Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Rémpásztor: Nagyon szépen köszönök minden...
2024-04-28 00:36
laci78: borzalmas, bing-szintű fordítá...
2024-04-25 16:07
Materdoloroza: Nekem is tetszik. Sajnálom, ho...
2024-04-25 12:54
kaliban: Ez nagyon jó lett! Gratulálok!
2024-04-24 16:25
kaliban: A sztori jó, megért volna egy...
2024-04-24 16:00
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Lien Faye adatai

Neve:
Lien Faye
E-mail címe:
Nem publikus
Lien Faye összes beküldött történetének megtekintése »
Lien Faye
Bemutatkozása
Mit is írhatnék még azon kívül, amit már feltettem ide? Talán magamról pár sorocskát, de az álnév – álnevek tömkelege – nem véletlen ugyebár. Gyáva vagyok, még ahhoz is, hogy egy szem nicket használjak, pedig több helyen jelen vagyok – még ennél is több álnév fedésében.
'92ben láttam napvilágot, sokak örömére és még többek bánatára, de ez engem cseppet sem tántorított el.:) Az írással mondhatni régóta foglalkozom, az általános iskola legeleje óta. Hiszen írni mindenki tud, más kérdés persze az, hogy hogyan.. Én nem állítom magamról, hogy jól írok. Sőt, azt sem várom, hogy mások állítsák. Az viszont, hogy szeretek az kétségtelen. Ezért is vagyok itt, mert jó másokat olvasni, és az is jól esik, ha véleményt kapok. Kezdeni ezzel sok mindent úgysem tudnék, és lehet, hogy nem is szeretnék igazán, de most ez van, most ezt csinálom, ez az, ami leköt..
Írásai 10 47
2077
Nyár vége, gyorsan pereg, gyorsabban, mint eddig bármelyik nyáré. Érzem, hogy szabad vagyok, végre igazán szabad... S akkor egyszerre kijönnek... Öltönyben, zseblámpákkal, meg kutyákkal. Elrejtőzöm, távol a háztól. A kutyák kiszagolnának, ebben biztos vagyok. Nem tudom kik ők és honnét jöttek, de azt tudom, hogy a ház kell nekik...
2350
Egész éjen át egy szemhunyásnyit nem aludtam. Összehúzódva ültem a sarkomban, ahol régen is mindig vacogtam a téli estéken, mert tudtam, hogy ott húzódnak a falban a fűtőtestek csövei, így azoknál juthattam némi meleghez.
Persze kilóghattam volna, mint mostanság oly’ sokszor megtettem, de Dana olyannyira megrémített, hogy még a szemhéjam sem mertem lecsukni. Noha azóta egyáltalán nem adta jelét annak, hogy netán komolyan is gondolta volna, amit pillanatnyi őrületében mondott – mégis,...
2035
- Hahó! Minden rendben oda bent?! - Dana éles hangja hallatán végigfutott a hátamon a hideg.. Aztán lepillantottam. Az ágy lepedője vörös nedűben ázott, csakúgy, mint a két rajta fekvő áldozat.. S végül az önmagát áldozattá tévő Dolly és melléjük feküdt, fehér bőrén csupán két vágás húzódott, de azokból úgy szaladt kifelé a vér, mintha sietős dolga lett volna odakint.
- Dolly... - könnyes lett a szemem, de nem sajnáltam. Tudtam, neki így lesz a legjobb. Az a mocsadék Jim meg megérdemli.....
2409
Tátott szájjal álltunk, Meriel meg én. Először éreztem azt, hogy mindkettőnk ereiben egyazon vér csordogál, s ez volt az első alkalom, hogy elhittem – ugyanazt a levegőt szívjuk mi ketten. A sikolyai elhaltak lassan, a becsapott, alsó konyhaszekrény ajtajának visszhangjával együtt. Mi van ott, Meriel? Mondd, mi ez a holtra vált arc...? Gyerünk… nyisd ki...
2408
Dobhártyám szinte érzékelhetetlen remegése indította el a végtelen kis reszketések áradatát, fejem búbjától a lábam ujjának legapróbb szegletéig. Rémes hangzavar zúzta szilánkjaira az álmomat, s ez éktelen haragra gerjesztett. Kedvem lett volna ujjaimat szorosan a kis rohadékok nyakára fonni, oly erőt kifejtve, hogy lélegzetüket tüdejükbe fojtsam. Örökre...
1234
Nézz fel most, kedvesem az égre,
S lásd az ezerszín csillagot,
Láss a fehérben a világvégére,
Lásd: a közepén én vagyok!

Lépj mezítláb hideg kövekre,
Folyó...
1478
Elbúcsúzott az utolsó józan gondolatától is, megszabadult az előbbi különös érzésétől, mindentől. Kiürült elmével, szintúgy üres tüdővel, de sajgó szívvel szívta tele tüdejét a dohány, s fű keveréke alkotta füsttel. Az íz, a szag, túl megszokottá, túl ismerőssé vált számára az évek során. Már ismerte a műsort, várta, hogy a zsibbadtság agyába, karjaiba, lábaiba kússzon...
1945
Elsőként hunytam le a szemem, s elsőként összpontosítottam a kis védelmezettemre. Valami nem stimmelt, a kapcsolat nem jött létre. Nem éreztem őt, nem hallottam a szívdobbanásait, nem hallottam a gondolatait..
- Valdemar? - simult hozzám Shea. - Mi a baj?
- Nem érzem Melodyt... - pislogtam zavartan. Lehunyta szemét, arca megfeszült, majd az iszonyat vette át a koncentráció ráncainak helyét.
- Carolina nagyon szomorú… Add a kezed! - kéz a kézben teleportáltunk az ő ikréhez,...
1936
A Vének pont úgy ültek ott, mikor második védelmezettem elhunytát követőn magukhoz szólítottak engem. Alastyr átható tekintete az egybegyűlteket pásztázta, kik végeláthatatlan sorokban ültek egymás mellett a fellegeken. Képzeld csak el, a milliónyi szárnytalant, kik felhőkön ülve várják vezetőik döntését. Tudatában vannak, hogy ettől a néhány szótól függ majd a jövőjük, a világ jövője, s milyen furcsa lehet neked, Ember, hogy ezt olvasva tudod, a te jelened ennek a múltnak a függvényében...
2073
- Még… sosem láttam hozzád hasonló angyalt - sütötte le szemeit.
- Miért…? Milyen vagyok…? - szűkült össze szemem egy pillanatra. Tudni illik, nekünk angyaloknak nem látszik tökéletes másunk az emberek tükreiben. Ennek egyszerű oka van, nem szabad, hogy felfedezzenek minket. Se a fényképeken, se az ablakok tükröződésében nem vagyunk láthatóak. Egyedüli tükörképünket a természet alkotta folyók, tavak, s tengerek vizeiben láthatjuk, de mi babonából nem nézhetjük meg. Ősi legendák fűződnek...