Történetek

Szebb volt minden embernél. Az alakja hibátlan, izmos, ám mégis gyöngédnek, és karcsúnak tűnt. De a legszebb talán mégis az uszonya volt. Lila, zöld, kék, és fekete színekben pompázó pikkelyei voltak, fátyolszerű, lebegő halfarokban végződött. Így van. A tengerészek, matrózok félték, rettegték e lényt, e nőt, félelmetes történeteket terjesztettek róluk. S a neve: szirén...

Hosszan álltam kinn a sziklafalon, néztem a messzeségbe. Lenn a mélyben emberek szaladtak, apró hangyaként kicsinyes vágyak után, apró életük nem terjedt tovább a házak falánál. Fenn álltam a magasban, a szél a fülembe nevetett, valami apró titkot is suttogott talán, talán azt mesélte mit ér az élet? Nem tudom, nem értettem, csak az apró hangyákat sajnáltam. Nagynak éreztem magam, fájdalmasan sebezhetőnek. Egy apró kis senkinek...

Így kuporogtak ott, mikor megint bejött valaki, aki felkapcsolta a villanyt. A lány nem akarta, hogy a fény lássa, mi történik velük. De a lámpát nem oltották le, és egy kis hunyorgás után meglátták a család egyik barátját, aki már ott kuporgott az ágy tövében. Hogy kerül ide? A nő halkan mondott valamit, amire egyikük sem figyelt igazán. A lány mégis felfigyelt valamire: "..hiszen még gyerekek vagytok.." ...

A pók elindult lefelé Edina haján. Mikor a lány vállához ért, a lány megmoccant. De csak összébb húzta magát. Ez a felület új volt Bélának. Nem is igazán tetszett neki, így folytatta útját lefelé. Minden pontját be akarta járni a lánynak. Edinán nem volt takaró az éjszakai meleg miatt. Béla a hason át elérte a lány lábát. Itt különös illatot érzett és egyszeriben furcsa érzés lett rajta úrrá. Megéhezett...

Arina tényleg sokkal jobban lett a teától, a Karmazsin Folyó utáni vágyódása azonban csak nem hagyott alább, ezért a genonővér kérlelése ellenére is úgy döntött, hogy kimegy hozzá megnézni, hogy mi van vele. Angela – vélhetőleg ösztönös gondoskodási vágyától vezérelve úgy döntött, nem hagyja felügyelet nélkül a nőt, aki nekivágott a csípős, hideg éjszakának...

Klára ránézett az órájára és felkeltette férjét.
- Drágám! Már fél 2. Rég ott kéne lennünk. Talán valami baj van?
- Nem hiszem.
- Azért menj és kérdezd meg.
- Jól van, megkérdezem, csak nyugodj már meg!
Árpád a buszvezetőhöz ment...

A sikerhez túl könnyen hozzá lehet szokni. Amikor már több érmed van, mint az összes edződnek együtt, de neked ez sem elég. Még messzebb jutni, és megmutatni mindenkinek, hogy ez te vagy, képes vagy rá. Mindenki verhető, ez alapigazság. Ezek után is te vagy legjobban felháborodva, ha téged vernek el...

Apám mindig mondta, hogy ami kiszúrja az ember szemét, az nem feltűnő. Ez a bölcsesség adta azt az ötletet, hogy szimpla feltalálónak kiadva magam felkeressem a SAT-ot. Telefonon megbeszéltem egy találkozót, felöltöztem hóbortos különcnek, majd a megbeszélt időpontban megpróbáltam, mint új saját találmányt, a citrom ízű fogkrémet eladni. Várakozásomnak megfelelően elutasították az ötletet, és megkértek távozzam...

Üvegszilánkok. Valaki üvegszilánkokat nyomott le a torkán. Ez borzasztó! Arra már gondolni se mertem, hogy vajon élt e még ez a szegény lány mikor ezt a szörnyűséget elkövették. De a sebek nem voltak túlzottan véresek. A nyakán lévő kék zúzódások segítségével rekonstruáltam magamban az eseményeket. A gyilkos elkapta, idevonszolta, majd megfojtotta a lányt, aztán megcsonkította, és a torkába szórta az üvegdarabokat, vagy a másik eshetőség, hogy előbb megfojtotta, aztán hozta ide...

Az arcomat közben igyekeztem takarni. Ahogy beértem, hívtam a pincért, és átadtam neki a ruhákat, majd a hátsó kijáraton át távoztam. Egy szűk utca vezetett ki a két épület közül. Ezen végigmentem, és óvatosan kitekintettem a sarkon. Pont az engem üldöző kocsi mögé jutottam, és nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Odaballagtam a kocsihoz és bekopogtattam az ablakon. Bent egy ijedt sikkantást hallottam, majd fellibbent a függöny, és megláthattam, hogy ki ül benne...