Buszban ragadva

A nap már kora reggel nagyon sütött, ahogy Szabó Árpád és családja az utcán loholtak. Sok holmi volt náluk, bár a nagy részét
a családfő cipelte. Emiatt szinte minden lépésnél káromkodott egyet.
- Siessünk már! Ezzel a tempóval soha nem érünk az utazási irodához.
Sürgette férjét Klára.
- Mit szólnál drágám, ha néhány táskát te vinnél?
- Viccelsz Árpi? Tudod, hogy a jógamester azt mondta, hogy ne erőltessem meg maga, mert árthat a belső kisugárzásomnak.
Árpád halkan megjegyzi: - Neked olyanod is van?
- Mit mondtál drágám?
- Semmit édesem.
- Nézz oda! Már látom az irodát.
- Mégis van Isten!
Egy alacsony és kissé rozzant épület ajtaján ez a felirat állt: "VILLÁM UTAZÁSI IRODA, SZÁRNYAT ADUNK VÁGYAIDNAK"
- Ó Nézd Árpi! Hát nem elragadó idézet?
- De igen, csak olyan ismerős. Ez régen nem a MALÉV mottója volt?
- Biztosan nem. Mire vársz még? Hozd a cuccot!
- Hozom - hozom!

Az épület belső fele sem volt olyan elragadó. Egy kis teremből és egy irodából állt az egész. A terem közepére egy portának elnevezett ósdi asztalt tettek. A porta mögött egy visszataszító barna, zsíros hajú nő ült. Kezében cigaretta.
- Miben segíthetek?
Kérdezte a portás fáradt hangon, majd furcsa köhögésbe kezdett.
- Jó napot kívánok! Az én nevem Szabóné Fülöp Klára és a férjemmel szeretnénk megvenni a jegyeket az Ukrajnai 7 napos üdülésre.
- Jelentkezési lapjuk van?
- Van. Árpi keresd elő gyorsan!
- Nálad kell, hogy legyen! Én nem hoztam el.
- Direkt kihangsúlyoztam, hogy ne hagyd otthon, mert e nélkül nem tudunk utazni.
- Lehet, hogy valamelyik táskában van.
- Megnézem.

Árpád a táskájában kutatott fél órán keresztül, míg elkiáltotta magát: - Megvan!
- Végre, hogy megtaláltad. Ne haragudjon hölgyem, hogy eddig raboltuk az idejét!
- Semmi baj. Akkor mit adhatok?
- 2 jegyet az ukrajnai utazásra.
A nő egy zsebszámológépet vett elő a fiókból és beütötte az összeget, de számlát nem adott.
- Itt a 2 jegy.
- Köszönjük!
- 8000 Ft lesz.
- Amikor kitöltöttük a jelentkezési lapot, azt mondták, hogy 2 főre csak 4000HUF- ot kell fizetni.
- Biztos félreértették. 8000Ft- ot kérek!
- Tessék itt van. Csak menjünk már!
Mondta a férj.
- Siessenek, mert nemsokára indul a busz a pályaudvarról! Jah és köszönjük, hogy a "VILLÁM" utazási
irodát választották blablabla...!

Mikor kiért a házaspár az utcára a férfi megjegyezte: - Nem tetszik nekem ez a nő, sőt ez az egész utazás nem tetszik. Menjünk inkább haza!
- Miket beszélsz? Azért vettük meg a jegyeket? Hidd el drágám Ukrajna szép hely. Jól fogjuk magunkat érezni.
Kettesben.
- Remélem, hogy igazad lesz.
A beszélgetés közepette megérkeztek a buszpályaudvarra. Nem voltak túl sokan rajtuk kívül. Talán a
fél busz telt csak meg. A sofőr egy Ukrán származású férfi volt. Ruhája szakadt és kék színű. Minden utastól beszedte a jegyeket és néhány perc múlva hátrakiabált az utasoknak,
hogy a busz elindul.
- Kicsit koszos ez a busz. Nem gondolod Árpi?
- Kicsit? Az nem kifejezés. Abban is kételkedem, hogy van-e érvényes műszakija. Ez a sofőr sem tűnik megbízhatónak.
- Nyugalom drágám! Ukrajnában sokkal jobb lesz minden.
Árpád elszundított, de a felesége: Klára újságot olvasott. A mögöttük lévő ülésről megkérdezte valaki:
- Ha majd végigolvasta, elkérhetem?
- Ó hogyne!
Felelt Klára. Társasági ember volt ezért hamar szóba elegyedett a nála sokkal fiatalabb nővel.
Megtudta, hogy ők is ketten jöttek a férjével, csupán 2 éve házasok, de nincs sok pénzük, ezért választották ők is ezt az utazást.
A buszon rajtuk kívül ült még egy rövidnadrágos férfi, aki egyedül utazott, egy 4 tagú család akik között nem volt kisgyermek, csak 2 tizenéves fiatal fiú és egy lány és a két szülő.
Elöl egy idősebb nő ült férjével. Más nem is volt más a furcsa különjáraton.

A busz már elhagyta Magyarország határát és utána kietlen puszta következett. A rövidnadrágos férfi odament a sofőrhöz és szóba elegyedett vele.
A buszvezető nem tudott teljes mértékben magyarul ezért, ha valamit nem értett arra csak helyeselt. Nem beszéltek sok mindenről, csak az ételekről, időjárásról és Ukrajnáról.
A férfi, akit Oszkárnak hívtak, felvetette, hogy ha valaki itt eltévedne, és nem ismerné a vidéket nem sok esélye lenne.
Amikor meghallotta a sofőr egyből válaszolt:
- Nem kell aggódni! Én ismerem itt a járást. Ha nem így lenne tényleg baj lenne mert van most nyár és meleg. Autó erre nem jár. Mi rövidítünk.
- Értem.
Mondta Oszkár és visszaült a helyére.
Klára ránézett az órájára és felkeltette férjét.
- Drágám! Már fél 2. Rég ott kéne lennünk. Talán valami baj van?
- Nem hiszem.
- Azért menj és kérdezd meg.
- Jól van, megkérdezem, csak nyugodj már meg!
Árpád a buszvezetőhöz ment.

- Elnézést uram!
- Parancsol?
- Mikor érünk oda?
- Ha maga itt engem zargat akkor még soká, Kérem, üljön vissza helyre!
A Zavartnak látszott a buszvezető. Árpád ezt észre is vette.
- Na mit mondott?
- Azt, hogy nemsokára odaérünk.
- Már jó lesz.
A puszta végtelennek tűnt. Hiába ment a busz nem volt sem város sem falu a közelben. Egyszercsak hatalmas csattanás törte meg a csendet.
A jármű össze- vissza rázkolódott. Az utasok pánikba estek. Nem történt baleset. Csak megállt a busz.
- Mi volt ez?
Kérdezte Oszkár és odament a buszvezetőhöz.
- Nem tudom. Üljön le! Megyek megnézni.
Kinyitotta az ajtót és kiment, hogy megnézze mi történt a busszal. Oszkár utánament és ő is vizsgálgatta a kerekeket.
- Ez defekt. Menjen vissza nyugtatni utasokat! Én kezelem a problémát.

Oszkár visszament és közölte az utasokkal, hogy nincs semmi baj csak defektet kapott a busz.
- Tudhattam volna, hogy ez lesz belőle.
Bosszankodott Árpád.
- Most mit csináljunk?
Kérdezte a fiatal nő Klára mögött.
- Semmi baj nyugodjunk meg a sofőr majd megcsinálja a buszt.
Okoskodott Klára.
Így is lett. Kintről egy hang hallatszott, hogy mindenki hagyja el a buszt. A Férfi utasok segítségével kicserélték a kereket és folytatódhatott az utazás. Még egy jó óra múlva sem érte el lakott terültetet a busz. Kezdett mindenki pánikba esni. A sofőr próbálta nyugtatni őket, hogy mindjárt megérkeznek.

Most rázkódás nélkül ugyan, de a busz ismét megállt. A Vezető káromkodott, de nem magyarul. A hangsúlyból mégis azt lehetett kivenni, hogy szitkozódik.
- Kifogyott a benzin. Elmegyek keresni Benzinkutat. Én hozok benzint, mindjárt. Mindenki marad!
Azzal az ajtó kinyílódott és egy benzineskannával indult útnak a sofőr. Mindenki arról beszélt, hogy mennyire bánja már, hogy jelentkezett az útra. A 4 tagú családból a fiú elővett egy laptopot
és rákeresett a "VILLÁM" utazási irodára. A kereső nem adott ki semmit. Megpróbálta mégegyszer hátha rosszul írta be. Az eredmény ugyanaz. Megmutatta apjának is, aki felállt a helyéről és a vezetői üléshez ment papírokat keresni.Csak a buszról voltak amik segítségével átjöhettek a határon.

A férfi elmondta ezt a többi utasnak, akik a hír hallatán nagyon megrémültek.
- Látod Klára? Én megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége. Nem is létezik ez az iroda.
- Most mit akarsz azt, hogy azt mondjam igazad van? Hát az van!
- Kérem Klára hagyják abba a veszekedést! Most össze kell tartanunk. Gondolkodjunk együtt! Mit lehetne csinálni?
Szólalt fel a Klára mögött ülő Zsuzsa nevű fiatal nő.
- Én tudom, mit kell csinálni. Agyon kell ütni azt a sofőrt ha visszajön.
Mondta Oszkár.
- Ha egyáltalán visszajön. - Tette hozzá a Férfi, akit Istvánnak hívnak. István elővette a mobilját, hogy hívjon segítséget, de nem volt térerő.
- A rádió!
Kiáltott fel Zsuzsa.
- Ez az! Próbáljunk segítséget kérni a rádión keresztül.
István a volánhoz ment és be akarta kapcsolni a rádiót.
- Figyelem! Hall valaki? Segítségre lenne szükségünk. Kifogyott a benzin a buszunkból.
Semmi válasz. Később újra próbálta, de eredmény akkor sem volt.
4 óra körül járt, de a sofőr még nem érkezett meg. István és Árpád elhatározták, hogy elmennek segítségért.
Klára nagyon féltette a férjét, de Zsuzsa megnyugtatta, hogy nem lesz semmi baj. Így hát elindult a 2 férfi egyenesen a semmibe...