Történetek

- Gondolom, tudod, hogy megint összevesztünk Péterrel – a fiú csak bólintott. – És gondolom azt is tudod, hogy miért - ismét csak bólintott. - Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, hogy megcsalt. És ezért én is... Én is meg akarom csalni. És arra gondoltam, hogy... - a lány félt kimondani. Nem tudta mire számítson, de aztán erőt vett magán, és folytatta. - Arra gondoltam, hogy talán te lefeküdhetnél velem...

Ki tudja – gondolta Zoe – ha létezik a tavi tündér, a szelek úrnője, ha léteznek a koboldok, és még annyi minden más, akkor ő miért ne lehetne varázsló? Ha mágiával meg tudnám magam óvni a rossz dolgoktól, én is megtenném. Lehet, hogy ő intézte el, hogy a szelek úrnője ne léphessen a kertjébe… még az is előfordulhat, hogy lefújná a házak tetejéről a cserepeket. Vagy csak bemesélem magamnak ezt az egészet? Minden esetre érdekes...

Az árny céltudatosan haladt a falak mentén. Éppen befordult az egyik szűk kapun, amikor felhangzott az ordítást. Felfedezték hát a gyilkosságot. Az emberek, katonák és szolgák arrafelé kezdtek rohanni, hogy megtudják mi történt. A lány megtorpant egy pillanatra és hátrafordult, látta a szaladó embereket, aztán tovább suhant. Lefelé haladt a kis út, egyre hűvösebb volt az idő. Két őr állt a folyosó végén. A lány megfeszítette íját és lőtt...

Tavaly, egy kora márciusi, borús délutánon a városban flangáltam. Fogalmam sem volt igazából, hova tartok, csak a tudatom mélyén motoszkált, hogy március van. Március pedig mindig a dezodorokat jelenti. Tizenegy éve kezdődött az egész, amikor megláttam a tévében az Axe Africa reklámját. Hogy én Afrikában termek, ha befújom vele magam. Hát nosza!

Csak ült csendesen és egy pontra meredt. Itt vár figyelmesen jó pár éve, már maga se tudja mióta. Annyit tudott, hogy az üveg, a fal, amit olyan régóta bámult, rengeteget változott. De a remény, hogy egyszer megint olyan büszkén fogják mutogatni, a remény, hogy ismét csilingelő gyerekkacagás vegye körül, nem halt meg...

Nyolcadikosan, tizennégy évesen az ember nem sokat tud csinálni, sodródik az árral, enged a hullámoknak, talán még fel is ül rájuk. Elbúcsúzik a saját kis védett szigetétől, az otthonos, pálmafák övezte világától és nekilát valami újnak, még addig nem látott és tapasztalt újnak. Reményekkel és ambíciókkal telve indulnak útnak, a végeláthatatlan tengernek, még ha tudják is, hogy nincs már vissza, evezni kell mindaddig, amíg szükséges, amíg kell...

- Tisztelt tanulók, tanítók, és dolgozók! Nagy örömömre szolgál, hogy ismét találkozhatunk. Igen, jó újra látni a régi arcokat, és jó először látni az újakat. Nekik bemutatkozom: Elman igazgató vagyok. Remélem, mindnyájan megtaláljátok önmagatokat intézményünkben, szorgalmasan és jó eredménnyel fogunk együtt dolgozni, hogy az eddigi évekhez hasonlóan kiváló eredményeket érjünk el. Iskolánk fő célja művelt, odaadó, ugyanakkor ambiciózus és dolgos hölgyeket az élet útjára bocsátani, hogy...

Megütött egy főnemest, egy kalózhajóra került, most pedig egy ültetvényes lányának kiadva magát, éppen egy arisztokrata bálra igyekszik! A szíve, a gyomrából, egyenesen a torkába ugrott, mikor a hintó végleg megállt, majd egy kék-sárga libériás férfi, ajtót nyitott, majd kezét nyújtva felé felpillantott rá. Remegő kezekkel, de elfogadta a segítséget, és leszállt a kocsiról. Alig mert távolabb menni, ugyanakkor lenyűgözte az a fényűzés, ami szemei elé tárult. A kastély, hatalmas volt, a...

A lány egy kézintéssel elporlasztotta Sandro kardját, majd a nekromantát vette célba. Kezét ökölbe szorította, nagyon erősen koncentrált. Mágikus szél lengte körül, szeme egésze feketévé vált. A csontváz felordított kínjában. Nagyon lassan porladt el teste, a nekromancia zöld fény kíséretében távozott belőle és a királynőbe szállt. Sandro a földre vetette magát, és úgy folytatta ordítását. Rázkódott a fájdalomtól, rémülten nézte, ahogy kezei, lábai elporladnak...

Ment a kutya az emberek között, és mindenki másképpen tekintett rá. Volt, aki azt gondolta, veszett lehet, és nagy kört kanyarítva tért ki előle, mások lépten-nyomon simogatták, de nem törődött velük. A gyerekek előtt megállt egy percre, mert belőlük olyan igaz szeretet áradt, amit kevés nagyra nőtt embernél érzett. De őket sem tűrte sokáig. Valami húzta az utca vége felé, egy megmagyarázhatatlan erő, melynek önkéntelenül alá kellett vetnie magát, hiába cibálták kedvesen gyermekkarok minden...