ingyombingyom adatai

. Ide értem. Itt állok a kastély előtt. Csúcsos tornyai az ég magasságát feszegetik. Megállok, és keresem a kaput. A szánt kint hagyom, gyalog próbálok szerencsét. A hideg kőfalak komoran bámulnak rám. Mit keresek én itt? Amilyen kicsire csak tudom, összehúzom magam, mikor belépek az óriási udvarra. Köpenyem suhogva libben utánam, mintegy szerencsét kívánva. Egy-két embert látok az udvaron sietve végigvonulni. Félek. De ekkor meghallom a dallamot, ami végig űzött a világon, nem hagyva...

A hercegnő az ágyán feküdt és várt. Legszebb ruhája volt rajta. Hiába volt lassan több mint 200 éves, ráncok még nem jelentek meg az arcán.
Egy átok, egy buta kívánság miatt. Ami örök életre, kárhozatta. Sokan kívánták ezt köztük régen, Ő is. Már vágyott a halálra. Megnyugvást hozott volna számára...

Csak ült csendesen és egy pontra meredt. Itt vár figyelmesen jó pár éve, már maga se tudja mióta. Annyit tudott, hogy az üveg, a fal, amit olyan régóta bámult, rengeteget változott. De a remény, hogy egyszer megint olyan büszkén fogják mutogatni, a remény, hogy ismét csilingelő gyerekkacagás vegye körül, nem halt meg...

- Segíthetek? - ismételte meg a kérdését.
- Miben tudna? Csak gondolkozok - mosolygok rá.
- Ebben is segíthetek - ezzel leült mellém. Kérdőn néztem rá, de ő elővett egy cigis dobozt, finom ujjaival előhúzott egy szálat majd megkínált engem is.
- Szóval azon gondolkodsz, megéri-e élned...
Megrökönyödve néztem rá, honnan gondolhat ilyesmire.
- Mindenkinek eljön az a pont, mikor két ösvény közül, választhat. Te ide értél...