L.Sayara adatai

- Szóval Amerika. Én nem sok jót hallottam róla. Ami azt illeti, semmi sem vonzz oda.
Gabriel keresztbe fonta karjait maga előtt s kíváncsi tekintettel vizslatta a nő bájos arcát. – Miért? Mit hallott?
Sally felsóhajtott aztán a hajába túrt, amit éjszakára kiengedett egy kicsit. Majd lefekvés előtt befonja. Az egész napot átbeszélgették, csak néha szakadt meg, amikor a lánynak már muszáj volt kimennie, nehogy gyanút keltsen másokban, hogy esetleg rejteget valamit a házában....

Beth hiába kapott a férfi után, nem tudta megállítani. Rhys őrültként vetette magát a férfira. Rio elhajolt az ütés elől és könyökével mért ütést Rhys arcára.
- Hagyjátok abba! – sikoltott fel Beth a vér láttán, ami lassan folyt végig Rhys arcán. A két férfi tovább folytatta a küzdelmet, mintha meg sem hallották volna a lány kétségbeesett kiáltását. Időközben Rhys elejtette a fegyvert, ami tompán csillogva feküdt a homokban. Beth gondolkodás nélkül kapta fel. Megnézte, hogy még...

Lelki szemei előtt újra és újra lejátszódott az a jelenet, ahol ő és a lány kettesben fekszenek az ágyon a Szirén kabinjában, teljesen elmerülve egymásban. És Isten lássa lelkét, gondolatban tovább vitte… összekapaszkodott végtagok, elfúló zihálások, gyönyör teli kiáltások és a csodálatos teljesség érzete… bármit megadott volna azért, hogy mindezt átélje a lánnyal.
„Te lökted el magadtól! Hát itt az eredménye!”
Igenis jól tette! A vágya a nő után, egyszerű… biológia. Ami azzal...

- Elnézést… - motyogta, és elindult. Megállíthatatlanul tört utat magának a némán állók között és egyenesen az ajtóhoz menekült. Beth szíve szaporábban kezdett verni, mikor meglátott egy arany medált a férfi nyakában, mielőtt eltűnt volna az ajtó mögött. Pontosan ugyanolyan volt, mint amit ő is hordott…

Percekig némán meredtek egymásra. Valerie mondani szeretett volna valamit, de semmi ötlete nem volt. Ilyenkor mégis mit mondhatna az ember? Hülyén jönne ki, ha marasztalni kezdené… és bántotta is a tudat, hogy legszívesebben ezt tenné.
- Te tudod… a te életed…
- Így igaz… úgyhogy akár itt is hagyhatsz, ahogy előszeretettel szoktad... tudok vigyázni magamra! - ereszkedett vissza a könyökeire. Valerie összeszorította ajkait egy pillanatra, szemeit a szemben lévő falra szegezte......

"Vannak éjszakák, mikor a farkasok csendesek, és csak a hold az, ami üvölt."

- Val… Rhys világosan megmondta, hogy nem jöhet fel… erre te a legelső alkalommal férfiruhát húzol rá, és felhozod magaddal…
- Nem vagyok hajlandó egyedül hagyni egy átkozott kabinban! – emelte meg a hangját. – Te sem lennél elragadtatva az örömtől, ha egy olyan kis helyen kellene gubbasztanod egész álló nap!
- Ebben igazad van, de…

A sétája már futássá gyorsult, megint hátra nézett. Még előre sem fordult teljesen, mikor beleütközött valamibe. Elvesztve az egyensúlyát, csak az idegen mentette meg, ahogy magához rántotta, nehogy elessen. Felsikkantott, mikor mindez ilyen hirtelen történt meg. Remegve várta, hogy megszólaljon az előtte álló alak, aki a karjaiban tartotta. Lélegzete felszállt, mikor kifújta a levegőt, a csípős hidegben...

Veszélyes volt, nagyon veszélyes! Azt már ne kérdezzétek, hogy rám nézve volt veszélyes vagy… rám nézve, mert más lehetőséget pillanatnyilag nem találtam! A járása inkább hasonlított egy leopárdéhoz… magabiztos, tele ragadozói ösztönnel!
- Jó napot Betsy! – köszönt a nőre és kezébe vette az egyik kezét, majd fölé hajolt. – Elragadó, mint mindig!
Betsy kislányosan felvihogott s szabad kezével legyezni kezdte magát.
- Ha fiatalabb lennék, nem lennél ilyen biztonságban te...