Történetek

inyitotta a szemét, de rögtön be is csukta, mert egy lámpa teljes erejéből belevilágított. Dühöngött egy sort, majd újra próbálkozott, de most sokkal óvatosabban. Rájött, ha kicsit lentebb néz, nem vakítja el a lámpa. Csakhogy úgy se látott semmit. Fekhelyét a fényforrás megvilágította, de körülötte sötétség honolt. Megborzongott. Nem szerette az ilyen helyzeteket. Elfogta a hányinger, és valami furcsa kavargott a gyomrában. Talán a rosszérzés…
- Készen állsz?- csendült egy érdes...

Részlet a Kósza utak legendája c. kisregényből.
A trónját és testőrbatárját elveszített Aceras király menekülésre kényszerült. Útjának egy részlete olvasható itt.

Gyors, kis reggeli novella, kiváló az ébredéshez.

Jack Waterman álmodik. Manhattan még békésen alszik alatta, és ő még nem tudja, de az a nap igencsak meghatározó lesz az életében…

Nyomasztó hangulat, sokak nem értik, mások imádják. Sok minden rejlik benne/ebben is, nem szeretem túl szájbarágósra írni, remélem elnyeri tetszésetek!

Világunkban nincsenek véletlenek.

Volt akinek nem tetszett, volt aki imádta, sokan nem értették miről szól, néhányakat megihletett. Remélem itt pozitívan fog teljesíteni!

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait, a hó és a jég készítették, csábító derekát lelógó szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd Teaházba hívott Assamba!

"Igazán úgy gondolom, hogy a szomorúság és sötétség lehet nagyon szép és gyógyító."

Az éj végtelen, sötét óceánja veszi körül, olyan fagyos hideggel, mely megdermesztené bármely élő szívét. Nincs teste, csak gondolata, ahogy átszáguld az ürességen. Ó, mert szélsebesen halad, ahogy egy távoli fénypont tűnik fel a semmiben, nem múlik el egy pillanat, egyszer csak oly közel ér, milliárdnyi csillaggá robban szét. De ki is ő? Hol van, és az örök kérdés, miért? Nincs igazi emléke, csak ködös álmok, szerelem s fájdalom képei. Egy elf szelleme száguld át a végtelenen, közelebb,...

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...