Történetek

Egy történet barátságról, fájdalomról, veszteségről. Nekem ez az egyik kedvenc írásom, és az egyik legkorábbi novellám.

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait, a hó és a jég készítették, csábító derekát lelógó szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd Teaházba hívott Assamba!

Már nem emlékszem tisztán, hogy hogyan kerültem ide. Az utolsó lépcsőforduló képe még valahogy feldereng, de hogy előtte hol jártam, azt már sűrű homály fedi. Amint kiléptem a tető kavicságyára, a kövek sercenése egy pillanatra megtántorított, de a második lépés után már újult elszántsággal indultam a tető széle felé.
Amint odaértem, újra megálltam, magam sem tudtam, hogy miért. Mint ha azt vártam volna, hogy valaki figyeljen rám, ahogy leugrom, hogy legyen szemtanú, hogy legyen...

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...

Megtörtént történet...

"Láttam minden díszletét, amivel lélekben körülvette magát: ruhákat, kelméket, bútorokat; én fölfegyverkeztem, új külsőt adtam neki. Láttam mindent, ami érdekelte, amint az ő akarta volna megteremteni a maga számára. Mikor úgy tetszett, renyhe a szelleme, követtem őt, furcsa és bonyolult tettekben, messzire jókba vagy rosszakba: biztos voltam benne, hogy sosem lépek be az Ő világába..."

Arthur Rimbaud: Egy évad a pokolban

- Szüksége van még valamire, Asszonyom? - kérdezte Ettie tisztelettudóan, már az ajtóban állva.
- Ami azt illeti....
- Igen, úrnőm?
- Gyere ide, Ettie... - búgta Aleena mézesmázosan. Ettie mit sem sejtve az ágy mellé lépett.
- Ülj le unszolta Aleena. Ettie Értetlenül meredt úrnőjére, aztán lassan leereszkedett az ágy szélére...

Az emberek nem is sejtették, hogy az angyalok egykoron a földön éltek. Egészen addig lakták a bolygót az éteri lények, amíg a patás, szarvakat viselő horda végül ki nem űzte őket a paradicsomból, Atlantiszt örökre megsemmisítve. A kevés túlélő emberi külső mögé rejtőzött. Azóta maroknyi, félig emberré változott angyal- harcos vívja láthatatlan küzdelmét a gonosszal...

- Forduljatok vissza - suttogta a kísértetet, és Péter érezte émelyítő leheletét. - Rossz most errefele a csillagok állása. A féregfa delel a meridiánon. A hegyek alatt nincs zene, csak egy hely, ahol a gépek kísértenek...