„… 2004-ben világgá röpítették a médiák a szenzációs hírt: nyüvekkel (légylárvákkal) gyógyítják, az eddig gyógyíthatatlannak hitt rothadó alszárfekélyeket, és a nem gyógyuló cukorbetegség okozta kráteres sebeket. A feltaláló angol orvos Magyarországról, hozta az ötletet, amit klinikai tesztelések alá vetettek és sikeresen folynak a gyakorlatba való adaptálások…”
A Mucsi tanyán a szokott mederben folyik az élet. Józsi bácsi a budin olvassa a Népszabadságot, Mariska néni pedig feji a Riskát. A korareggeli idillikus csendet autóberregés zaja veri fel. Egy nagy ezüst metál Mercedes áll meg a rozzant kerítés előtt és angolul beszélő hölgyek és urak kászálódnak ki belőle. Magyar kísérőjük előremegy a kenderkóccal beakasztott csutkaszárkapuig. Behajol és beköszön.
– Pálinkás jó reggelt Józsi bátyám! ─ Az öreg meghallva az idegen hangokat, kiszól a budiból.
– He, eriggy’ má’, nézzed meg, ki a rosseb zavar ilyenkor bennünket! – köpi a szavakat élete párja, Mariska néni felé. Mariska néni a két oldalról jövő hangzavarban, jobbra-balra kapkodja a fejét. Tanácstalanságában, hogy most akkor kinyissa a kaput, vagy várja meg az urát, amíg végez a dógával, hirtelen nagyot ránt a tehéntőgyin. Ettől a Riska megbokrosodott és fejőszékestől felrúgta őt az eperfa tetejébe. Onnan óbégatott torlaszaktából lefelé.
– Gyüjjenek’ bé’! Mingyá gyün’ az ember is, csak kiolvassa elébb a Népszabadságot! Hogy a rosebb vinné el azt az újságot! He’, aptyuk’! Hozzad a tyúklétrát, mert nem tudok lemászni!
– Mire Józsi bácsi előjött a budiból már ott toporogtak a vendégek a tehén körül. Józsi bácsi biccentett feléjük, majd elindult a pallás feljáró felé, hogy leakasztva a kampósszögről a tyúklétrát, az eperfához támasztva lehozza onnan Mariskát, élete hű párját. Miután megtámasztotta az eperfát a tyúklétrával, megvárta, míg Mariska néni lekecmergett a fa tetejéről. Ekkor fordult az angolul beszélgető idegenekhez. Az egyikben felismerte a faluból 56. után kitántorgott Lapu gyereket. Hozzá intézte szavait.
– Hát téged mi szél fútt erre Sambec?
– Megismert Józsi bátyám… ennyi idő után is?
– Lehet tégedet elfelejteni? Kibeszélted te még a tehénből a borjút is, amikor mellettem bojtárkodtál a nyári szünetekben.
– Hát éppen ezért jöttem most ide, egyenesen magához. Emlékszik még miként gyógyította a tehenek kifekélyesedett farát, nyaka bőrit?
– Má’, mé’ne emlékeznék. Igaz, hogy régen vót, de nem lehet azt elfelejteni, amit az ember egyszer megtanul. Láttam, hogy mennyire szenvednek. Megfigyeltem, hogy a köpőlegyek előszeretettel rakják petéiket a bűzlő fekélyes sebbe. Aztán amint kikeltek a nyüvek csakúgy nyüzsögtek a gennyes, levedző nyers húsban. Az idősebbektől lestem el a tudományt én is. Azok amint kezdtek a nyüvek kikelni, hogy a seregélyek ki ne csipkedjék őket, betapasztották sárral a nyüveket a sebbe. Aztán amikor a seb begyógyult, elkezdett viszketni, akkor a jószág ledörgölte a megkeményedett agyagot és előjött alóla a tökéletesen meggyógyult bőr. Még a szőre is kinyőtt’ az állatnak. Megtanultam még helyretenni az állatok ficamait, csontokat összerakni, ha széjjelcsúsznak. Csontrakónak is híttak’ sokáig. Ha valakinek ferde a gerince, vagy ficama van, hozzám jönnek a környékről mái napig is. „ eridj’ a csontrakóhoz! „ mondják olyankor annak, akinek ilyen baja van.
– Erre a nagy tudományára lenne most szüksége az uraknak, itten – mondta a jövevényekhez fordulva és elkezdett velük angolul szót váltani. Az öreg hiába hegyezte a füleit, egy szót sem értett belőle. Így fordult élete párjához.
– He’, te érted mit habratyolnak’ ezek itten?
– Érti a rosseb! Majd a Sambec tolmácsolja! Gyüjjenek’, kerüljenek beljebb! – invitálta őket a gangra a kecskelábú asztal mellé. Mindjárt került a csuporba frissen fejt tej, fejérkenyér, kolbász, vereshagyma az asztalra. Míg a vendégek falatoztak Józsi bácsi igencsak tukmálta Sambecbe a kertészaggató kisüstijét.
Mikor már jól belemelegedtek az evésbe ─ ivásba Sambec elővezette a témát.
– Józsi bátyám, azt hiszem megfogtuk az isten lábát! Az urak tényfeltáró riportot forgatnak a kihaló félben lévő népi gyógyítási módokról. Egy hetet, de lehet, hogy tíz napot, ha időznénk itt magánál. Búsásan megfizetik az urak a kvártélyt, a jóltartást. Aztán, ha sikerül, akkor meg, még külön a gyógyítást is. Ez egy demonstrációs film lesz. Angliában fogják bemutatni. Aztán körbeviszik a világban, eljut még Amerikába is.
– Ne, mondjad, talán még az ENSZ-be is?
– El ám! Hires embert csinálok magából. Világsztárt. Megmutatjuk a világnak milyen a magyar virtus!
– Akkor mán a Riskát se hagyjátok ki! Bemutatjátok, hogy úgy meggyógyítottam, hogy a szőre is kinyőtt’!
–Egye fene, a Riskát is körbevisszük a világhálón. Még a Mariska nénit is besuvasszuk’, amint fenn trónol az eperfán, ha még egyszer felrúgja a Riska!
Így indult el Józsi bácsi világkarrierje. Sambec, alias, Lapu Sándor okleveles alternatív gyógyász új babérokra törve felvállalta lord Keller áruházlánc tulajdonos podagrás lábú feleségének a kigyógyítását. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a hajdani filmsztár olyan alszárfekéllyel küszködött, hogy naponta kötözzék át a borzalmas szürkéslila sebet két alsó végtagján. Amellett hogy rettenetes látványt nyújtott a két csontig hatoló seb, ráadásul még, úgy bűzlött, mint a rohadt hal.
Józsi bácsi ráállt az alkura. Cserébe megígérték neki, hogy annyi pénzt kap siker esetén, hogy vehet rajta egy Robikapát, amivel horolhatja a szőlőt. Nem kell a Mariska néninek görnyednie kapáláskor. Két hétig, tanyáztak náluk a hívatlan vendégek. Józsi bácsinak, mindig volt készenlétben egy-egy darab, rothadó, döglött halon tenyésztett köpölégy lárva kollekciója. Tudni kell, hogy erre a célra, csakis az alföldön található zöld köpőlegyek alkalmasak. Az öreg a közeli Pece patakban szokott pecázni a nyüvekkel. A köpőlégy ízletes lárváira harapnak csak igazán a halak!
Másnap reggel elkezdődött a kezelés. A nagyságos asszonyt a gang hűvössége helyezett hencserre fektette, és a bűzös sebekbe egy-egy marék nyüvet helyezett be. A nyüvek azonnal elkezdték a beteg húst zabálni. Amint befúrták magukat a nyershúsba, a Pece partról szedett kék iszappal betapasztotta őket és több dolguk ezzel nem volt. A vendégek leesett állakkal hitetlenkedve figyelték az eseményeket. Az áhítatos csendet olykor, csak a felvevőgép zümmögése zavarta meg.
Amíg tartott a gyógyulás, az alatt sem tétlenkedtek. Józsi bácsi bemutatta a környékről hirtelen összeverbuvált sántákon, bénánkon csontkovács tudományát. Ezt is filmre vették. Amikor letelt a tíz nap, Józsi bácsi leverte a rászáradt iszapot a művésznő lábszárairól. Amint lehullt a védőréteg milliom kis köpőlégy rebbent fel az agyag fogságából kiszabadulva. A vendégek se, köpni se nyelni nem tudtak a megdöbbenéstől. A művésznő lábszárain egészséges, rózsaszín bőr feszült. A fekélyek úgy eltűntek, mint szürke szamár a ködben. Ezt a csodás gyógyítást is filmre vették, mint a csonkkovácsolásokat is.
Józsi bácsi megkapta a Robikapát. A vendégek a jóltartás fejében adtak nekik egy marék dollárt és úgy elmentek, hogy bottal lehetett ütni a nyomukat.
Józsi bácsiék a nagy felhajtás után visszazökkentek a rendes kerékvágásba. Az öreg továbbra is olvasta a budiban a Népszabadságot, Mariska néni pedig rendületlenül fejte a Riskát. Közben azért nem állt meg az idő kereke, egyre csak forgott a világ. Sambec úr időnként elszalajtott egy vödör csontkukacért, vagy más néven nyűvért. Olyankor párszáz fonttal, dollárral, vagy ami éppen kéznél volt, kedveskedett Józsi bácsinak a szállítóember.
Józsi bácsi pedig szorgalmasan tenyésztette a nyüveket. A rothadó döglött hal és nyers hús szagától penetráns bűz terjengett a környéken. A dögtéren uralkodó szag kutyafüle volt ehhez képest. Mondta is a Kása szomszéd nekik, hogy – „hajják’-e kendtek, a vadászgörény vigyázmetet verne, ha itten elhaladna a porta mellett!”
Pár hónap, félév alatt igencsak megnőtt a prakszisa a Sambec gyereknek, alias, Lapu úrnak Angliában. Aztán összehozta a jó sors egy híres klinikával és elkezdődtek a kísérletek. Most már Józsi bácsitól hordószám vitték a gyógyiszapot, meg a nyüveket Angliába. És végre elkészült a protokoll. Száz angol betegen próbálták ki a csodaterápiát.
Történt, hogy a Londoni Nemzetközi Orvos Kongresszuson levetítették a referencia filmet és a hírnév elindult világhódító útjára. Sambec becsületére legyen mondva nem vindikálta egyedül magának az érdemeket, hanem kollektív munkára hivatkozva ragaszkodott hozzá, hogy Józsi bácsi mint ötletgazda és gyógyember szerepeljen a filmben.
Ebből lett a baj. A magyar hatóságok felkapták a fejüket, és egyből felfigyeltek a szabálytalanságra. Szimatot fogtak és először a Köjált, majd a Bűnügyi Rendőrséget küldték rá Józsi bácsira. Természetesen akkor már az APEH sem maradhatott tétlen. Óriási összegű eltitkolt adóra vetett ki végrehajtást. Józsi bácsi csak vakarta a fejét és nem értett az egészből semmit sem.
A hűs árnyékot adó hatalmas eperfa alá kihelyezett kecskelábú asztalt komor arccal ülték körbe a hatóság emberei, miközben Mariska néni nagy lelki nyugalommal, semmitől sem zavartatva magát, monoton egygyüséggel vallatta a tehén tőgyit. Józsi bácsi fejét vakarva egyik lábától a másikra állva válaszolgatott a feltett provokatív kérdésekre, majd hirtelen hascsikarásra hivatkozva a budi felé vette az útját, faképnél hagyva az ellenőröket. A bűnügyi nyomozó vitte a szót.
– Uraim, ki kezdi?
A Köjál vezető kért elsőnek szót. A deresedő hajú, ötven év körüli, komoly, tudós ember benyomását keltő megyei irodavezető így beszélt.
– Uraim! Láthatják ezt az állati, a higiénés szabályok felrúgásával egyenlő körülményeket. Ezek beszélnek helyettem: a tehén és a légyszaros , bűz - mocsok. A rothadó hús penetráns szaga, egyenesen elriassza még a döglegyeket is! Hogy lehet ilyen állati sorban élni a huszonegyedik században? Teszem fel a kérdést. Sehogy. Azonnali hatállyal fertőtlenítést, a nyű tenyészet felszámolását rendelem el!
A rendőrnyomozó válaszolt a javaslatra.
– Jegyzőkönyvbe venni mindent. Ez is alátámassza az ügyészségnek előterjesztendő vádindítványt. Ki következik? Az APEH főigazgatója jelentkezett szólásra.
–Kéremszépen itten óriási szabálytalanságok, adóeltitkolás esete forog fenn. A Józsi bácsi amellett, hogy tiltott tevékenységet végzett, ─ ami nem szégyen! Nem tett eleget a tiltott tevékenység utáni adó, és TB járulékok megfizetésének. Ezért visszamenőleg saccolt hatmillió Ft megfizetésére kötelezem az APEH részéről. ─ A rendőrségi nyomozó homlokára tolta a sildes sapkáját, majd levéve, megvakarta kopasz fejbúbját.
–Hű, de bonyolódik az ügy! Vegyük akkor jegyzőkönyvbe az eltitkolt, saccolt adócsalást is. Egyelőre zároljuk az elkövető bankszámláit, ha egyáltalán létezek, valamint lefoglalom a nyüveket a bűnjelkamra részészére. A jegyzőkönyvek alapján elrendelem az ügyészségi állásfoglalás és vádemelés benyújtásáig a foglalkozástól való teljes eltiltását az elkövetőnek. Sem a kuruzslás tárgykörébe tartozó csontrakást, sem a nyüvekkel való kereskedést nem végezheti, mert azonnali elzáráshoz vezet, mint üzérkedés és kuruzslás vétsége.
Miután a rendőrnyomozó befejezte, a Köjál vezetője kiadta a parancsot a teljes fertőtlenítésre. Fehér kezeslábasba öltözött, maszkot viselő marcona alakok jelentek meg és elkezdték valamilyen gyanús folyadékkal befújni a tanya zegét és zugát. Ekkor fékcsikorgás hallatszott. Négy hatalmas limuzin fékezett a tanya előtt. Frakkos, fehérgalléros, nyakkendős előkelő urak lépetek ki a kocsikból és a tanya felé tartottak. A küldöttséget maga az Egészségügyi Államtitkár vezette. Amint beléptek lőn néma csend. Szó bennszakadt, szem fennakadt, lehellett megszegik, a budi felől a kiolvasott Népszabadsággal Józsi bácsi közeledik.
A Minisztériumi kiküldöttek figyelemre sem méltatva a jegyzőkönyvet író hatósági személyeket egyenes Józsi bácsi felé tartottak. Körbefogták, kezeit szorongatták. Gratulációk hangzottak el, miközben csattogtak a fényképező gépek. Az Egészségügyi Biztos így fordult a jelenlévőkhöz.
–Uraim! Nagy nap ez a mai! Körünkben üdvözölhetjük, az emberiség megmentőjét, az Ebola húsevő baktérium ellenszerének feltalálóját. Itt van velünk a nagy nemzetközi gyógyszergyártó konzorcium elnöke mister Huklebery Kukinó úr, valamint az Angol Királyi Akadémia vezetője lord Alaxender Appenditcitis úr, hogy átadja Józsi bácsinak a királynő által küldött lovagi kardot, mellyel nevében lovaggá ütjük őt.
A jegyzőkönyvet írok kezében megállt a golyóstoll, majd a Köjál embere apró gombóccá gyűrte a jegyzőkönyv elkészült oldalait és lenyelte. Az APEH ellenőr találta fel elsőre magát. Nagy hajlongások közepette földig hajolva elsőként gratulált az egyik kezével tubigatyáját markoló Józsi bácsinak.
– Szeretettel gratulálok a nemzet hősének, az adósságcsapdából való kivezető útat megvilágító Józsi bácsinak! Reménykedem a gyümölcsöző kapcsolatok óriási adóbevételében. Az államháztartás hiányának annulálásában. ─ Miután körbevezették a küldöttséget és szembesültek a nyűtenyészettel, valamint az előkészített gyógyiszapok látványával így szólt a rendőrnyomozó.
–Biztos Úr, éppen ez ügyben fáradozunk, hogy megteremtsük egyrészt a nyűtenyészet higiénés körülményeit, másrészt megszervezzük az objektív dupla nullás titkosságú védelmét. Javaslom, hogy nyilvánítsuk hadititokká az egész projektet. Ez az UNIO érdeke is. Óvakodnunk kell az ipari kémektől!
Mondani sem kell, hogy happyenddel végződött a baljóslatúnak indult ügy. A szemle végeztével Józsi bácsi megvendégelte az egész nemes társaságot. Szalonna, kolbász, házikenyér és mellé jóféle kerítésszaggató bundapálinka, valamit kukoricabor dukált. A társaságnak csuda jó kedve kerekedett a traktától. Elszalasztottak a félszemű Kácsa cigány bandájáért. Jött az öreg Kácsa prímás a vonójával, Umbi a cimbalommal, míg Orsós Jakab a bőgővel. Szólt a magyar nóta kivilágos virradatig. Elénekelték a Józsi bácsi nótáját a Bazsamári libáit, majd sorra vették a rendőrfőnökét, a Szomorú disznószar, de megrepedeztél ciműt, aztán Mariska néni következett a Nem tudom, hogy szeretem-e, vagy valamit érzek… és így szépen, lassan sorra kerülve, mindenkinek elhúzta a nótáját, a Kácsa cigány és bandája.
Addig, addig koccintgattak az ellenőrök Józsi bácsival a nagy kibékülésre, hogy a végére szilaj kedvük támadt. Összekapaszkodva a Minisztériumi emberek és a háziak, eljárták még a guggolóst, majd a Tápéi darudöbögőst. Aztán filmszakadás. Kiakadtak, mint a kakukkos óra. Józsi bácsi egyenként kiteregette őket az eperfa alá felszáradni. Hajnalban beült a budiba kimazsolázni a Népszabadságot, míg Mariska néni nekiállt Riskának, hogy friss tejjel tudja oltani a vendégsereg pokolként égő gyomrának tüzét.
Jól szórakoztam.