Európából Amerikán keresztül, az óceánokat is átívelő, Új-Zélandra történő utazás fáradalmait sikerült kipihennem. A reggelinél négyen ültük körül az asztalt, az étvágyam még nemigen tért vissza, az aszpikos füstölthalas-saláta, az édes, omlós sütemény csak tetézte volna a bajt. Vajas kenyeret, kevés ausztrál vörös sonkával, meg karobot fogyasztottam. Ez utóbbival a tejes kakaót helyettesítő, fehérje dús ital készíthető, főleg kisbabáknak adják, a kakaóban levő állítólagos drogok miatt. Cris egész reggeli alatt a délután tartandó, Samoára történő indulásunk, utolsó egyeztetéséről beszélt. Hullámlovas barátainál találkozunk, valahol a Keleti öböl partján, hasonló nevű településen. A gépkocsi vezetését rám akarta tukmálni, de én azt nem vállaltam, baloldali közlekedés lévén, jobbkormányos autóval, helyismeret hiányában, rémálmaimban sem kívántam volna. Végül megegyeztünk, rokona - most már megnevezem - Depp ül a volánnál.
Délelőtt sétát terveztem a környéken, ki az Óceán partjára.
Hosszú, homokos partszakaszon, nagy szikla meredezett a vízből felém. Mögöttem, a domboldalon Yuka - féle növények csoportosultak. Túlparton lankás hegyoldal terpeszkedett, rajta talán birkák legelhettek báránykáikat terelgetve maguk előtt. Ahogy mondani szokták - idilli táj! Csak a komor, téli, sötétszürke felhők kezdték átfesteni a tájat. A szél is hamarosan megérkezett, tarajos hullámokon lovagolt, párás ködöt fújtatva az arcomba. Jobbnak láttam visszatérni szállásomra. Crist találtam otthon, az íróasztalnál ült, levelet vagy ilyesmit írhatott, kérte, hogy most ne zavarjam. Felmentem a szobámba, egy könyvet vettem a kezembe.
A Pusztai bogáncsok volt a címe egy általában franciául író, magát románnak való szerző Panait Istrati műve. Alapgondolatát a bogáncsok szédületes sodródása példázza, amely korlátokat nem ismerő, szertelen álmodozásra ösztökél, arra a merész vágyra, " hogy váltsuk fel azt, amink van, arra, amink lehetne". Az üzenet pedig, akinek van bátorsága az egymást kergető bogáncsok sodródását követni, annak a vágya teljesül, végül eléri a szép és boldog életet. A kegyetlen valóság azonban nem csak hősét, az írót is a szakadékba vezető lejtőre terelte. Kedvenc olvasmányomat bátran ajánlom másoknak is.
Ebéd után útra keltünk. Barátságosabb házhoz értünk. Jellegzetes faépület, óceánra néző, hátsókerttel, fedett belépővel. Kedves fiatal pár fogadott bennünket, bemutatkoztam, a szobában még rövid, kedveskedő ismerkedéssel folytattuk, rólam kérdeztek ezt-azt. Pontosan tudták honnan jöttem, ismerték az itteni magyar egyesületből néhány volt honfitársamat. Császár nevű leszármazottról beszéltek, akinek a nagyapja még valami Kumlai bányászcsapatban futballozott. Komlói Bányász! - helyesbítettem. Eleinte kételkedtem, hogy egy személyre gondoltunk e, mert akkoriban 1956- ban azt beszélték otthon, hogy disszidálás közben, a Dráván átkelve, lelőtték a kiváló középhátvédet, a csónak már csak holttestét vitte a túlpartra. Vendéglátóim határozottsága végül arra indított, hogy belássam, Új-Zélandon jobban informáltak az egykori magyarországi eseményekről és milyen messze kell utazni, hiteles emberi történetekért.
Kellemes hangulatú szobában elektromos kandalló lángjai csapkodták egymást, a melegítéshez nem sok közük lévén, inkább csak hivalkodtak. Kényelmes székek, félkörben sorakozva tágas helyet hagytak a " színpadnak". A díszletek közül említést érdemel az egyik oldalon álló zsúrasztal, fényes tálcán mindenféle aprósüteménnyel, középen kiemelkedő, magas üvegtálon magát kínálgató színes habos tortával. A másik oldalon, teásasztalon, a tejes tea minden szükséges kelléke, porcelán csészékkel, kancsókkal. A tejes teát ki nem állhatom, ezért igyekeztem a habos oldalra helyezkedni. Végül a nyalánkságoktól amolyan semleges helyre ültettek, középre, mondván úgyis én leszek a főszereplő. Mondhatom ennél kellemesebb előadásban már régen nem szerepeltem.
Fiatal koromban amatőr színjátszókén sokat voltam színpadon. Itt megtapasztaltam a siker savanyú izét. Néha versmondás közben, ha elfelejtettem a sorokat mindenféle egymáshoz rímelő zagyvaságokkal igyekeztem kivágni magamat. A műértő közönség pedig hangos tapssal jutalmazta produkciómat. Máskor, amikor a jó öreg NICIA mestert játszottam Machiavelli Mandragórájában egy kis fiú aratta le sikereimet. Előadás közben, a sok hashajtó, amit szerepem szerint nem éppen prosztata betegségem miatt adtak be álorvosaim, meghozta hatását. A naturális rendezés szerint apám hosszú, térd alá érő hálóköntösében, a nézőtér előtt kimagasló színpadon, porcelán bilire kellet ülnöm. A jelenet csúcspontján az első sorból egy kisfiú felkiáltott!
- Anyuci a bácsi bekakil a bugyijába.
Harsány nevetés tört ki a nézőtéren. Máig sem tudom, a hiteles alakításomnak, vagy a kisfiú éberségének szólt ezen elismerés.
Az első szereplő Cris volt. Az indulás időpontjával kezdte, majd samoai barátaival való levelezéseiről beszélt. Hosszasan méltatta segítségüket, a szálás, a hajóbérlés, a nagyteljesítményű levegőkompresszor beszerzése felöl. Mint mondta - a megfelelő hajó kiválasztása nem volt gyerekjáték, lévén nem csak munkahelyünk, de otthonunk is lesz. Vitorla, motor, könnyű kezelhetőség, elég kényelmes hely legalább tíz főnek, felszerelésnek, ezek voltak a főbb szempontok.
Depp a singapuri gyöngykereskedővel való tárgyalás eredményét ecsetelte, szerinte rendben lesz minden, a hitelesítés után állapítjuk meg a vételárat. A hitelesítés t- már, mint ha lesz, mit - Wellingtonban egy tudományos intézetben végzik. A francia katolikusok gyöngyeinek értéke ugyanis nem is hasonlítható a ma termesztett, vagy természetben találtakhoz, hiszen azok értéke a régmúltban gyökeredzik. Olyan múlt idéző régiségek, amik a feledésnek is fellapozzák a történelmi eseményeket. Megbízható, régészeti vizsgálat tehát elengedhetetlen.
Letöröltem minden tejszínhabos morzsát a számról, utána nagyot kortyoltam kihűlt tejmentes teámból, tisztára köszörültem torkomat és belekezdtem. Pendrive-ot dugtam a számítógépbe, a nagy képernyőn a polinéziai szigetvilág térképe rajzolódott ki. Társaim körülfogtak, a nézőtér is elcsendesedett.
Keletről jövő szelek fújták a hajók vitorláit, nagyokat botlottak a hullámokban s most valamennyien itt nyugszanak a gránit alatt. A sziget partjai mentén sok apró kőhalmot raktak a partra vetett, halott matrózok sírjainak. Emlékművek ezek, idézve a Pusztai Bogáncsokat, szomorú sorsunkat.
Bazaltból és gránitból rakták azt a halmot is, amely a Fagaloa öböl nyugati részén áll. Oldalában az egyik kövön megkopott vésetet fedeztek fel: nagy "V" betű, száraiban "O" és "C". Sokáig nem tudták: mi lehet a jelentése? Robert Louis Stevenson a neves író fejtette meg a rejtélyt, aki samoai letelepedését követően bejárta a környéket. Az itteni emberek és a természet csodálata remekművek írására ihlette. Megtanulta a samoai nyelvet is. A világhatalmak marakodása a szigetért javában dúlt, ő a bennszülöttek oldalára állt. Honfitársai ágyúgolyói a házát is romba döntötték, a németek pedig gyűlölték, megtiltották, hogy lőfegyvert tartson az otthonában. Erre nem is volt szüksége, a samoaiak életük árán is megvédelmezték volna. 1894-ben halt meg. Koporsóját a helybéliek vállukon vitték a Vaea-hegy gerincére, a sírjáig vezető utat az általa ültetett fák szegélyezik. Újjáépített egykori háza ma az államfő rezidenciája.
Stevenson kiderítette, hogy a " V O C", a Holland West-Indiai Kereskelmi társaság logója.
Bizonyíték, hogy Melle kapitány kitett matrózai sem érték el élve a partot.
A kutatást tehát ezen a partszakaszon kell megkezdeni! A kincsesládát a partot övező, ma már tenger alá került, egykori zátonyoknál kell keresni! - mondókám nagyjából itt ért véget.
Barátaim élénk érdeklődéssel hallgatták előadásomat. Számos kérdést vitattunk meg, például hogyan lehet egy faládát ennyi idő után megtalálni az óceán fenekén? A meleg vízben élő baktériumok már biztosan felemésztették. Erre azt válaszoltam
- Mi nem faládát keresünk, hanem vasládákat. A fekete gyöngyöt abban az időben vaslemez ládákba csomagolták és homokba ágyazták. A lemezkazetta aljára finom homokot terítettek utána egy sor gyöngyöt, megint homok, gyöngy és így tovább. A kazettát végül körülöntötték folyékony ólommal és légmentesen lezárták. Azután egyenként egymásra, faládába rakták. Így óvták a gyöngyöt a viszontagságos utakon az egymáshoz ütődéstől a sérüléstől. A célállomáson pedig vékony, folyamatosan áramló vízfolyammal mosták ki. Tehát, nincs másra szükség, mint egy fémdetektorra, amivel végig pásztázzuk a feneket.
Könnyed kikapcsolódást ígértem.
Ezek a részletek csak újdonsült vendéglátóinknak voltak ismeretlenek. Felkészülésünk során már minden szükséges eszközt beszereztünk. Még néhány kérdés után, kevés részlet maradt megválaszolatlan – gondoltuk -, így azután be is fejeztük. A fiatalok még mulattatták az időt, várakozásaikról, izgalmukról beszéltek, megmutattak a házban minden érdekes látnivalót, amit ők annak gondoltak. Sok bajnoki elismerést láttunk. Megnyugodva búcsúztunk tőlük, nincs mit aggódnunk felőlük.
Éjszaka kellemes álmot láttam. Csípőjüket ringató samoai lányok emelkedtek ki a habokból, aranyló tengerparti homokon, ezüst tálcán kínálták a tahiti feketegyöngyöt.
