Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
kivancsigi13: Nagyon megfogott, mint oly sok...
2024-11-22 21:03
VR
kivancsigi13: Nagyon megfogott, mint oly sok...
2024-11-22 21:02
VR
mozgi: Szuper volt!
2024-11-22 18:40
Thorodin: Na ez piszok jó volt!
2024-11-21 04:20
Gábor Szilágyi: Folytasd!
2024-11-20 16:53
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Történetek

2312
Most is, ahogy a lány mögé lépett, kezét lassan végighúzta a hátán, nyakszirtjétől a derekáig. A fogoly teste ösztönösen ívbe feszült, így próbálva elkerülni az érintését. Nem léphetett arrébb, annak beláthatatlan következményei lettek volna. A férfi pontosan tudatában volt eme aprócska lépéselőnyének, vagyis annak, hogy a lány tartott a haragjától, és ez az érzés erősebb volt minden ellenszenvnél...
2893
Már épp indultam volna, amikor a hátulról egy zaj ütötte meg a fülemet. Mintha egy súlyos lépés alatt elroppant volna egy kukoricaszár. Túlságosan súlyos volt ahhoz, hogy egy állattól származzon. Volt valaki a kukoricásban. Megpördültem és elcsigázott szemeimet a suhogó sötétségre szegeztem. Semmi nem mozdult. Szívem majd kiugrott a helyéről...
2241
A gonosz banya (Jancsi és Juliska; Csipkerózsika) és az ordasfarkas (Piroska és a farkas) mostanában kevésbé tud örülni filmes sikereinek. Pedig a fizetés jó, van tehetségük - nagyszerűen játszanak -, és élvezik, ha szerepelhetnek. Csak a külső... az bizony szomorú dolog...
1941
Tompa puffanás hangzott a hátuk mögött, és mikor már kissé ijedten odapillantottak, egy talpig feketébe öltözött lényt láttak maguk előtt felegyenesedni. A fejét beborító fekete álarc mögül veszélyesen izzó szempár meredt rájuk. Teljesen fegyvertelennek látszott. Egyetlen furcsaság az egész alkarját védő két csuklópántszerű tárgy, melyeken három-három kiálló, hátrafele görbülő hegyes karomszerű képződmény látszódott...
2739
Mindketten álltak, mozdulatlanul. Féltek, a pillanat szertefoszlik és az édes vágy helyébe a jól ismert kínzó gyötrelem lép. Örültek, mosolyogtak, elvégre biztosak voltak magukban – végre révbe értek. Nincs mitől félni – Ő itt van. Ez így van rendjén...
1842
A fiú megbabonázva állt, s az utolsó zsebében maradt mécsest meggyújtotta s a sírkő elé helyezte, az elhunyt lány képe alá, majd leült a sír melletti padra és elgondolkodott.
Vajon mi történhetett ezzel a lánnyal? Fiatal volt és gyönyörű… Sugárzik arcáról a jóság… Miért kellett meghalnia? Miért pont ő? ...
1860
Minden elkezdődik és véget ér valahol. Az én életem akkor kezdődött el. Közöltem Vele, hogy nem szeretném tovább folytatni. Ő mosolygott. Nekem fájt, mégis cinikus voltam. Kis szikrák futottak az agyamban, a szívem felé indultak el. Végigvágtattak a torkomon, úgy, hogy a lehető legjobban fájjon, mégis a leggonoszabb pillantás üljön ki az arcomra...
2909
– És mi az ott a hátán? – mutatott a hulla topjára Melinda.
– Ez furcsa. Olyan, minta hullafolt lenne.
– Az nem csak a halál után jóval jelentkezik? – kérdezte a fiatal helyszínelő.
– De igen. Ahogy az ember maghal, a benne lévő maradék vér a teste legalsó részére folyik, de ehhez idő kell. Van, hogy egy napig nincs jele.
– És miért felül van?
– Ezt a te dolgod kideríteni. Az biztos, hogy nem így találtak rá. Többet csak később...
2288
A Világföldön forgószelek kerekednek, a felhők is táncra kélnek a végzet idején. Zúg a szél, ömlik az eső, mindent víz borít. Hullámzik, morajlik, dühöng, örvénylik. Gyilkol.

A hullámok Holdtündér szomorú arcát mossák. Lassan elveszik ő is, fakó arcáról finoman hullik a gyémántpor, majd a legnagyobb hullám elnyeli őt magát is...

3211
A gyermek apja szigorúan nézett feleségére és a gyermekre titkolózva, majd viharosan távozott, s az anyai szemekből aggódás, és félelem áramlott, mely a gyereket is megrémítette. Hiszen ha egy embernek van mitől félnie, akkor a másik is félni fog, mert a félelem, egyszer mindenkit elér...