Hollóhölgy adatai

Akkor már 16 éves voltam. Azóta sem emlékszem tisztán arra a délutánra. Egy világ omlott össze bennem. Képtelen voltam a sírásra. Az iszonyatos fájdalom mellett egy szörnyű balsejtelem kezdett egyidejűleg kibontakozni. A nagyit megölték… Igen, biztosan megölték… Hisz mesélt azokról a szörnyű teremtményekről, akik rájuk vadásztak az éjszakában, s az életüket, az erejüket, a vérüket akarták…

- Fiaim, szeh’ etném bejelenteni, hogy páh peh’ cel ezelőtt kih’ úgtam Neglectát a zenekah’ ból! – M. Noir igyekezett minél ellentmondást nem tűrőbb hangot megütni.
A három jelenlévő pedig igyekezett minél kevésbé megrökönyödött arcot vágni…
Ismét a dobos volt az, aki leghamarabb erőt vett magán és viszonylag normális hangon megkérdezte:
- Na, de… miért, uram? ...

- Na látod, ez az! Gondolj csak bele, mekkora megtiszteltetés az, hogy itt lehetünk! – lelkendezett Dagger, figyelmen kívül hagyva barátja hangjából áradó gúnyt – Igazi elismerés ez a zenekar számára, hogy holnap este felléphetünk a város legszínvonalasabb, legismertebb gótklubjában! És mit jelent ez? Az elit zenekarok közé tartozunk! És ez nagyrészt Noir érdeme, ezt neked is el kell ismerned! Szóval, nem hinném, hogy napfényt érdemelne…

Azt mondják
a szerelem olyan, mint vidám lepke tánca,
mely tavasz hajnalán röpköd virágról virágra...

A hold előtűnt
A távolban
A farkas
Dala
Szól...

A fiú megbabonázva állt, s az utolsó zsebében maradt mécsest meggyújtotta s a sírkő elé helyezte, az elhunyt lány képe alá, majd leült a sír melletti padra és elgondolkodott.
Vajon mi történhetett ezzel a lánnyal? Fiatal volt és gyönyörű… Sugárzik arcáról a jóság… Miért kellett meghalnia? Miért pont ő? ...