maszi adatai

Minden elkezdődik és véget ér valahol. Az én életem akkor kezdődött el. Közöltem Vele, hogy nem szeretném tovább folytatni. Ő mosolygott. Nekem fájt, mégis cinikus voltam. Kis szikrák futottak az agyamban, a szívem felé indultak el. Végigvágtattak a torkomon, úgy, hogy a lehető legjobban fájjon, mégis a leggonoszabb pillantás üljön ki az arcomra...

Annyira egyedül voltam, mint még soha. Csak fájt. Szüntelenül. Gyáván és megalkuvón terültem el az utolsó estén, az általa utoljára vetett ágyban. Körülölelt a bénult szívdobogás, a maroknyi indulat. Egy röpke érzés. Szeretem. Átfutott a hideg ereken a szó, de hang nem társult bájához, csak némi kellem. Adtam, elvettem...

Lehetsz Te a tűnő álom,
a békés újrakezdés,
de nem érhetsz túl a határon,
mely csak pillanatnyi ébredés...

Te vagy a remény érdek nélkül,
s feldúlt szívem szeretni fog, s míg végül
utolsót dobban, egy sóhaj hagyja el számat.
Szeress! ...

Minden elmúlik egyszer.
A forró tűz, a szerelmes hév.
Viszonzatlan talán, csak egy perc,
volt, vagy szikra még...

Kérlek engedj el!
Börtönöm csak a sír legyen,
szabadon élhessek, akár mások,
kik nem rabnak születtek,
foglyok csak később lettek,
mint én...

Balázsnak ajánlom.

A zsibongó utca zaja körülvett és leláncolta gondolataim. Mélyen rejtőző érzések törtek felszínre és tűntek el nyomtalanul. Csak egy pillanat, s ismerős, borzongató érzés. Telefon. Te hívsz. Agyam lüktető gyorsasággal nyúlna utána, de kezem és tagjaim lassan mozdulnak. Sokkal lassabban, mint ahogy a szív kívánja...