A sötét lovag

A városra ereszkedett sűrű köd fehér tejként kavargott a sötét éjszakában. A sikátor pocsolyáiban tocsogó léptek elhaltak a néhány utcányival arrébb zajló kocsmai mulatozás hangjai között. Az erős karok közt vonagló test tehetetlenül sodródott a sötétség mélyébe. A rémült leányszemek könnyezve ugráltak a négy férfi között. Amazok szemében őrült, kéjes öröm tükröződött.
- Hiába ellenkezel drágaságom – mondta az egyik. – Itt úgysem figyel rád senki.
A lány szemébe könnyek tódultak. Nem tudta elhinni, hogy vele is megtörténik. A városban az utóbbi időben több fiatal lány esett áldozatul néhány vadállatnak, akik, miután kedvükre elszórakoztak az áldozatokkal, több késszúrással hagyták hátra őket a várőrségnek, akik már semmit sem tehettek.

Miközben rángatózva próbált kiszabadulni a testét szorító kezek közül, be kellett látnia, hogy sehogy sem menekülhet a megszégyenítés, és a fájdalmas halál elől. De nem adta fel. Ekkor a kezek hirtelen a nyirkos földre taszították. Az egyik hátrafogta a fejét, és durva, koszos kézfejével befogta a száját. Kétségbeesve próbált sikítani, de az erős marok miatt csak halk nyöszörgések hagyták el a száját. Az elé leguggoló férfi kezében egy kés pengéje villant meg a sápadt holdfényben.
- Ha kiáltani mersz, elvágom a torkodat.
Az áldozat teste merevvé vált a rémülettől, és szipogva tűrte, hogy a kés felszakítsa a ruháját a hasától a mellkasáig. A férfi elvigyorodott:
- Jól van. Hidd el, még lehet, hogy élvezni is fogod négy ilyen úriember társaságát.
Erre három társa felvihogott, és még jobban leszorították a lányt. A késes férfi átadta egyik oldalsó társának a fegyverét, majd kezeit a lány felszaggatott ruhája közé tette. Vigyorogva kacsintott a többiekre:
- Ekkora formás mellekért az életemet is odaadnám.
- Ahogy óhajtod! – Az érdes, rekedtes hang néhány méterrel a fejük fölül, az egyik ház oldaláról jött. Mindnyájan feltekintettek, de a sötétben nem tudtak kivenni egyetlen alakot sem. A süvítő hang után visszanéztek a lányra, majd ijedten kiáltottak fel. Az ott guggoló társuk fejét kis nyílvessző járta át. Épp idejében néztek rá, hogy fejét még lássák az utca köveihez koppanni.

Tompa puffanás hangzott a hátuk mögött, és mikor már kissé ijedten odapillantottak, egy talpig feketébe öltözött lényt láttak maguk előtt felegyenesedni. A fejét beborító fekete álarc mögül veszélyesen izzó szempár meredt rájuk. Teljesen fegyvertelennek látszott. Egyetlen furcsaság az egész alkarját védő két csuklópántszerű tárgy, melyeken három-három kiálló, hátrafele görbülő hegyes karomszerű képződmény látszódott.
A lény megindult feléjük. Mindannyian kardot rántottak, de a jobboldali fickó éppen csak elkezdte kihúzni a kardját hüvelyéből, mikor fejét hátravetve hanyatt esett. Társai ijedt szemeiket ráhelyezve észrevették a kis négyszögű csillagot, mely félig állt ki a bal szeme közül.

Mire visszafordultak, az idegen ott állt előttük. Egyszerre csaptak rá kardjukkal, de egyiküket az alkarján lévő fémmel hárította, míg a másik elől teljes egészében ki tudott térni. Előbbit egy jól irányzott gyomorrúgással távolította el magától, majd leguggolva kitért a másik újabb csapása elől, és két kézzel mért ütéseket a mellkasára.
Társa csak azt látta, hogy a sötét lény előtti ember összecsuklik, és nem mozdul többé.
Magasba tartott karddal rohant rá, de kardcsapása megállt annak alkarjain. A pengéje beszorult a két egymás mellett tartott alkar karmai közé, és az idegen kezeinek erőteljes széthúzásával, eltörte a közé szorult pengét.
E folyamat közben látta meg a bandita, hogy mitől esett össze az előbb a társa: ellenfelének tenyerében hegyes mászó-karmok csillantak meg, vértől szennyezve.
De a felismerés szikrája éppen csak meggyúlt agyában, mikor az erős kezek megragadták, és vállába szúró fájdalom hasított. Egy pillanatra súlytalan volt, és távolodni látta magától a lényt, majd mikor a teste nagyot koppant a sikátor egyik házának falán, elvesztette az eszméletét.

Az ijedt lány pár méterrel arrébb kuporgott a fal tövében, és összerezzent az ernyedt test puffanására, ahogy az a falról a földre esett. A sötét alak ekkor rávette a tekintetét:
- Most már minden renden lesz – mondta a rekedtes hang, és a lény felugrott egy ház oldalára, majd pillanatok alatt eltűnt a tetőkön.
A lányból ekkor tört elő az első erősebb hang, miközben elsírta magát. A hangra pár perc múlva felfigyelt egy éppen hazafelé igyekvő lakos, akinek jóvoltából hamarosan kisebb tömeg gyűlt a sikátor környékére, melyet csak nehezen tudott áttörni a megérkező, és az események előtt értetlenül álló várőrség.