Interjú

A gonosz banya (Jancsi és Juliska; Csipkerózsika) és az ordasfarkas (Piroska és a farkas) mostanában kevésbé tud örülni filmes sikereinek. Pedig a fizetés jó, van tehetségük - nagyszerűen játszanak -, és élvezik, ha szerepelhetnek. Csak a külső... az bizony szomorú dolog.

Ho.: Gratulálok a legújabb filmedhez! A Csipkerózsika régi darab, a szerep nehéz, mégis életet leheltél bele.

G.banya: Mostanában ritkán hallok dicsérő kritikát. A megtestesült gonoszt látják bennem és nem a színészt.

O. farkas: Engem is egyre többször ér bírálat a külsőm és a szerepeim miatt. Már a GreenPeace is csak a gonoszt látja bennem.

Ho: Engem mindig is levett a lábamról a gonoszság. Egy leheletnyi rossz nagyon vonzó tud lenni... Bár, őszintén bevallom, ha még szép is, amellett, hogy gonosz, úgy az igazi.

G. banya: Hát, igen. Ez az igazi baj. Aki nem szép, az csak rossz lehet. Nem veszik figyelembe a belső értékeket.
O. farkas: Velem szemben még faji előítéletek is felléptek. Mi lesz, ha az új filmem, a "Mókus és a farkas" is moziba kerül? Egymást érik majd a kritikák, amiket kapok. Már így is mindennapos téma vagyok, de akkor...! Kész címlapsztori...

Ho.: Miért nem fordítod ezt a javadra? Hiszen így kész híresség vagy. Kapni fognak utánad, hogy főgonoszként szerepelhess a különböző filmekben.

G. banya: Attól még nem vagy híres, mert sokat szerepelsz az újságokban. Csipkerózsika máris híresebb, mint én, pedig, nem akarom nagyon szidni, egy tehetségtelen kis kezdő. De a pofikája bájos, úgyhogy máris sztár.
Ho: A szépség mindig is befolyásolta a dolgokat. A történet végén mindig a szép és a jók győznek, nemdebár?

O. farkas: Dehogynem. Ráadásul a jók méltatlanok a győzelemre. Nézzük csak a Piroska és a farkas - t! A végén mi lesz a sorsom? A folyóba dobnak. Arra nem tartanak érdemesnek, hogy bundát készítsenek belőlem. Értem én, hogy a filmnek nem tett volna jót, de ugyanmár, legalább a paródiáknál megcsinálhatnák!

G. banya: Kéne már egy olyan történet, amiben a csúfak is érvényesülhetnek. Ahol a gonoszok elbűvölően szépek és a jók pedig rútak...

Ho: Az bizony szomorú történet lenne. Az összes jó meghalna és a gonosz győzedelmeskedne. Manapság már a szépség az, ami döntően meghatározza a mese végkifejletét...

G. banya: Nem az a lényeg, hogy mi a történet. Hanem az, hogy ki játszik kit.

O. farkas: Nézd csak meg Piroskát! Bájos gyermeknek tartják, pedig iszonyatosan ostoba. Mégis nagyobb sztár, mint én, és a felmérések is azt mutatják, hogy a népszerűsége napról napra csak nő.

Ho: Tehát? Nincs megoldás? Nincs remény?

G. banya: Nem látszik, én mégiscsak bízom abban, hogy egyszer a csúfaké lesz a világ.

O. farkas: Én is vagyok olyan régi, mint te, talán még idősebb is, de az én hitem igencsak
megingott.

Ho: Azért biztos van valami szép emlék, vagy élmény a filmekkel kapcsolatban?

O. farkas: A "Piroska és a farkas" forgatása során ugyancsak elkényeztettek. Akkor keresve sem találtak volna még egy farkast, úgyhogy, miután megfenyegettem őket, hogy kilépek, minden kérésemet teljesítettek. De a "Mókus és a farkas" - sal kapcsolatban már nincs ilyen szép emlékem...

Ho: De mégis...?

O. farkas: Annyi jó van benne, hogy nagyon rövid, viszont szép summát kapok érte.

Ho: Nos, és te? Két filmen túl vagy, szerintem hamarosan egy harmadik is kilátásba kerülhet... Emlék, tapasztalat?

G. banya: Annyit már megtanultam, hogy jó lesz az a film, amibe én bekerülök. Emlék, hááát.... A Jancsi és Juliskának köszönhetően mentem férjhez. Tudod, a jó nevű rendező, aki korán lehunyt... Pedig még csak két éve voltunk házasok. Meg akkor még szerettem az édességet és szabadon nassolgathattam...

Ho: Tényleg... Férj/feleség, gyerekek? A családdal hogy állunk?

O. farkas: Semmi. Nincs olyan asszony, aki hozzám jönne. Pedig jó apa és igaz mintaférj lennék. Kissé szigorú, de jó... Már amennyire a hírnevem engedi. Hát, igen. Legyen bár rossz a híred, tartsd, nehogy azt a keveset is elveszítsd! Jó, nem? Saját. Tervezem, hogy önéletrajzi regényt fogok írni... Esetleg.

G. banya: Túl vagyok egy váláson. Fiatalon mentem férjhez, hamar elváltunk. Kétszer lettem özvegy, túl korán. Gyerek nincs, nem is akarok. Egyedül nem vállalom a felelősséget, és a házasság pedig már elúszott...

Ho: Azért még mindig ti vagytok a mesetörténelem legmenőbb szereplői...

O. farkas: Hízelgő, de legfeljebb csak akkor lenne igaz, ha tíz évvel ezelőtt mondtad volna.

G. banya: Jól esik néha ilyesmit is hallani...

Ho: Köszönöm a beszélgetést.

O. farkas: Ha a hírnevem engedné, még udvariaskodnék is. De így sajnos nem lehet...

G. banya: Igen, én is valahogy így vagyok ezzel. Azért én mégis megköszönöm. A hírnevemnek ennyi talán nem árt...
Elmennek. Hízelegni, bókolni könnyű. Csak érzék kell hozzá. De két ilyen lezüllött, régi hírességnek azért nehéz dolog. Az ő idejük lejárt. Nem kell sok idő, és a régi mesék is így hanyatlanak majd feledésbe. Reméljük, ők legalább dicsőségesen tűnnek majd el...

//Az interjút készítette: Holdleány//