Egy hideg januárvégi éjszakán történt. A hó nagypelyhekben szállingózott és kb -5 °C körül lehetett. hirtelen egy budapesti kórházban gyermeksírás hallatszott fel, de az hamar abbamaradt mikor a baba először szerető anyja gyengéd karjaiba burkolódzhatott.
Meleg otthon várta, mely távolról szerető családjáénak tűnt, de éjszakánként könyörgő zokogás szállta meg a környéket, melyet fullasztó fájdalmas hang fojtott a csendbe...
Reggel a gyermek kíváncsi szemekkel figyelte az anyját, mintha csak azt akarta volna kérdezni: Apu hol van? Mert apu sose volt otthon, csak este, de akkor a gyereknek, már aludnia kell...
De a gyerek sosem aludt. Mindig félt. Félt attól, hogy most ő következik. Hiszen minden éjjel síró hangtól virrasztott, és tudta, a sírás sohasem jelent jó dolgot. A sírás fájdalom, és ez, egyszer mindenkit elér...
Reggel volt. Az Apa még otthon, Az Anya felett állt, miközben az vasalt.
- Anya, Mi történt?
A gyermek apja szigorúan nézett feleségére és a gyermekre titkolózva, majd viharosan távozott, s az anyai szemekből aggódás, és félelem áramlott, mely a gyereket is megrémítette. Hiszen ha egy embernek van mitől félnie, akkor a másik is félni fog, mert a félelem, egyszer mindenkit elér...
Egy újabb éjszaka. A sírás újra felhangzott, de most dübörgő ordibálássá változott. A gyerek nem tűrhette tovább. Félt, de tudnia kellett mi ez. Az ajtóhoz lépett, és kinézett a szobája kulcslyukán, de gyorsan vissza is ugrott, mert onnan egy ijesztő, sejtelmes szempár villant rá, és a félelem őt is elérte.
Álmatlansága innentől kezdve állandó volt. Teste meggyengült, folyton reszketett. Szemei beesettek és karikásak voltak, arca sápadt, hófehér. Az iskolában folyton csúfolták, kiközösítették, utálták...
A sírás őt is utolérte. Egész délután csak sírt, most érezte igazán a fájdalmat, mely a lelkéből tört elő.
Estére belázasodott. Rémeket látott mindenütt, iszonyúan félt és csak zokogott. Nem bírta abbahagyni. Reggel korán felébredt. Veszekedést hallott, és kiment a szüleihez. Az anyja fájdalmasan sikított.
- Ne bánts! Nem érted, hogy fáj?!
De hiába. Zokogott az apa utolsó ütése leterítette őt, saját könny tócsájába...
Innen jött éjeken át... De a Sírás nem ment meg... viszont egyszer, mindenkit elér...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-06-14
|
Sci-fi
Elindul a lèlekesö a Tau- Bèta felè. írta : Mihály Laci<br />
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások
Teljesen jól írtad le a jelenetet,létrehoztál egy képet a kepzeletemben.leírtál egy érzést amelyet nem kívánok még az ellenségemnek se de sajnos mindannyiunkal megesik vagy megesett....ettől függetlenül szívesen elolvasnám még pár írásod...