Egy hideg januárvégi éjszakán történt. A hó nagypelyhekben szállingózott és kb -5 °C körül lehetett. hirtelen egy budapesti kórházban gyermeksírás hallatszott fel, de az hamar abbamaradt mikor a baba először szerető anyja gyengéd karjaiba burkolódzhatott.
Meleg otthon várta, mely távolról szerető családjáénak tűnt, de éjszakánként könyörgő zokogás szállta meg a környéket, melyet fullasztó fájdalmas hang fojtott a csendbe...
Reggel a gyermek kíváncsi szemekkel figyelte az anyját, mintha csak azt akarta volna kérdezni: Apu hol van? Mert apu sose volt otthon, csak este, de akkor a gyereknek, már aludnia kell...
De a gyerek sosem aludt. Mindig félt. Félt attól, hogy most ő következik. Hiszen minden éjjel síró hangtól virrasztott, és tudta, a sírás sohasem jelent jó dolgot. A sírás fájdalom, és ez, egyszer mindenkit elér...
Reggel volt. Az Apa még otthon, Az Anya felett állt, miközben az vasalt.
- Anya, Mi történt?
A gyermek apja szigorúan nézett feleségére és a gyermekre titkolózva, majd viharosan távozott, s az anyai szemekből aggódás, és félelem áramlott, mely a gyereket is megrémítette. Hiszen ha egy embernek van mitől félnie, akkor a másik is félni fog, mert a félelem, egyszer mindenkit elér...
Egy újabb éjszaka. A sírás újra felhangzott, de most dübörgő ordibálássá változott. A gyerek nem tűrhette tovább. Félt, de tudnia kellett mi ez. Az ajtóhoz lépett, és kinézett a szobája kulcslyukán, de gyorsan vissza is ugrott, mert onnan egy ijesztő, sejtelmes szempár villant rá, és a félelem őt is elérte.
Álmatlansága innentől kezdve állandó volt. Teste meggyengült, folyton reszketett. Szemei beesettek és karikásak voltak, arca sápadt, hófehér. Az iskolában folyton csúfolták, kiközösítették, utálták...
A sírás őt is utolérte. Egész délután csak sírt, most érezte igazán a fájdalmat, mely a lelkéből tört elő.
Estére belázasodott. Rémeket látott mindenütt, iszonyúan félt és csak zokogott. Nem bírta abbahagyni. Reggel korán felébredt. Veszekedést hallott, és kiment a szüleihez. Az anyja fájdalmasan sikított.
- Ne bánts! Nem érted, hogy fáj?!
De hiába. Zokogott az apa utolsó ütése leterítette őt, saját könny tócsájába...
Innen jött éjeken át... De a Sírás nem ment meg... viszont egyszer, mindenkit elér...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások
Teljesen jól írtad le a jelenetet,létrehoztál egy képet a kepzeletemben.leírtál egy érzést amelyet nem kívánok még az ellenségemnek se de sajnos mindannyiunkal megesik vagy megesett....ettől függetlenül szívesen elolvasnám még pár írásod...