Történetek

- Na jó tetszik egy kicsit Kradek, de semmi több. Hisz gondoljatok csak bel: ha lenne köztünk valami, sohasem érezhetném magam biztonságban. Mert, ha mellette fekszem vagy épp vele vagyok, sohasem tudhatom mikor kapja el a hév és harap belém.
- Jajj túl sokat aggódsz, úgysem harapna beléd soha, ha szeret. - próbálta nyugtatni Morgánát Júlia.
- Én is azt hittem, hogy Max sohasem fog belém harapni, és most látjátok mi lett belőlem! - mondta csak úgy teljesen mellékesen Lena......

- Jó napot! Lépett közelebb a parancsnok, és a kezét nyújtotta – Mátravölgyi Géza vagyok, az Országos Rendőrkapitányság Gyilkossági osztályának parancsnoka.
- Pásztor István, ennek a diliháznak az igazgatója.
- Ugye még senki sem ment el?
- Nem, amint telefonáltak, azonnal két embert állítottam a kapuba, és mindenkit itt tartottunk. Pár szülő, főleg nők, hisztériás rohamot kaptak emiatt.
- Nos, akkor osztályonként meg kéne kérni a tanulókat, hogy jöjjenek a tornaterembe....

Mikor nagyapámhoz értem, nem mertem ránézni. Elfordítottam a fejem, és láttam, hogy nappalijuk ajtaja be van csukva. Ekkor ütötték meg fülemet az első hangok.
Nyammogás... motyogás vékony, de félelmetes hangon... Egész testem remegett, ahogy kinyitottam az ajtót. S amit láttam, még most is minden este rémálomként tér vissza hozzám...

- Ember! Ismerd meg szíved, ismerd meg, hogyan működsz, s ha rátalálsz, ki vagy, már nem szűkölködsz, nem fogod hinni, hogy Júlia, ki kell, ha a Nap egyszer benned felkel, Júlia lesz minden, mit látsz, az egész világ megszűnik nem Júlia lenni, igaz, akkor nem így fogod hívni...

A lovag egy dombtetőn állva figyelte a csata utáni mozdulatokat. Sisakját levette, hogy a lenyugvó nap felől fújó szél felszáríthassa harc közben patakokban folyt verítékét.
Nem volt kedvére a csatározás. Ellenezte az erőszakot. Szeretett városának védelmében csatolta újra övére az évekkel ezelőtt letett kardját, mely most ismét tokjában pihen a támadó ellenség vérével színezve. Most csend volt. Fájdalmas szótlanság. Még fülében cseng a nemesacél fegyverek csattogása, a katonákból...

- Mi az, amit látnom kellene, Lamont?
Az ifjú formázó anélkül, hogy mentorára nézett volna, előremutatott a tengerre. A háborgó tengeren, egy ponton mintha nem lettek volna hullámok. Ott mintha a tenger vize valami kocsonyás, sötét, lassan lüktető, örvénylő anyaggá állt volna össze. Ha jól megfigyelték, még apró kavicsokat is észre lehetett venni benne. A lassan úszó valami megtörte a hullámokat.
- Elkezdődött!...

- Sírj csak, sírj. Azt hiszed, azzal minden meg van oldva: azt hiszed, ha sírsz nem vagy már többé "senki"? Pedig az vagy és mindig is az leszel. Nézz magadra: ki vagy te? Az égvilágon nem vagy te senki... Egy szánalmas alak vagy...
- Hagyj békén!
- Ugyan kérlek! Mégis mit gondolsz, mi lennél, ha én nem lennék? Egy még nagyobb senki...
- Nem igaz! Tudod mi lennék, ha te nem lennél? Egy rendes, tisztességes, szeretetreméltó ember... Te vittél bele ebbe a pokolba,...

- Hát elég vidám csajszi vagy.
- Eltaláltad! Nagyon okos vagy. Mi a nevem?
- Hm... nem tudom! Lennél szíves elárulni?
- Nem!
- De rendes vagy. Oké akkor, a nevem Gergő, és kíváncsi vagyok. A nevedre.
- Na jó! Zsófi vagyok..
- Szép a neved..

Hajamon némi zselé, némi hab (válogasson majd, melyik tincs kell neki), állam alatt parfümillat. Soul – ez a neve. Úgy, mint: lélek. Hát, lelkem, az van. Hajnali fél háromkor kimenni a templom elé…
Tudtam egyébként, hogy nem fog jönni. Túl szép lett volna – csakhogy ne legyek közhelytől mentes. És ugye, milyen érdekes, hogy a romantikától csak egy hajszál a röhej?...

Hirtelen újabb robbanás hallatszott és a mentőcsónakok lángolva zuhantak a vízbe a szénné égett utasokkal együtt. A másik oldalon lévő mentőcsónakok használhatatlanok voltak ugyanis mindegyiket, amelyet leeresztettek beszippantott a hatalmas hajócsavar. A kapitány a legközelebbi szárazföld felé fordította a hajót és teljes sebességre kapcsolt. Ám a hajócsavar alig egy kilométer után kiemelkedett a vízből így a hajó nem volt képes tovább haladni. A négy arab hajó hamar körbevette a lassan...