Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
kivancsigi13: Már olvastam egy másik helyen,...
2026-02-15 22:24
kaliban: Már hiányzott egy ilyen kellem...
2026-02-12 19:02
laci78: uhh :(
2026-02-07 16:14
Nyal: És közben véred a faszodat?
2026-02-05 10:03
Éva596: A kérdés jogos! De az adminisz...
2026-02-05 00:38
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Charoon adatai

Neve:
Charoon
E-mail címe:
Nem publikus
Charoon összes beküldött történetének megtekintése »
Charoon
Írásai 4 92
2615
- A terraformálás ezen az égitesten valamivel több, mint négyezer évvel ezelőtt kezdődött.
Mondott még valamit, de Dany nem figyelt rá. A lába mintha elárulta volna, a talaj megingott. Talpon maradt. A LINK megismételte, amit az előbb mondott, és Dany engedelmesen beült az autó ölébe. Kába volt, idő kellett. Valahol nagyon messze érzékelte, mennyire kényelmes az ülés, és milyen felüdítő a hűvös levegő odabenn, miközben lecsukódott a kocsi ajtaja. Nem indultak...
2889
De az érzés magával ragadó. Életében először járt természetes égitesten, és még így, mostohán is örökre beleégett a lelkébe a bolygó képe. Csak állt szótlanul, megilletődve, és itta az élményt. Egészen addig a pillanatig eszközként gondolt rá, adatok sokaságaként kijelzőkön. Ott állva vált az egész kézzelfoghatóvá, tiszteletet parancsoló, komor óriássá.
Egy új világ lesz. A légkört megszelídítik, tengerek, óceánok születnek. És mikor minden kész, lehozzák a fedélzetről az életet......
3608
Mennyire izgatott volt! Szinte félt, hogy felfedezik féltékenyen őrzött titkos búvóhelyét. Néha különös hangokat hallott az üreg éjfekete mélyéről, ahogy ott kuporgott a fény és sötétség határán. Talán patkányok voltak, ő a halott nővérek nyughatatlan szellemeinek tartotta őket, és jól nevelt lányhoz illően mindig megköszönte, hogy nem bántották őt...
4047
- Mi az, amit látnom kellene, Lamont?
Az ifjú formázó anélkül, hogy mentorára nézett volna, előremutatott a tengerre. A háborgó tengeren, egy ponton mintha nem lettek volna hullámok. Ott mintha a tenger vize valami kocsonyás, sötét, lassan lüktető, örvénylő anyaggá állt volna össze. Ha jól megfigyelték, még apró kavicsokat is észre lehetett venni benne. A lassan úszó valami megtörte a hullámokat.
- Elkezdődött!...