Ő + Én

Decemberi este láttam meg a héven. Többszázas tömeggel mentünk a Complexbe. Hyperspace volt, ez a magyarok egyetlen nemzetközileg ismert techno-fesztiválja. Békásmegyeren, ahogy leszállt az emberek egy része, végre körülnézhettem. Ott ült, zenét hallgatott és bámult kifelé az ablakon. Mikor észrevette, hogy nézem, elmosolyodott és elfordult. Elgondolkozva néztem utána. Feltűnt, hogy többször rámnéz. \"Vagy nagyon hülyének hisz, vagy én sem vagyok közömbös neki\"-gondoltam.
- Geri, mit nézed annyira azt a csajt? Elkopik a szemed, ember!
- Mi? Ja! -értetlenkedtem - Nem tudom. Csak elbambultam..
- Aha, én is ezt mondanám.
- Jól néz ki, vagy mi. Azaz bejön. Nem, nem jön be, de jól néz ki. Szóval ja. - Tomi nagy szemeket meresztett.
- Most mi? Megkattantál?
- Ö, nem. Csak jól néz ki - Még sosem fordult elő, hogy zavarba jöttem volna egy lány miatt. De ez... nem egyszerűen jól néz ki. Nem is az. Csak valami megfogott benne. Nagyon.
- Menj már oda!
- Á, te nem vagy magadnál..
- Figy, Gergő, ha nem jön össze, még mindig ott a Complex. Vágod. Meg van még nálad pár kis cucc..ugye?

Sóhajtottam és elindultam. Meg kell próbálni. Vagy összejön, vagy nem. Vagy félig, és akkor szereztem egy havert. Megéri, nem?
- Hali! - úgy tűnik nem vett észre.
- Ja! Szia..!
- Fáradt vagy?
- Eléggé. Nem hagyott a Tibi.. - Ennyi. Eh,szóval van barátja. Mindegy. Haver project on.
- A..barátod? - Erre elnevette magát, kivillantva gyönyörű, szabályos fogait.
- Deeehogy! Tesóm barátja.
- Ja az más. Tudod már… már megijedtem. -Néztem rá olyan tekintettel, mint az árvaházban szoktak a kölykök.
- Ne nézz így! Olyan... nem is tudom. Nem megható, csak nem szoktam meg az ilyenektől. –

Megint nevetett, és megint megcsodálhattam a gödröcskéit a szája körül.
- Az ilyenektől? - Ez meglepett.
- Jaj, bocsi, nem úgy gondoltam. Tudod a hyperesektől..
- Miért, milyenek ők?
- Ne érts félre, semmi bajom sincs velük. Csak néha olyan..közönségesek.
- Nem vagy egy partyalkat!
- Kösz. Ha már így belejöttünk, hülye sem vagyok. Amúgy mit tudsz te rólam? - Azt hittem, ezt elutasításnak mondja. De nem; próbált komoly arcot vágni, bár nem igazán sikerült neki, hamar elmosolyodott.
- Hát elég vidám csajszi vagy.
- Eltaláltad! Nagyon okos vagy. Mi a nevem?
- Hm... nem tudom! Lennél szíves elárulni?
- Nem!
- De rendes vagy. Oké akkor, a nevem Gergő, és kíváncsi vagyok. A nevedre.
- Na jó! Zsófi vagyok..
- Szép a neved..

- Tudom... -elnevettem magam, ő csak mosolygott, amitől az egész lány olyan ellenállhatatlanul bájos lett. Nekem sem sikerült ellenállnom sokáig.
- Hülye kérdés, de van barátod?
- Tényleg hülye kérdés, de nincs. Nem is akarok..
- Hogyhogy?
- Nem tudom..unalmas ez az egész. Komolyan mondom, fél éve egy olyan pasival sem sikerült összefutnom, aki engem akar, és nem csak mutogatni - mondta (Nem csodálom. Én is szívesen mutogatnám). - Ettől már megőrülök!

Közben megérkeztünk és a leszálltunk. A haverok végig ugrattak a hátam mögött. Hallottam, higy elég perverz megjegyzéseket tettek Zsófira, de nem érdekelt. Valahogy éreztem, hogy ő nem ilyen. Szaporán bólogattam az utolsó mondatára.
- Nem csodálom...tényleg nagyon szép vagy!
- Hagyd már! -nevetett, és ismét látni engedte hófehér fogait.
- Nem vicc..
- Jaj, ne legyél már ilyen! Közben útelágazáshoz értünk, és mindenki elindult jobbra, a Complex felé. Tomi siettetett, nem akart egyedül bemenni. Zsófi megállt.
- Akkor..szia! - Gondolkozni kezdtem. Nincs kedvem hyperre menni. Nem érdekel. Ez a lány mellettem, ez már igen. Érdekel. Csöndes mélázásomból Tomi hangja ébresztett fel.
- Gyere már, Geri, hallod, ezek itt hagynak. Hé, várjatok meg! -kiabált előre a többieknek.

Azok hátranéztek, de mentek tovább. Én közben Zsófit néztem. Állt, zenét hallgatott és dúdolt. Látszott, hogy menne már. A hó közben esni kezdett. Lassan szállingózott hullámos barna hajára.
- Figyu, én most inkább nem megyek -mondtam Tominak.
- Ne Geri, ne legyél már hülye! Nálad van minden.. - Éreztem mit jelent ez a minden szó. Drog... azt jelenti. Amiből már annyira elegem van, és mégis most itt van nálam. A kabátom zsebében. Hirtelen elszégyelltem magam. Itt ez a lány, aki annyira… annyira olyan, mint amire mindig is vágytam, és még nem is tudja milyen vagyok. Drogos, ekis, önpusztító. Egy lány, aki nem olyannak ismer, mint a többiek, aki nem látott szétesve, magamba zuhanva. Egy lány, aki talán... nem... vagy mégis? Aki talán megállíthat. Zsófi azonban ebben a pillanatban nem úgy tűnt, mint aki éppen megállítani készül. A zenének vége, figyelte Tomival a szóváltásunkat. Ő is észrevette, mi az a minden, de csak egy szemrebbenéssel válaszolt. Nem tűnt bosszúsnak, kíváncsinak, semmilyennek. Inkább várakozott. Fogtam a tablettákat tartalmazó zacskót és Tomi kezébe nyomtam. Megér tíz lepedőt, vagy akár többet is, de nem érdekel. Nem bántam meg, csak tegye már el, vigye már innen.

- Nem megyek.
- Geri, ne legyél már hülye! - tudta, hogy ha egyszer kimondok valamit, akkor azon nem változtatok, de azért húzott még.
- Tomi hagyjál már, inkább vidd innen ezt a szemetet. Holnap találkozunk..
- Á, Gergő. Egy hete várjuk ezt a bulit, és megvettem a...- egy pillantással elhallgattattam- ... és megvettem a jegyeket, megfűztem a haverokat, hogy jöjjenek erre te..Mindegy! Pá, csajszi! - Intett Zsófinak- Hé álljatok már meg! - Keresetlen szavak közepette elrohant. Azt már nem tudom, hogy a többiek megvárták-e, azt nem tudom, mert Zsófi egyből elkapta a karom és húzott.

- Gyere már!
- Hova sietsz? Van időnk!
- Idő, az mindig van, csak kevés. Siess már! - Megfogta a kezem és elhúzott.
- Egy ház előtt megállt.
- Itt lakom. Mit állsz ott? - lenyomta a kertkapu kilincsét, és berántott magával. -Még megfagysz! -nevetett. Átsiettünk a kerten, és bementünk a házba. Zsófi leültetett.
A ház nagyon barátságos volt, meleg tűz a kandallóban, meg ilyesmi. Mint a filmekben. Amikor férfi és a női főszereplő egymásra talál..
- Mért nem mentél el velük? -kérdezte Zsófi, kizökkentve a fantáziálgatásból. Ilyenek a férfiak!
- Nem tudom. Nem volt kedvem. Hozzád több kedvem van!

- Ó, köszi. Úgyis unatkozom. A család a nagyszüleimnél van, előkarácsonyoznak... Csak én nem mentem. Tudod vigyázom az vérebre. -Csak most vettem észre, hogy az \"véreb\", azaz inkább öleb, egy körülbelül 20 centi magas kis dög körülöttem mászkál, és elég aktív. A kutya mindeddig teljesen elkerülte a figyelmem. A gazdája viszont lekötötte, nem csak a kinézetével, hanem magával a kisugárzásával.
- Furcsa vagy. Furcsa vagy, hogy a barátaid helyett velem jöttél, egy csajjal, akit hogy úgy mondjam, abszolút nem ismersz.
- De igen! Tudom a neved is, és hogy hol laksz.

- Azt hiszed ez elég? Én elég összetett vagyok! - mosolygott.
- Azt észrevettem! Erre nem volt nehéz rájönni. Nem minden lány ilyen mint te.
- Milyen?
- Ilyen… bevállalós. Vagy nem is tudom, hogy mondjam. Nem mindenki hozott volna fel magához, tíz perc után!
- Nem tudom, feltűnt-e, de én nem felhoztalak, hanem megmutattam hol lakom. A bevállalós meg.. az végül is, igaz! És legalább húsz perce volt, hogy a héven megakadályoztál a zenehallgatásban. Nincs túl jó időérzéked! - Zsófi, ahogy később is rájöttem, igencsak tárgyilagos lány volt. És nagyon őszinte. Meglepett, mert a csajok mostanában nem annyira. De Zsófi ezzel a remek tulajdonsággal is rendelkezett - és még többel, ha az embernek volt türelme megismerni. Mert bár elég nyílt lány, tényleg annyira összetett, hogy nagyon sok idő kiismerni.

- Kösz, nem az időt figyeltem. Kábé amúgy három percnek tűnt. Veled. Nem tudom, de nagyon gyorsan megy!
- Igazán? Ez van. Akkor majd ha elfelejtjük egymást, nem lesz mire visszaemlékezni. Nem lesznek fájó emlékek! Király.
- Tegyek róla, hogy sokáig emlékezz rám?
- Nem, kell, azt hiszem így is megmaradsz..
- Csak egy pillanatot hadd tegyek neked felejthetetlenné, jó?
- Nem! - ez a látszólagos tiltakozás annyira aranyos volt, annyira hozzá illet..Tudtam, hogy a végtelenségig is húzná, ha arra kerülne sor, ezért gyorsan odahajoltam és megcsókoltam.

Kíváncsi voltam, mit szól hozzá. Nem szólt hozzá semmit, amikor végül befejeztük a csókolózást. Csak mosolygott. És újra lekapott. Hamar elég követelőzőek lettünk.. de nem került sor semmire. Így is elég jó volt, százszor jobb mint tíz hatalmas party. Lehet, hogy más lánnyal nem lett volna ilyen jó, de Zsófi tett róla, hogy jól érezzem magam. Nagyon jól. Lefeküdtünk a nappaliban lévő hatalmas bőrkanapéjukra és egymás karjában néztünk filmet… nagyon fáradt volt, néha kicsit elszundított, imádnivalóan rámhajtotta fejét. És nagyon különös. Akkor és azóta… úgy érzem... szeretem! Ennyire szerelmes sosem voltam.