Forever Young 33.rész

33.    Exkluzív különkiadás
Másnap sokadszor is pontosan megterveztem, hogy mit mondok hétfőn Patric-nek. Nagyon aggódtam, de ha a tervem bejön, akkor nem haragszik meg rám, és akár még barátok is lehetünk.
A következő hétfőn eljött a napja, hogy szakítsak Patric-kel. Izgulva és feszengve léptem át az iskola küszöbét, tudván, hogy megint a legnagyobb botrányok kellős közepébe csöppentem. Bár akkor még nem is tudtam, hogy szárnyra kaptak a hírek. Féltem, hogy rosszat fognak gondolni rólam, hogy Patric kiáll értem, én pedig a következő lehetőségnél szakítok vele. Egyből kezembe is nyomtak egy suli újságot, amin nagyon meglepődtem, ugyanis csak negyedévente szokták kiadni, és pont két hete adták ki az utolsót. Ránéztem a címlapra.
Különleges exkluzív különkiadás! Mi történt valójában a pénteki meccsen? MI vagy inkább KI provokálta a verekedést? Tesztek, cikkek, riportok és tippek várnak minden érdeklődő fiút és lányt!
MICSODA? – gondoltam. Ez kellett nekem, hogy az egész suli ezen csámcsogjon! Inkább örülnének, hogy mégis megnyertük a bajnokságot! Átlapoztam az első oldalra, hogy rájöjjek, mennyit is tudnak, akik a cikket írták.
Érdekes jelenetnek lehettek szemtanúi a középiskolás kosárlabda kedvelők, akik figyelemmel kísérték a múlt pénteki HATS vs. TIES döntő meccset. Iskolánk idei csapatának két él-játékosa, Brian Bass és Patric Barett ismeretlen okból kifolyólag összekapott. Ezen okot azonban rengeteg rejtély, és találgatás övezi. Az említett játékosok múltjában két közös, viszályra okot adó tény van. Az egyik a csapatkapitányi cím, amire ők ketten voltak jelölve, és Patric Barett nyerte el, a másik pedig Brooklyn Prime (akit nem mellesleg végül szintén Patric nyert el). Egy ideje nagy a hírverés a 10.a osztályos lány magánélete körül, egyik botrányból a másikba csöppen. Vajon tényleg ő volt minden gond okozója? Hamarosan meglátjuk! Képek, és további részletek: 5-9. oldal.
Úgy látom, elég sok mindent tudnak. Egyre több bonyodalommal a nyakamba szakadva vonszoltam magam felfelé a lépcsőn, és lám csak, ki várt a tetején, a termem előtt? Patric. Egy csokor rózsát szorongatott, és egy borítékot tartott a másik kezében.
- Boldog első feledik évfordulót! – mosolygott rám ferdén lila monoklival a szeme alatt. Ledermedtem. Teljesen kiment a fejemből, hogy ma vagyunk fél évesek, de azért mosolyogtam, hogy úgy tűnjön, mintha minden rendben lenne. Pedig ez mindent tovább bonyolított.
- Neked is! – mondtam, és kínosan mosolyogtam rá. Hagytam, hogy megcsókoljon, és ezután ragyogó szemmel adta át a borítékot. Gyönyörű, kézzel címzett kisméretű papír volt.
Szerelmemnek, Brooklyn-nak.
Kibontottam, és egy ugyan olyan stílusú, finom illatú, sárgás színű kártyát húztam ki belőle.
Drága Brooks!
Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy már fél évet magam mögött tudhatok a Te oldaladon. Sok szép emlék fűz immár hozzád, és ezen emlékek megünneplésére kisebb baráti összejövetelt szervezek ma estére, a vidéki nyaralónkba (ha emlékszel a helyre). Nagy öröm lenne számomra, ha megtisztelnél a jelenléteddel.
A Te Patric-ed.
Hát, mit mondjak, ez sem könnyített a helyzetemen. Nem szakíthattam vele akkor, ha már annyit vesződött a partival. Rámosolyogtam, és megöleltem.
- Hát eljössz? – kérdezte.
- Persze hogy elmegyek! – mondtam. – És kik jönnek még?
- Byron, Steve, Biby, Megan, Pam, a kosárcsapat, meg a segítőik, persze Brian, és Jessica nem. Körül-belül ennyi.
- Hm, az jó. Ma este?
- Igen, érted megyek fél 5-re.
- Rendben.
Elbúcsúztunk, én elmentem a termembe, ahol már mindenki csoportokba gyűlve olvasta az iskolaújságot.
- Gyerekek! Csöndet! Üljetek le! – kiabálta az osztályfőnököm. Miután mindenki elcsendesedett így folytatta. – Nos, kinek milyen tervei vannak a nyári szünetre?
Éljen soká! Pont nem szerettem volna a terveimről beszélni, főleg, hogy a jövőmnek három lehetséges útja van.
1.) Együtt maradok Patric-kel, és az egész nyarat végig vergődöm vele, aztán elkeseredésemben valami kis ürügy folytán szakítok vele. Pl.: jobbat érdemel (ami egyébként igaz. Tetű vagyok. Nem járnék magammal).
2.) Szakítok vele, de Brian hallani sem akar rólam, és akkor megint egyedül, barátok, és programok nélkül maradok, aztán 40 macskával együtt élve, egyedül halok meg.
3.) Szakítok Patric-kel, újra összejövök Brian-nel, bár ennek a lehetőségnek a legcsekélyebb az esélye.
Így amikor rám került a sor én csak ennyit feleltem.
- Áh, nekem még nincsenek terveim – mondtam, de egy apró kis részletről megfeledkeztem: Megan.
- Helyes! Patric-kel úgyis betáblázzuk a nyaradat! – mosolygott rám cinkosan Meg, mintha épp egy hatalmas jócselekedetet hajtana végre. Nem is sejti, hogy mi a legvalószínűbb kimenetele ennek a tervnek.
A legtöbben részletesen kifejtették, hogy mit óhajtanak csinálni a szünidő alatt. Míg a lányok strandolni, napozni, szolizni, bulizni, és pasizni akartak, a fiúk... a fiúk focizni, és számítógépezni. Én pedig sírni, jégkrémet zabálni, és sajnáltatni fogom magam. Mikor mindenki elmondta, hogy hova megy nyaralni, újra az osztályfőnökhöz került a szó.
- Rendben, akkor most beszéljünk kicsit erről az exkluzív különkiadásról az iskolaújságot tekintve – mondta, mire az egész osztály izomból egyszerre megfordult és 36 kíváncsi szempár szegeződött rám. A szemem megtelt könnyel, és olyan mélyen csúsztam a padba, amennyire csak lehetett. Egy lány felolvasta a legizgalmasabb részeket. Például:
Sokan válaszoltak egy kérdésre: Hol gyökerezik a probléma?
„Én jó pár csapattársammal együtt már az edzések során éreztem a feszültséget a kis szerelmi háromszögben. Nem mondom, hogy a csapatkapitányság kérdése nem játszott közre a fiúk rivalizálásánál, de a fő ok akkor is a nő – nyilatkozta egy kosárcsapat tag.”
„A színjátszó kör teljesen kizártnak tartja, hogy a színpad és a magánélet összekeverhető. Ha Bass valóban egy színpadi csók miatt szakított Prime művésznővel, az elég nagy műveletlenségre vall.
És nem gondolod, hogy az zavart be, hogy a forgatókönyvben nem volt benne a csók?
Nem. Ez a színészi szabadság – mondta a drámaklub képviselője.”
„A színdarab kavart meg mindent. Ha az nem lett volna, akkor Brian még mindig együtt lenne Brooklyn-nal. Nem is értem, hogy hogyan került a képbe Patric! Mindenesetre nagyon várom a történet végkifejletét! – nyilatkozta egy 10.-es lány. Ki gondolja, hogy még lesz folytatás? Ki nem? És vajon ’hőseink’ hogy állnak ezzel a kérdéssel? Meglátjuk!”
„A kérdés megválaszolása egyszerű. Két fiú barátságát – gondolok itt Patric-re, és Brian-re – nem szakíthatja szét egy lány. Itt csak is a csapatkapitányságról lehet szó – vallotta anonim. Vajon valóban barátok voltak annak előtte?”
Ellentmondás ellentmondás hátán. Kinek lesz igaza? Vajon van közös jövője Patric-nek és Brooklyn-nak? Vagy közbeszól a régi lovag, Brian? Alig várjuk a történet befejezését!
Mindenki engem figyelt. Az, hogy választ vártak-e a kérdésekre, vagy csak magyarázatot az előzményekre, azt nem tudtam. Feszengtem, a sírás kerülgetett, és nem tudtam mit tegyek.
- Tanárnő, kimehetnék a mosdóba? – tettem fel hirtelen a kérdést.
- Persze... – nézett rám furcsán a tanár. Ha azt gondolta, hogy én majd élvezni fogom, hogy mindenki rólam beszél, akkor nagyot tévedett. Fogtam az újságot, és kisiettem a teremből. Amint becsukódott mögöttem az ajtó kitört belőlem a zokogás. A falnak dőlve lecsúsztam a földre, és egyre csak sírtam. Nem zavart, hogy felsőbb évesek, és évfolyamtársak is voltak a folyosón. Bár ahogy elnéztem én sem nagyon zavartam senkit. Levegő után kapkodva szétnéztem. A 12.a, a 11.d, a 9.b, és a 10.c volt kint a  folyosón. Brian ott ült egy sarokban, és nevetgélt az osztálytársaival. Nem vett észre. Jessica észrevett, de nem méltatott különösebb figyelemre. Az osztályból nagy nevetések hallatszottak ki. Piros, kisírt szemmel ültem ott, mire valaki leült mellém.
- Miért sírsz? – kérdezte egy ismeretlen fiúhang. Odanéztem, és Dave Bart ült mellettem. Dave egy kicsit pufi, alacsony, barnás bőrű, latinos beütésű srác, az a hír járta, hogy szerelmes belém. Még egyszer sem beszéltem vele.
- Na, nekem elmondhatod! – mondta, mire én átnyújtottam neki az újságot. Ő összeráncolta a szemöldökét, mert először nem értette, de miután elolvasott egy pár sort, rögtön megértően bólogatni kezdett.
- Nem éri meg – mondta hidegen. Én értetlenül néztem rá, mire ő megmagyarázta. – Ne tedd tönkre az utolsó napodat a suliban egy idióta pletyka miatt.
- Aha, csak az a baj, hogy ez nem egy idióta pletyka. Az egész suli a magánéletemet figyeli! Csak az nem, aki szeretném, hogy figyelje... – szóltam el magam meggondolatlanul.
- Mi? Ezt nem értem...
- Áh, semmi. Csak tudod, én nem bírom, ha mindenki tud rólam mindent...
- És ez tényleg így van? Ha jól értem, és mindenki igazat tud, akkor te szerelmes vagy Patric-be, boldog vagy, hogy jól megverte Brian-t, és te már teljesen túlléptél rajta.
- Nem örülök, hogy megverte, de egyébként Patric sérült meg súlyosabban! Láttad, mekkora a monoklija? – makacskodtam.
- Azt csak hiszed! Brian-nek megzúzódott a csípője, lila foltokkal van tele a lába, és nem egy csúnya véraláfutás van a mellkasán. És Patric? Ő neki van az a szép kis monoklija, de ennyi. Brian lépni is alig bír. De azt mondta...
- Mit mondott? – kérdeztem mohón.
- Ezt nem lenne szabad elmondanom – húzta előttem a mézes madzagot sandán mosolyogva Dave.
- Légyszi! Kérlek! Könyörgök!
- Na, jó! Azt mondta, hogy megérte. Neki mindenképpen megérte. Hogy jól behúzott egyet annak a görénynek.
Elnevettem magam. Ki gondolta volna, hogy Dave ilyen jó fej? Kicsit megnyugodtam, megköszöntem Dave-nek, hogy segített, és visszamentem a terembe.
Következő szünetben Patric már az ajtóban toporgott.
- Mi a baj? Azt mondták, hogy sírtál, és hogy valami pasi vígasztalt meg! Ha Brian zaklat, akkor csak szólj, mert egy szavadba kerül, és én esküszöm... – ígérgetett bőszen, de én a szavába vágtam.
- Ne aggódj, Dave Bart volt az, nem Brian.
- Dave? Az a kis dagi? – gondolkodott Pat.
- Igen. Figyelj, nekünk nem tartják meg a többi órát, és hazaengedtek. Meg amúgy sem érzem magam valami fényesen, délután alszom egyet, és este várlak, oké?
- Persze. És jobbulást! – mondta, megcsókolt, majd továbbállt.