Forever Young 29.rész

29.    Az ördögfajzat, és a szoknyapecér
Jessica gondolatai...
Sajnos későn érkeztem meg a termál medencébe, és lemaradtam Brooklyn és Patric veszekedésének az elejéről. Mindössze ennyit hallottam:
- Patric, hogy vagy képes ilyet mondani, azt hittem, te más vagy! – mondta Brooks, és Brooks egy jó nagy, csattanós pofon után elviharzott.
- Brooks, én nem úgy... én más vagyok! Nem akartalak... én soha... – hebegte Patric, de Brooklyn már nem hallotta ezeket a szavakat. Akármilyen gonosz is vagyok, élveztem ezt a kis jelenetet. Reméltem, hogy nem csak összevesznek, hanem szakítanak is, és visszakapom a legjobb barátnőmet, bár nem hallottam, hogy mit mondott Patric, amin Brooklyn így kiborult.
- Te is láttad ezt? – kérdezte PJ, amint beültem mellé a jakuzziba.
- Láttam, hallottam, imádtam! – mondtam, mire Brian keserűen elnézett a másik irányba. – Az már nonszensz, amit ezek ketten ma este itt levágnak... Szerintem ezek összebeszéltek, hogy minden medencében csinálják – mondtam, de erre már felkapta a fejét.
- Miért? Itt csinálták? – kérdezte. Én azt hittem, hogy PJ elmondta neki, hogy mit művelt Patric Brooklyn-nal a termál medencében, de mivel most kiderült, hogy nem, én nem voltam hajlandó ezt elmondani Brian-nek, ezért felkaptam a koktélomat, és várakozó tekintettel bámultam PJ-re.
- Hát... igazából nem tudjuk pontosan... de... Szóval... – makogott PJ, mire Barbie egyenesen, és kíméletlenül kimondta, hogy mi a helyzet.
- Brooklyn Patric ölében ült, és sóhajtozott, meg nyögdécselt. Ebből mi arra következtettünk, hogy csak megujjazta.
- Csak... – nyögte elgyötört hangon Brian. Keserű arccal lemerült a gyöngyöző víz alá, mi, a többiek pedig összenéztünk. Eszméletlenül sajnáltam Brian-t. Nem is tudom, hogy mit csinálnék, ha PJ-t látnám így egy másik csajjal. Valószínűleg öngyilkos lennék. Brian egyre inkább magába fordult, keveset beszélt, az edzéseken is béna volt, és múltkor láttam valamit, ami végképp megrémisztett. Hatkor vége lett az edzésnek, amin Patric csapata nyert a próbameccsen. Patric szeret ilyenkor szerelmes jelenetet rendezni Brooklyn-nal, és fogdosással körített ölelkezés kíséretében mennek ki a tornateremből. Ez most is így történt, és én figyeltem Brian reakcióját. Szenvedett. Mikor már mindenki elment öltözni, Brian azt mondta az edzőnek, hogy adja oda a kulcsokat, ő majd bezár, és leteszi a portán.
- Maradjak itt veled segíteni? – ajánlottam fel, de ő megrázta a fejét.
- Nem kell, csak dobálok egy kicsit.
- Biztos ne maradjak? – erősködtem, mert már akkor is aggódtam érte.
- Biztos, csak egy kicsit egyedül akarok maradni... – mondta, mire én olyan riadt arckifejezést vághattam, hogy kijavította magát. - ... a labdával. Hátha újra összebarátkozunk... – magyarázta, mire én ráhagytam, és kimentem a teremből. Már kiléptem az iskola kapuján, mikor eszembe jutott, hogy az öltözőben hagytam a pulcsimat. Visszarohantam, de mikor a tornaterem közelébe értem, valami furcsa hangot hallottam kiszűrődni a csarnokból. Halkan kinyitottam az ajtót, és beleskelődtem rajta. Brian teljes erejéből nekivágta a labdát a palánknak, de úgy, hogy az majdnem kidőlt. Aztán felvett egy újat a földről, és azt is nekivágta, majd a következőt is, és az azt követőt is, majd egy borzalmas, szívfájdító üvöltés hasított a levegőbe. Nem vagyok benne biztos, de azt hiszem, hogy egy artikulálatlan „MIÉRT?” akart lenni. Brian térdre rogyott a tornaterem közepén, öklével a földre sújtott, és felzokogott. Káromkodott, és sírt. A szívem majd megszakadt. Legszívesebben a karjánál fogva rángattam volna oda Brooklyn-t, hogy nézze meg, mit művelt. Mert ez az egész az ő hibája, ebben 100%-ig biztos vagyok. És Brian most legalább annyira szenved, mint akkor, ott a tornacsarnokban. Szerettem volna odamenni Brooklyn-hoz, és jól megrázni a vállát, hogy nézzen már szét maga körül! Mindent és mindenkit tönkre tesz, köztük Brian-t, akit egy fél éve még hú, de nagyon szeretett. De a tervem része, hogy nem szólok hozzá, amíg észhez nem tér magától, hogy mindent és mindenkit elveszít. Ha Brooks már lefeküdt Patric-kel, akkor hatalmasat zuhan a szemembe, és mivel ez több mint valószínű, máris máshogy nézek rá. Olyan szinten megváltozott, hogy már nem is emlékeztet arra a szeretetteljes, életrevaló lányra, aki nekem öntötte ki a szívét kilencedikben, amiért a kiszemelt fiú nem vette észre a „jeleit”. Most meg országos k*rvaként riszálja magát az iskola leggusztustalanabb szoknyavadászai előtt. És teljesen függ Patric-től. Nem is tudom, hogy mikor láttam Brooklyn-t utoljára nem Patric közelében. Talán egy fél éve? Vagy még régebben? Idejét se tudom már… Mindig vele van. A kezét fogja, vagy ölelkezve sétálnak a folyosón, az edzésen is „szerelmeskednek”, és mindezzel tönkreteszik Brian-t. És engem. És a barátságunkat. És mindent.

Richy gondolatai...
Az örvény medencében úszkáltam, és vártam, hogy beinduljon az áramlás, mikor a medence mellett elhaladt Biby Forwood meg a sleppje, és lenézően rám nézett. Áradt a tekintetéből a fölényesség, és a magasabbrendűség, persze én már nem vettem magamra. Éppen a gondolataimba merültem, mikor beindult az örvénylés, és lehúzott a víz alá. Mikor feljöttem éreztem, hogy valamibe beleakadt a csuklóm, de nem láttam a szemembe ment víztől. A hajam is az arcomba lógott, és így vergődtem át azt a másfél percet, amíg a medence örvénylett. Mikor megállt, még egy kicsit sodródtam, és meghallottam egy ismeretlen hangot.
- Minden rendben? Jól vagy? – kérdezte a hang tulajdonosa, és hallottam, hogy mosoly bujkál a hangjában.
- Jól leszek... – mondtam, és ekkor eszméltem rá, hogy egy csomó vizet nyeltem. Köhécseltem, majd a szabad kezemmel kiszedtem a hajat az arcomból, és pislogtam párat, hogy tisztán lássak. A fiú, aki a szemem elé tárult első pillantásra egy angyalnak tűnt. Valószínűleg a szemem a klórtartalma miatt káprázott, és így a szőke, kék szemű, tőlem egy fél fejjel magasabb srác isteni mivoltot nyert szememben. Nevetett, és még egyszer megkérdezett.
- Most már jobb? – érdeklődött, és én lebuktam a víz alá, hogy elrendezzem a hajamat, és mikor feljöttem így szóltam.
- Jobb.
- Kicsit összeakadtak az óráink – mondta, és elkezdte vizsgálgatni a két kis szerkezetet, aminek a fém csatja pont úgy akadt össze, hogy nehéz volt szétszedni. Kimásztunk a medence szélére, és ott bíbelődött velük, miközben beszélgetni kezdtünk.
- Igaz, te vagy Rachel Cutbert?
- Igen, te pedig Justin Craven. Honnan tudod, hogy ki vagyok? – kérdeztem kíváncsian, míg ő még mindig az órákkal bajlódott.
- És te honnan tudod? – pillantott fel ravasz mosollyal.
- Én kérdeztem előbb! – kislányoskodtam. Minden áron tudni akartam, hogy egy ilyen jó pasi milyen okból tart engem számon. Csak beleegyezően sóhajtott, és belevágott.
- Nos, én hallottam a kis magánbotrányotokról Biby Forwood-dal. – mondta óvatosan Justin.
- Ó, szuper! Akkor gondolom te is egy agresszív, erőszakos, rosszindulatú „ördögfajzatnak” tartasz! – fakadtam ki. De Justin csak nevetett.
- Ugye nem ismered a történetemet Biby-vel?
- Van történetetek? – kérdeztem meglepetten.
- Hát én igazából két hónapig együtt jártam vele kilencedikben. Eleinte tök kedvesnek tűnt, de titokban akarta tartani, hogy együtt vagyunk. De azért a telefonomra majdnem meztelen képeket küldözgetett egyfolytában, és én emiatt furcsálltam, hogy nem akarja felvállalni a kapcsolatunkat, de azért tiszteletben tartottam a kérését. Egy ideig. De aztán megmondtam neki, hogy nem akarok tovább titkolózni, és hogy már a barátaimnak sem tudok mit mondani, hogy mit csinálok délutánonként, és végre be kéne jelentenünk a dolgot. Ekkor jártam vele másfél hónapja – mondta, és én közben szorgosan bólogattam. El sem tudtam képzelni, hogy ő és Biby... FÚJ! – Ő viszont kivágta a hisztit. Kibújt belőle az a Biby Forwood, akiről annyit hallottam azelőtt. Attól kezdve fennhordta az orrát, kényes lett, és mikor lemondtam egy randit rögtön kiborult, és rikácsolni kezdett. És emiatt szakítottam vele. Mikor legközelebb hallottam róla éppen azt terjesztette, hogy én egy trófeavadász, szoknyapecér, szex mániás, őrült vagyok. De nem foglalkozom vele. Láttam, hogy néz rád, mikor az előbb elmentek a medence mellett. De ne félj, rám is úgy néz. Még csúnyábban, és lenézőbben, ha ez lehetséges.
- Hú... Én nem tudtam, hogy te és ő... Nem akartalak ezzel felzaklatni...
- Felzaklatni? Jézusom! – nevetett. – Ez a régi história már rég nem zaklat fel! Csak nevetni tudok rajta! És egyébként ennek a kapcsolatnak is volt értelme. Az ilyen esetekből tanul az ember, hogy már mindenre kész legyen, mikor eljön az, aki megérdemli, hogy felfigyeljenek rá – mondta, és úgy nézett rám. Úgy, ahogy még senki.
Ezután átmentünk a nyitott medencébe, ahol nagyon sokáig beszélgettünk. Még a köszöntést is kihagytuk. Mindent elmesélt magáról, és minden érdekelte, ami velem kapcsolatos. Már nagyon kevesen voltak a fürdőben, mikor kisétáltunk az öltözőbe. Búcsúzáskor így szólt.
- Akkor jövő héten találkozunk! Szeretnék rólad hallani a nyáron is. Lehetséges ez? Esetleg összefuthatnánk… – kérdezte. A szívem majd kiugrott a helyéről.
- Nagyon szívesen! – mondtam, elég rosszul leplezve az izgatottságomat. Ő elmosolyodott, megfogta a kezem, és nyomott egy puszit az arcomra. Elöntött a pír, és éreztem, hogy a szívem még gyorsabban ver. A tenyeremben hagyott egy papírdarabot. Miután kiment, kibontottam a kis papírkát, és egy telefonszám volt rajta. Az ő telefonszáma.