Történetek

Várta, hogy meglássa a napot....ez volt az utolsó vágya.

Rövidke szösszenet az Instagram fénykorából

Első írásomat szeretném megosztani veletek. Tartalmaz valós városokat, de nem követi szorosan a korhű történelmi valóságot, sajátos formában megírt fikció! Don-kanyar, 1943 Január.

Nem sokan hittek benne, hogy az emberhúsra ekkora a kereslet. Azt pedig végképp nem gondolták volna, hogy a lányok önként fognak jelentkezni a saját kivégzésükre.

-Mi dolga volt ott?
-Eltévedtem.
-Ez elég gyenge magyarázat, nem gondolja? Valami célja csak volt, ment valahonnan valahová! Senki nem indul el úgy, hogy „Na most eltévedek!” Erre vagyok kíváncsi! Az okra! Az sok mindent megmagyaráz!
-Nem emlékszem…tudja a baleset…
-Gondolkozzon csak! Ráérünk…

Az öregtorony elkészül, Csege óriásit lép...

Ezt a történetet nagyon régen hallottam attól, akit szerettem. Csak annyit fűzött hozzá, hogy velem ne ez történjen...

Korrajz, szerzetesekkel, kalanddal, romantikával, é egy rejtéllyel. Szerző: Mihály Laci, Lásztó 2020

Újra a napköziben, az emeleten egy osztályban, ablak mellett nézek ki a tájra, piros-kék ceruza
vonalai folynak le az A4-ről a természet irányába.

Itt olyan békés minden. Nem érzed a magnetofon lágy sercegését, tölcséréből kiszabaduló, öblös törődését?