#fckme

Nézlek, nézlek és már most tudom, hogy valami nem stimmel, de még kell egy kis idő, hogy rájöjjek mi is az. Soha nem tetszettek a szakállas férfiak, most mégis őszülő szakállad méregetem. A “man braid” frizurától is többnyire a hideg ráz, de neked valahogy ez is jól áll. Önbizalomtól duzzad a melled, jó kedvűen beszélgetsz, harsányan kacagsz, ezeréves poénokat sütsz el, sunyin rám mosolyogsz. Akaratlanul is visszamosolygok, közben ambivalens érzetek futkosnak a gerincvelőmben. Egyszerre vonzol és taszítasz, érezném az ajkad az ajkamon mégis a lehető legtávolabb ülök tőled. Még tisztán emlékszem a legutóbbi találkozásunkra. Utánam jöttél a konyhába és olyan közel álltál meg hozzám, hogy eggyé vált a személyes terünk. Azon tűnődtem, mikor és hol eshetnénk egymásnak mohón markolva és csókolva a másik testét. Megpusziltuk egymást a nagy inox hűtő előtt, kéz a kézben miközben egy apró csomag gazdát cserélt majd a fagyasztóban landolt. Talán többet látok bele mint szabadna. Igen, nem szabadna elképzelnem magam alattad, ahogy belémhatolsz én pedig a válladba méllyesztem a fogaim. Már látom is a helyed a trófeafalamon. Ott leszel az 5 kedvencben. Most akkor ki vadászik kire? Tulajdonképpen, mindketten vadászok vagyunk. Te erős vagy és határozott, egy mozdulattal levehetnél a lábamról. Én meg ravasz, aki halkan lépdel feléd, akit csak az utolsó pillanatban veszel észre, mikor már nincs menekvés. Hát vadásszunk!
Te meg csak sunyin mosolyogsz. Mindig csak sunyin mosolyogsz, ez halálosabb fegyvered mint a puskád.
Később kocsiban ülünk, szar zene szól, mint nálad mindig, de mégis tetszik ez a légkör. Középen keresel valamit, kezed érinti a csípőm...Összerezzenek, fájóan idegen az érintés, elhúzom magam... hozzám ne érj még egyszer! Mégis hozzám érsz én pedig lassan engedek. Nyílnak a combjaim és várok egy újabb idegen érintést. Ajkat az ajkamra, hajfonat görbéit ujjbegyeimen. Egészen egymásba feledkezhetnénk,
de - a hátsóülésen méltatlankodnak - nem itt és nem most. 
Aztán vasárnap lesz. Hazamentek. Ki tudja, mikor látjuk egymást újra, egy hónap vagy kettő...mintha számítana bármit is. Két puszi, az a fajta ami csattan az arcon. Ami csattanhatna máshol, valahol lent, délen. Sziasztok, sziasztok. Egész nap az eszemben vagy, sőt most is. Nézem a feleséged képeit... milyen gyönyörű nő. Nem fogok veresnyezni vele, egyszerűen más kategória vagyok. Én vagyok az, akire 20 év múlva is emlékezni fogsz.
Szemem csukódik, nehezek a végtagjaim, de még egy pillanatra látom a telefonomon az értesítést: like jött tőled egy régi képemre.