Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A történet harmadik fejezete.
A ciklus befejező része, jó néhány érdekes fordulattal.
A történet második fejezete.
Mi mindent mesél egy kicsiny tér élete...
Egy fiatal testőr lányról szól, aki megkapja élete legjobb munkáját.
Friss hozzászólások
vinzso: Köszönöm, igyekszem, beküldtem...
2021-09-19 21:20
vinzso: Köszönöm szépen, beküldtem a f...
2021-09-19 21:18
BURGONYA: NEM TUDOM MIT SZíVSZ, DE FOLYT...
2021-09-18 01:29
BURGONYA: REMEK HA AZ EMBER KIADJA MAGÁB...
2021-09-18 01:28
otto64: Az hiszem becsapott a tanárnő,...
2021-09-15 09:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Az ózon Alakulat 1.rész A Small fivérek

2483 November 3.
 
Coloradoban, egy csendes kis kertvárosi részen állt a Small család háza. Hagyományos házikóként kell elképzelni mindenféle flinces-flancos technológia nélkül. Itt semmit se lehetett hanggal irányítani, nem úgy mint a nagyvárosi lakásokban. A kertvárosok a társadalom azon részét képezték akik nem voltak hajlandóak haladni a korral. Itt az autók csak a szárazföldön tudtak közlekedni, és a járdák helyén se futószalagok vitték az embereket.
 
Smallék hagyományos, háromtagú családként voltak számon tartva. Egy esős este, mikor mindenki egy fedél alá került, a szülők a fiukkal játszottak Scramblet. Timothy nemsokára hat éves lesz, de napról napra gyarapodott a szókincse. Az a fajta kölyök volt aki szivacsként szívta magába a tudást.
- Köles.
- Lemez.
- Zaklató.
Anya és apa bámultan figyeltek.
- Tim, hol hallottad ezt a szót?
- Az óvodában mesélte Rachel, hogy az anyukáját egy zaklató követi.
- De te rendbe vagy, ugye?
- Persze anyu.
A játékot négy feszült, egymás utáni csengetés zavarta meg.
- Ki a csuda lehet az este nyolckor? Morgolódott apa.
A bejáratnál egy sokkos állapotú öregasszony, és egy síró kisgyerek fogadta a családfőt.
- Rosebelle? Drágám! Anyukád az!
Letérdelt a kisfiúhoz.
- Mi a baj, Matt? Bántottak?
Beengedték őket, és mindkettőt a kanapéra ültették. Timothy számára ritka alkalom volt látni az unokatestvérét aki mindösszesen két hónappal volt idősebb tőle. Mindketten kaptak pokrócot és teát, hogy átmelegedjenek.
- Mi a baj anya? Miért sír Matthew? Miért nincs vele Karen?
- Megtámadtak minket...
Ennyit mondott csak aznap este. A kisfiú habár abbahagyta a sírást, őt se lehetett szóra bírni. Susan sehogy se tudta elérni húgát vagy annak párját. A feszültségtől végül senki se aludt az éjjel.
Hajnal ötkor arra lett figyelmes Andrew, hogy a nagyi az eget pásztázta.
- Jöjjön be. Még a végén megfog fázni.
- Fentről jöttek és tüzet nyitottak ránk.
- Kicsodák? Ugye emlékszik még az arcukra?
- A rendőrség semmit se tehet ellenük. Egy ember se.
Timothy az unokatestvére mellet aludt az éjjel. Éreztetni akarta vele, hogy nincs egyedül, hogy biztonságban érezheti magát. Reggelre az íróasztalnál találta meg.
- Szia. Korán keltél.
Matthew nem válaszolt. Kis keze megállás nélkül rajzolt a papíron. A végeredmény egy kicsi, zöld testű, fekete szemű lény lett.
- Ezt ismerem. Ez egy UFO.
- Földönkívüli.
Blueberryék kis birtoka a várostól 10km-re állt. A földet, és a lerombolt házat égés nyomok borították, de holtestet sehol se találtak a rendőrök. Egy hónap után feladták a szülök keresését. Matthewt hivatalosan is örökbe fogadta a Small család. A kisfiú- ahogy a nagyanyja is- látta, hogy az anyját és az apját hamuvá égetik a lézernyalábok. Ők ketten, egy éppen akkor érkező busszal tudtak elmenekülni. Smallék nem hittek az űrlényekben, kivéve Timothyt akinek új szokása lett a csillagos eget kémlelni.
- Gyere be Tim. Nagyon hideg van.
- Apu. Mit fogunk tenni ha minket is megtámadnak?
Andrew, fia elé guggolt.
- Timmy. Mondtuk már, hogy nincsenek űrlények. Ők ketten nem látták jól a támadókat és a sokk hatására rosszul fogták fel a dolgot. Megkérhetlek valamire?
- Persze, apu.
- Legyél igazán jó testvére Mattnek. Mutasd meg neki azt a híres Small mosolyt.
 
2501 Augusztus 10
 
Tim sose volt lámpalázas ezelőtt. Minden iskolai fellépésén szépen mondta el a verseket, vagy konferálta fel a szöveget. Most mégis leverte a víz. Ez másabb volt mint a suliban. Itt ha elbukik mehet tovább a következő clubba. Már gyerekkorában is szeretett másokat mosolyra csalni, majd 13 évesen elhatározta, hogy gimi után humorista lesz. Még negyed órája volt a fellépésig. Néha-néha meghúzta az ásványvizes üveget, de csak annyira, hogy ne csurgasson be a színpadon. Krémsárga vászonnadrágot, piros kockás inget és egy Fedorát vett fel a nagy napra.
-Hölgyeim és uraim! Következzék Timothy Small!
Amint kiért üdvrivalgás és nevetés fogadta.
- Tudom mire gondolnak. Egy egykilencven magas pasinak kicsit fura ez a név. Én mindig addig nyújtózkodtam ameddig a takaróm ért. Jó, néha egy kicsit tovább is.
Gyorsan körbenézett. Matthew az egyik középső asztalnál ült. Köszönésképpen két ujját a halántékára helyezte és előre mutatott velük. Mostanra már ő is magáénak tudhatta a Small mosolyt.
- Te voltál az aki elindított ezen az úton.
Habár csak kuzinok, mindketten rendelkeztek hasonlóságokkal. A szemeik barnák pont mint a hajuk is. Ajkaik teltebbek és hiába sportosak hajlamosak combra hízni.
A bemutatóestje remekül telt. A félóra hossza csak úgy repült akár egy csészealj. Matt tárt karokkal fogadta.
- Szuper voltál Tim.
- Kösz, hogy eljöttél.
- Mit szólnál ha elugranánk a Fast Breakbe?
- Este nyolckor egy omlett pirítóssal? Pompásan hangzik.
Felpattantak a jobbra tartó mozgójárdára úgy hogy senkit ne lökjenek fel. Történtek már csúnya balesetek. Még a kezdeti időkben egy kisgyereknek bekapta a kezét a futószalag, egy nőnek pedig a magas sarkúja ékelődött be a járda és az épület közé. Ezek az incidensek mégsem voltak elegek a szalagok megszüntetéséhez mondván, hogy balesetek mindig lesznek.
- Van még időnk? Ha gondolod előre sétálhatunk. Kérdezte Timothy.
- Tízig nyitva van, meg aztán ilyen ember tömeget elég nehéz lenne kikerülgetni.
Ez a tömeg hirtelen hangossá vált. Mivel Tim a magasabb, ő látta meg előbb.
- Matt! Hajtsd le a fejed!
Egy lebegő autó sodródott ki a Légsávból.
A fiúknak az ijedtségen kívül nagyobb bajuk nem történt.
12 perc múlva már a Fast Break teraszán ültek. Mindketten egy-egy pohár narancs juicet szürcsölgettek.
- Mi a helyzet a bandával? Nem úgy volt, hogy felléptek a nyitóestémen?
- Otthagytam őket. – Közölte vállvonogatva.
- Elszakadt egy húr?
- Igen, az ÉN egyik húrom. Pontosan tudták, hogy ki nem állhatom a Földönkívülieket erre Ross meg Anthony jelmezbe bújtak és még a szart is kiijesztették belőlem.
Timothy normál esetben csak nevetett volna ezen, de pontosan átérezte kuzinja helyzetét.
- Nem hibáztatlak ezért. Ők nem voltak ott. Nem tudják min mentünk keresztül.
 
2490 Február 24
 
A hó már egyáltalán nem volt jellemző a telekre, nem úgy mint ötszáz évvel korábban. A leghidegebb téli hőmérséklet is csak csupán 7 Celsius fok. Immár kicsivel több mint hat év telt el azóta, hogy Smallék befogadták rokonaikat. A feszültségek oldódtak, a múlt sebei pedig már félig-meddig begyógyultak. A család éppen Matthew névnapját ünnepelte, sok-sok sütivel és lufival. Az ajándékozást Susan kezdte.
- Boldog névnapot szívem.
- Az Űrhárpiák limitált kiadású első száma! Köszi, anyu.
- Van itt még valami.
Egy ezüstmedált akasztott a nyakába, aminek a belsejében egy kép volt az unokaöccséről.
- Ezen Tim van.
- Így van, és ő is fog majd kapni. Azt szeretném, hogy ha majd egyedül lesztek akkor csak elég kinyitni a medált és látjátok egymást.
Timnek is tetszett az ötlet, még ha egy kicsit zavarba ejtő is. Andrew jött az ajándékozásban.
- Na, csibész. Az én meglepimhez ki kell menni a garázsba.
Az első ami az eszébe jutott a bicikli, de az már volt neki.
- Köszöntsétek az új családtagunkat.
Egy 4 hónapos Foxterrier kölyök vackolta be magát a jól kibélelt kartondobozban. A fiúk egyenesen imádták.
 
Másnap, órák után Timothy az egyik osztálytársára bukkant az udvaron. A kislány kisírt szemekkel ült a kosárlabdapálya rácsának dőlve.
- Selena. Mi a baj?
- Minden. Mollyék megint beszólogattak, ráadásul kettes lett a matek dogám. Anyu kicsinál otthon.
- De te legalább megpróbálsz rendesen tanulni.
- Te is, Tim. Mármint a jegyeid elég jók.
- Igen, de én sokszor szoktam puskázni.
- Kérlek, taníts meg rá.
Nem tartotta túl jó ötletnek, de azért mondott pár trükköt.
- Az Adu ászom az orrom. Persze ha meg vagyok fázva...
Minden más lány fintorgott volna, de Selena jót nevetett ezen.
- Te nem vagy százas!
- Egyszer, az egyik töri doga alatt épp tüsszentettem és a galacsin Molly hajába ragadt.
A kislány csak még jobban kacagott mint az előbb.
 
 
Innentől kezdve Selena közelebb került a Small fiúkhoz és többször is kéredzkedtek át egymáshoz. Egyébként is, szembe szomszédok voltak. Aztán Április közepén nem várt dolog történt. Selena Csivavája elszökött. Tim azonnal felajánlotta a segítségét.
- Matty! Találtál elemet?
- Jobbat találtam.
Egy csúcsmodern, aksival feltöltött elemlámpát tartott a kezében amely UV fényt bocsájt ki.
- Ez apáé.
- Csak nem fogja keresni ez alatt a pár óra alatt. Mondta egy csíntalan mosoly kíséretében.
Este fél kilenckor indult el a kis kutatócsapat. Azt tervezték, hogy fél tízig a kertváros minden udvarába benéznek, mert addig tartózkodhattak kint.
- Nem lesz könnyű megtalálni.
- Talán használhatnánk a jutalomfalatot. Hequtoreé itt van a zsebemben.
- Majd csak akkor, ha rátaláltunk. Nem akarjuk, hogy a környék összes kóbor kutyája itt csaholjon. Mondta Tim.
- Egyébként szép lány, nem? Váltott témát unokabátyja.
- Valóban, az.
Selena egy az egyben anyukájára hasonlított fekete hajával és zöld szemeivel. Már majdnem egy óra eltelt mire a város szélére értek. Egyszer csak ugatásokat véltek hallani a közeli kukoricásból.
- Ha követjük a hangokat odatalálhatunk.
- Jó, de ha egy másik kutya akkor menjünk haza. Fáradt vagyok, Tim.
- Úgy lesz.
Már jó tíz perce gázolhattak a kukoricák közt. A kutya még ugatott, de nyüszítés is párosult hozzá.
- Lehet csapdába lépett. Jobb lesz ha figyelünk a lábunk elé, Matt. Gyakran hagynak itt csapdákat a rágcsálók miatt.
Egy lecsupaszított részen találtak rá Selena ölebére, de a látvány ami fogadta őket sokkoló volt. Egy hang se jött ki a szájukon. Egy 150cm magas Űrlény állt a kutyával szemben. Bőre méregzöld, szemei feketék akár a Sötét Anyag. A kutyát az elméje erejével lebegtette. Matthewnak újra eszébe jutottak az aznap történtek. Újra látta ahogy az Idegenek a lézernyalábjaikkal elégetik a szüleit. A srácok szíve hevesen vert, lábaik remegtek akár a kocsonya. Az Űrlény hirtelen fejrándítással rájuk nézett. Ez volt az utolsó csepp. A fivérek sikítozva kereket oldottak. Félúton Matt lába egy Ürge lyukba ragadt és hasra vágódott.
- Timothy!! Timothy!!
Maradék bátorságát összeszedve rohant vissza bátyjához. Nem volt más megoldás, le kellett vennie a cipőjét. Aznap éjjel egyikőjük se aludt. Egymást ölelve remegtek az ágyban.
 
2501, Augusztus 11
 
Eltelt tizenegy év és a Small fiúk ha tehették még mindig együtt aludtak. És mivel mindketten nőtlenek, nem volt akadálya, hogy fenntartsák ezt a gyerekkori szokásukat. Jelenleg egy két szobás lakást béreltek közösen, Manhattan szívében. Szerencséjükre az anyjuk havonta utalt át nekik pénzt, de attól még ők ugyanúgy keresték a munkát. Reggel nyolckor ébredtek. Matt egy távirányítóval elhúzta a „függönyt", majd ment reggelit készíteni. Tim a zuhanyzóba állt be. A kabin ajtaja fotocellásan nyílt és zárult. A tusfürdőt is egy mozgásérzékelő gépezet nyomta a tenyerébe. A fürdés végeztével az ajtó nem engedte útjára.
- Gecis ócskaság. Morogta. – Matt! Megint bezárt a zuhanyzó!
- Kaját csinálok! Tudnál várni öt percet? Egyébként is tök pucér vagy!
- Mintha nem láttál volna még ezer és egyszer meztelenül. Forgatta szemeit.
Pár perc múlva kiszabadult, de bátyja ruha nélkül fogadta.
- Remélem maradt még tusfürdő.
- Remélem maradt még bacon.
 
 
Reggel 10-kor mindketten ruhában pihentek a kanapén. Tim vicceket olvasott amikkel testvérét szórakoztatta.
- Hány kecske él a hegyekben?
- Passz.
- Mekkszámlálhatatlan.
- Jézus gyere le! Ezt elő ne add a klubban.
Tim jót derült a kínlódásán.
- Van terved mára? Csak mert arra gondoltam, elmehetnénk új képeket csináltatni.
Valljuk be ideje volt már hisz a medáljaikban azóta nem lett cserélve kép, hogy megkapták.
- Részemről oké.
 
Az egyik pláza fényképészeti üzletébe mentek, ahol a legszebb felbontású képek készülnek. Csak úgy mint a telefonokba itt is lehetett vicces filtereket adni az arcukhoz így került Tim fejére Bolond sapka, Matt fejére pedig álbajusz. Az elkészült igazolványképeket az egyik üzletben dolgozó helyezte be a régiek helyére.
 
Még nemléptek ki a boltból, mikor is egy fülsüketítő hang görnyesztette össze őket.
- Mi volt ez?
Az iszonyú fülcsengéstől alig hallotta Matthew kérdését.
- Szerintem Sikolygránát.
- Azt ne mond...
Lenéztek a földszintre és igazuk lett. Egy 20 fős rablóbanda tört be a plázába. Hogy elrejtsék az arcukat mindegyik bukósisakot viselt aminek az üveg része monitorként szolgált. A monitorokon egy-egy emoji szerepelt, de ettől még rendesen láttak. A lenti vásárlók ájultan, kivérzett fülekkel terültek el.
- Minden emeletre öten menjetek. Egy kasszát se hagyjatok üresen. – Adta ki a parancsot az ördög.
Mind a tizenöten beizzították Rakétatáskájukat.
A fiúk az egyik gyorsétterem asztala alá bújtak. Matt a rendőrséget akarta hívni, de nem volt térerő.
- Fenébe.
- Biztos jelfogókat szereltek fel a tetőre.
- Ez az. A tető. Ha feljutnánk a tetőtéri kávézóhoz tudnánk segítséget kérni.
Azok az emberek akik nem ájultak el a gránáttól most mind fejvesztve rohangáltak. A földszinti ajtókat megrongálták, elvágva a menekülési útvonalukat. Egyetlen lift viszi fel a vásárlókat a kávézóhoz és a parkolóhoz.A srácok utolsó reménysége is elveszett mikor meglátták a kaki emojis rablót aki épp őrt állt.
- Lám, de agyafúrt kisegerek vagytok. Ha nem lehet elfutni, akkor erősítést hívtok, mi? Csakhogy mi erre is gondoltunk.
- Nekem csak ne beszéljen egy vigyorgó szardarab. Válaszolt Tim félelmet nem ismerve.
- Ezért megfizetsz.
Lőtt a fegyverével amivel pont sikerült Mattet eltalálnia.
- Matthew!
- Nyugi, ez csak bénító lövedék. Ám ha még egyszer elsülne ez a kis drága, a szíve is lebénulna.
Bátyja egy futó ember szobraként pózolt.
- Dobd el a fegyvert és légy férfi! Rendezzük le az ökleinkkel!
- Itt én osztom a szabályokat!
Megszólalt a rabló rádiója.
- Mondjad, kacsintós.
- Végeztünk az első és a második emelettel.
- Rendben van. Én addig....
Nem tudta befejezni a szöveget mert egy robbanás rázta meg a földszintet. Tim kihasználta az alkalmat és erőteljesen állon vágta.
- Te kis taknyos!
Már nyílt a lift ajtó de a fickó utána szólt.
- Ha felmész, megölöm a barátodat.
Tim arra számított, hogy majd utána ered, de ez a fenyegetés letaglózta. A fegyvert a fejéhez nyomta.
- És most az lesz amit én mondok. Menj oda a barátodhoz és állítsd úgy, hogy a korlátra nézzen.
Megtette.
- Sétálj a korláthoz.
Odasétált de már tudta, hogy mit akar.
- Le kell ugranom a földszintre?
- Pontosan. Szép előadás lesz Mattynek. Ugyan, csak négy emeletet fogsz zuhanni.
Ki állt a legszélére. A fegyver még mindig a fejének szegeződött.
- Tudod, én és Matt testvérek vagyunk. Mi mindig támogatjuk egymást.
- Kit érdekel! Köszönj el tőle és nyírd ki magad!
Tim minden vakmerőségét összeszedve megfordult és egy bicskát szúrt az oldalába. Ezt a testvére zsebéből szerezte.
- Rohadj meg!
Gyorsan felkapta Matthewt, és próbált a plusz hetven kilóval elszaladni a lifthez. Eközben az ellenség egy másik fegyvert bányászott elő táskájából.
- Kóstoljátok meg a Sokkolóm erejét. Mi a fene?! Ez meg, hogy lehet?
Timothy vetett egy pillantást a háta mögé. A rabló a levegőbe emelkedett tehetetlenül. A korláton kívülről feléjük lebegett egy bőrdzsekis, fekete hajú lány.Ő mentette meg a fiúkat.
- Ti ketten mindig bajba keveredtek?
Nem akart hinni a szemének, hisz kilenc év után csak úgy megjelent.
- Selena?
Folytatások
466
Timothy és Matthew számára egy új fajta életet tartogat a sors.
526
Többet megtudhatunk a Small fiúk múltjáról.
Hasonló történetek
2545
- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
2414
Feszült két nap következett. Mindenki izgulva várta már a megérkezést. Sokan össze is csomagolták holmijukat. De persze mindig vannak pesszimisták is. Igaz a Voyageren csak néhány akadtak. Ők igyekeztek élni meg szokott életüket, figyelmet alig vagy egyáltalán nem fordítva a társaik felhőtlen optimizmusára...
Hozzászólások
69Monica ·
A szenvedélyes kurva szexuális partnereket keres. Elsősorban (bármilyen életkorú) férfiakat keresek. Ha érdekli, írj nekem. - http://69sexual.site

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: