Vár épül a sziklán 3. Bef. rész

             VÁR ÉPÜL A SZIKLÁN    3.rész


 


.... 3 nappal ezután  Simon vármester szomorúan vette tudomásul, hogy legjobb hozzáértő kőmüves mestere, az Istenes fia Csege feladta munkáját. Pedig jó volt a summája, szépen gyarapodott is. A legény azt mondta, mennie kell mert az Ispán úgyis elzavarná... Majdnem  két embermagasságból ugrott le a falról a Csege, éppen az Ispán fia Gergely mögé, és úgy tarkón vágta hogy hasra esett Ajni megsértője.  Ha Ajnácska nem tartja vissza talán súlyosabb lett volna a dolog. Aztán Gergely eliszkolt, öklét rázta és fenyegetőzött... 


Csege nem félt, nem követett el rosszat de tudta ennek következménye lesz. Hogy ne legyen megalázva inkább önnön magától megy el a várból, felmond, talál ő magának munkát. Simonnak elmondta mi történt, az jujjgatott meg sziszegett, ez nagyon kényes ügy. Megütni egy nemesi ivadékot, förtelmesen veszélyes, de ami történt, amiatt jogos volt Csege indulatos tette. Simon szerint azon bukik a dolog hogy mint mond az Ispánnak a Gergely. 


Az "öregtorony" épitése a végénél tartott, nagyon tudni kellett a mestereknek, hogy pontos, stabil és időálló legyen a teteje. Csege már hetekkel előtte  megaszondta "hogy tudja milyen fifikákkal csinálja, hogy minden nagyon jó legyen. Az ő fejében ott volt a megoldás. De most hogy abba hagyja, Simon vármesternek ujra át kell nézni, gondolnia, az építési mismásokat. Nagyon formás lett a kör védőfal, szépen emelkedtek az épületek, már nagyon csinos látványt nyújtott a hegy aljából. Mint egy délceg várkastély, büszkén állt a sziklás hegy tetején. Nagyon elégedett volt Csanád, boldogan simogatta arcát, jelentette is III. Béla fenséges királyunknak az események  fajin alakulását. Asszonya morcos volt nagyon mert megtudta Gergely históriáját, furcsa volt neki az egész, bement a jobbágyfaluba. A jobbágyfalu apró kis veremházakból állt. Az újabbak már részben kőből és vályogból épültek, mögéjük ólakat, kicsi fa "karós" istállókat is építettek szorgos tulajdonosaik. Nem volt a viskók elrendezésében rendszer, mert először mindenki kénye kedve szerint foglalt, jóformán akinek" vót" nagyobb szája, vagy izmos karja, az érvényesült. Árpádunk egyik vezére kapott még, anno dél nógrádban  területet, igy az ő harcosaik, majd azok leszármazottai telepedtek le itt Várallyán. Persze az ősidők óta itt lakó parasztok régi birtokosok, hasonló népként szinte összeolvadtak velük. Egy fineszes, dolgos, spórolós  néppé vált a vár alatti falu.  A több évszázad alatt lett itt  vaskovács, lópatkoló, asztalos, lovas, marhás, minden.  Rozoga kis műhelyek álltak,  több mesterség is kialakult. Azért itt, mivel jó hely volt, és itt állt már nagyon régen a környék birtokosának kúriája, emiatt alakult szinte köré ez jobbágytelep. A szűkös és telkesjobbágyok, meg a birtokos úr termőföldjei, és a  jobb szőlőföldek miatt, a falu  terjedt a Nagypatak völgye felé.   A szőlők a völgy déli hegyein, az ekés haszonföldek inkább szemben, délkelet-északket felé terültek el. Dolgozott a nép a királynak, meg magának is. A mindig nyüzsgő  zsúpos-viskós faluban ballagott most lefelé, az ispánasszony az olasz származású Beatrix.   Bokájáig érő vászonruha meg diszes bekecse akkor elegánssá tette. Mindenki ismerte, hajlongtak köszöntek is neki. Szombat koraeste lévén, a telep közepén zajos volt a Molnárék ivója.   Ez egy bolttives pincebejárat előtt, vastag farönkökből kialakitott ülőkből asztalokból állt. Több italozós fajta, vagy csak megfáradt "leginy", meg éltesebb ember is ott ivogatta vidáman  bádogcsuprokból a jó bujáki bort.     Beatrix asszony megállt előtte és magához intette  a Madarászék  Palya  fiát.    A spicces legény feszengve, kicsit félve, elmondta a követelöző Beatrix tekintetes asszonynak, amit hallott vagy gondolt....


Csanád Ispán megfontolt de nagyon haragos, bosszuálló fajta, igy Beatrix maga rendezte el a súlyos következményekkel fenyegető Gergely ügyet.   Na azért a Gergő úrfi, jajj mégis tovább tromfolt. Az általa felbérelt falusi négy fős  léha csürhe, meg Csege barátai között hatalmas karós verekedés tört ki. Ez még elébb volt, az Ispán akkor úgy tudta, hogy az erős bor volt az oka...


Csege nem árulkodott, már ugyis eljött a vártól és végre befejezhette házacskája megépítését. Mostmár nem maradt más hátra, és mint ahogy Ajnácska is vágyta, meg kell kérni a jányt a családjától, hogy az ő asszonya legyen.   De. óriási meglepetés érte...


.... A vár tornya már majdnem készen állt. A kút is örömet okozott a vár épitőinek, de valamiért a viz felett ugy 4 méterrel  bajoskodtak a legjobb mesterek nem lehetett tudni miért.   A karcsú palotaszárny is  a végkifejletben diszelgett. Az utolsó müveletek zajlottak amikor a  torony teteje alatt  megroggyant az építmény, a félkész ácsolatok összerogytak. Simon épitőmester  tudta hogy nagyon hiányzik Csege esze és keze. Ám az hajthatatlan volt, ő nem jön vissza ide dolgozni. Mint kiderült egy fiatalon megbizott kőmüves, egy erősitő födémivet kihagyott, ez gyengitette meg a szerkezet tetejét. Az Ispán és Beatrix  asszony is tudta, hogy ki hiányzik. Mivel ők már szinte beköltöztek a kispalotába, szerették volna ha az öregtorony is elkészül végre. Beatrix asszony mondta az urának hogy most bízza rá, ő mindent megold... 


Rá két hétre történt a jánykérő. Csege boldogan indult Lovasékhoz. Nem volt aggodalma hiszen ismerte az öreg Lovast meg a gyerekeit is, reményei szerint nem lehetett gond. Ő is jómódú , az Ajnácska családja is gond nélkül élt. A lovak neveléséből, szerszámozásából sok munkát kaptak Lovasék a  Csanád ispántól, meg még a király által messzi tájakról is. Fütyörészve ment Csege anyjával a jányékhoz. A legínyek, mindenki fütyörészett akkortájt, mint az erdei rigók. Persze jókedvükben, danolászós  kedvükben. 


Ahogy mentek lefelé a faluban Lovasék felé, velük szembe jött mosolyogva az Ispán és az asszonya.  Beatrix asszony karon kapta Csegét és komolyarccal mondta neki hogy beszéde van vele. Megijedt. Ketten elindultak a vár felé jó messzire eltávolodva anyjától és az Ispántól. 


 


"Mondják, ekkor mondta el neki Beatrix hogy mennyire köszöni neki hogy a várat ilyen jól segitett felépiteni, meg azt is hogy fiát a Gergelyt nem hozta szégyenbe. Ezért ő neki, és a családja által nagyon szeretett Ajnácskának adják, a király áldásával, a jobbágyfaluban most üresen maradt kis kúriájukat, hálából szeretetből meg a Lovas jobbágycsalád tiszteletéből kifolyólag.... 


De vissza kéne jönni ezért a várhoz befejezni a munkákat, persze jó summáért. Ez  kérés, de feltétel is. Úgyis van még egy titkos építés amihez nagyon kell Simon vármester, Csege és legügyesebb embereik esze és keze. " 


 


Csege először ledöbbent, súlyos gondolatok futottak végig az agyán. 


(" Az ispánék most Lovasékhoz Ajnácskáért mennek. Lovasék függnek tőlük, a megrendelések miatt, félnek tőlük, elvihetik Ajnit is. Őt, ha akarják tömlöcbe vethetik, mert megverte a kis ispánt. Ha viszont visszamegy az épitésre, elsimul minden, Ajnival boldog lehet, és gyönyörü házat kapnak közös életükre. Okosnak és megbocsátónak kellett most lennie. Csak nézett, remegett, és döntött... ") 


Lassan magához tért élete legnagyobb lehetősége hallatán, térdre rogyott, és megcsókolta az Ispánasszony kezeit.... 


 


Két év múlva.... 


Már készen állt Gombhegy sziklaormán a királyi, ispáni vár, mint egy várkastély pompázott a tájban. Egy nagy várfal vette akkor még csak körül, ez kevés lett volna az ellenség ellen, ezt a tatárjárás után, még egy külső várfallal bástyákkal kibővitették.  Ezért lett a torony neve öregtorony, mert a kibővitett nagy vár legidősebb épitménye volt. 


Az Ispán a palotaszárnyban lakott, a várat nagyon szerették a kiszolgáló népek, a várjobbágyok  is. A legenda meg a szóbeszéd ugy mondja, a Csegéék titkos munkája végül  egy titkos vészalagút , ami a várból indult és jóval messzebb, egy titkos  álcázott helyen bújt ki a földből...


Évek múlva....


Istenesék Csegéje, és Lovasék Ajnácskája nagyon egymásra találtak, ugyanis hét gyerekük született. Még a hetedik gyerek után is forrón szerették, egymást...))) 


 


                (mihálylaci-buják-2020)