APÁTSÁG ÉPÜL PÁSZTÓN. (XII. század)

              APÁTSÁG ÉPÜLT PÁSZTÓN
                          (XII. század) 
                              *****
" Visszanézni a távoli múltba, egy tiszta üvegablakon keresztül sem könnyű, jó lényeglátást követel  a nézőtől. De belelátni a múlt homályos részleteibe, egy fakó agyonkarcolt ablakon át, na az igényel sok- sok gondolati következtetést. Ugyhogy aki erre nem képes, az ne takarja el sötétséggel a pici fényeket a homályos idők ablakán.!" 
                                (MihályLaci) 
 
Időben visszautazunk most olyan  20.000 évet. Pásztó helyén állunk. Magas hegyek mögöttünk, sűrű sok helyen átjárhatatlan erdő. A hegyek tövében a lankás dombok is teljesen benőve, itt- ott tisztások, melyeken kövér és karcsú madarak apróvadak szaladgálnak. A hegyek közül kanyarogva bújik ki a tisztavizű Kövicses Paszth patak. Csörgedezve leér a hosszu vögybe, és beletorkollik a "zagyos" Zagyvába. A lapos völgyben rétek, nádasok, sekélyvizü tavacskák, tavak csillognak a nyári verőfényben. Vadkacsák, hódok, gyíkok, kígyók, mindenféle érdekes ábrázatú lények hemzsegnek a kellemes vizben. Nicsak, a pataknál ahol bekeömlik a kis tóba majd a Zagyvába,  embereket látni.! Igen, már megjelent az ember, a korai ember, és még örvendezésükön látszik is, hogy tetszik nekik környékünk ősföldje. Látszik rajtuk hogy jó helynek tartják, itt maradnak, itt megtelepszenek. Van viz, hal, vad, jó fa, nád, sás, jó a termő anyaföld. Na igy maradt az első embercsoport  itt Pásztón.. . 
Itt most aztán nagyot ugrunk előre az időben, és  ugyanide érkezünk, de ugy 19.000 év múlva, amikor is Aba Sámuel királyunk, és a Rátót nemzetség  birodalmába pottyanunk. Igen ez már az időszámitás utáni XI. század. Itt kedődik históriánk...
                              *******
Pasztuh,  ez már 1140-as évek. 
A XII. század közepén  is erős királyunk volt   II. Géza. Uralkodónk kedvelte, kinézte bázisnak a környéket. Utána Szent László is ugyanigy tett. "Virágzott" a buja táj,   vidámság repült a mezők felett, szinte a madarakkal együtt.   Jókat kacagtak a palóc földművesek a Paszth patak mentén. 
A Paszth patak két oldala kicsi öblei  , az idők kezdetétől vonzotta, itt marasztalta az embereket és a nagy családjaikat. Megvolt minden okuk a jó hangulatra az itteni jobbágyoknak, módosabb nemzetségeknek. A nagy hegyek tövében jó legelők hizlalták a jobbágy-parasztok és a Rátót uraságok kövér marháit, nagyon jó földje volt a patak fölötti lankás hegyoldalaknak. Már szőlőt is termeltek, és sokan méhészkedtek is. Nem volt inség, jóformán csak a lusták, meg a nagyon ügyetlenek siránkoztak adományért a vásárok terén. Jó terményeik voltak az itteni gazdáknak, parasztoknak, na meg az erdő is jó fát, vadat, fatermékeket, butorokat  adott,  Isten ajándékaként a szegénynek, és módosabbnak.
A Zagyva völgye, Hatvantól szinte Tarjánig, meg utána egész Losoncig forgalmas szekér útvonalnak szolgált, jöttek mentek a kereskedők, akár a Polskákig is, délen meg akár Nándorfehérvárig.    Így nagyon útba esett az "ópásztó", vására, elkezdett az országos hírű lenni. A kövicses  (akkori nevén Paszth) csörgött, kanyargott lefelé a magas hegyről, két oldalán sorra épültek a jobbágyok kicsinyke házai. Nagy esők idején kiáradt a patak, igy egyre jobban magasabb helyekre épültek a földházak. Félig földbe süllyesztett, cölöpökből fonatokból, agyagvakolatból, később  jól faragható tari kőből készültek az akkori házikók. Már akkor elkezdték az emberek sajátos módszerekkel szabályozni a vizfolyást, hogy ne okozzon az áradás nagy kárt. A Kövicses szépen zubogva, belekanyargott a Zagyvába, és itt ezen a helyen kezdett szépen terebélyesedni, a Paszth menti palóc népek települése.   A Paszth,  de hivjuk mai nevén Kövicsesnek, tiszta erdei vizével, sokmindenben tudta segiteni a Paszthiakat. Sok ügyeskezü ember zúgókat épitett, kis gátakkal apróbb tározókat hozott létre, amiben még halak is voltak. Alkalmas volt tisztálkodásra,locsolásra, a mesterségekhez, sőt több kis vizimalom is épült ügyes vizelvezetési trükkökkel. A nép élte életét, közben komótosan, lassan tértek át a keresztény hitre az itteni palóc népek. Aba Sámuel királytól kezdve  itt laktak, de legalábbis boldog örömmel tartózkodtak itt a királyok nemesi családtagjai, és maguk a királyok is. A királynak kúriája, udvara is állt itt.   Ilyen előzmények után, meg a nagyon lendületes pezsgő kereskedelmi fejlődése miatt, nagyot gondolt   a leggazdagabb  "Árpádházi" magyar királyunk, III Béla. 
  Bár II. Géza is elkezdte a Ciszterci rend tudatos magyarországi honositását, de jött III. Béla  és 5 apátságot is alapitott itthon. Francia ciszterci szerzeteseknek adta az addigi Pásztói bencés monostorunkat, meg aztán megerősitette, épitett is hozzá. Tudta, hogy az ősmagyar vallás még erősen él az itteniekben, úgyhogy a helyi ispán, a nemzetségek, és maga a király,  (III. Béla)  1190- ben ugy látta, itt épüljön meg az Apátság.  Fontos vallási és kereskedelmi helynek gondolta ki e - szép helyet, meg aztán a palócság keresztény mivoltát akarta erősiteni, felgyorsítani.   III. Béla, szándékát erősitvén még a kegyúri szerepet is ő maga  elvállalta. Már maga az apátság, a kolostor tekintélyes épületeinek megépitése, és az ideérkezett ciszterci rendi szerzetesek, sürgése, forgása, keresztény imádkozása is pozitiv változást hozott a nép életébe. A szerzetesek közösen imádkoztak, énekeltek, zsolozsmáztak. Dolgoztak az apátságban szinte minden mesterségben. Szőlővel, méhekkel is foglalkoztak, később sok civilt ( conversusokat) alkalmaztak a megszaporodott feladatokhoz. Sok lett a munka e tájon az apátság megépülése közben, meg az apátság uradalmain a major- okban is.   Nagyon sok mesterember és azok hatalmas pereputtyai költöztek ide a Paszth mellé. Akkoriban már  Pásztuhnak hivta a nép e forgalmas, kis vásáros királyi települést. Nagy jövőt gondoltak akkor Pásztónak.   A királyok főnemesek azért szerették, mert az ország szivében, gyönyörü erdők között, fő szekérutak mentén, gazdag erdők, termő mezők között, ragyogó volt az élet, a gazdálkodás, a pihenés. 
Ilyen csodát tett tehát egy Mátrából lefolyó zubogó gyöngyszem, a tiszta vizü kövicsekkel teli patak a Paszth.   Már a kőkortól vonzotta ide, köréje lakni a népeket. Igy nőtt ki a földből tehát az élni akaró Pasztuh. 
Az épülő apátság alá boltives pincéket épitettek, tárolásra, boroknak, és büntető kisebb tömlöc is került oda. Az épitésben a Rátót családnál már bizonyitott, építőmesterek, asztalosok ácsok is részt vettek. Jól is javadalmazott ez nekik, 
III. Béla király rendben küldette  a summájukat.
A külső mesterek, és kubikosok kocsisok javadalmazásakor, nagyon nyüzsögtek a főapát nagy palánkkapuja előtt. Ilyenkor ott voltak a Rátótiak kőmüvesei, a Tari nemzetség ügyeskezü jobbágyai, néhány fakerekes ódon szekér, előtte a szürke magyar ökrökkel. Ilyen várakozás közepette szállt a pletyka, terjesztette a nép az akkori rémhirt, hogy eltünt nyomtalanul az egyik szerzetes. Ez a szerzetes a hegyoldalba járt ki a Muzsla alá a méhekhez, a méhkasosokhoz.
Mézet is termeltek a ciszterciek,  és sokmindent, búzát  árpát is maguknak termesztették. A fiatal szerzetes nem tért vissza az apátsági szobájába akkor már 3 napja.  A szépszavú  ájtatos, de erős szerzetesek keresték őt árkokban, szakadékban, sziklák alatt. a sűrű erdőben, egész a hegytetőig és azon túl is. A muzslai méhkasok mellett az akácerdőben  rőzsét gyüjtő parasztasszony, nagyon együttérzett a mindent tűvé tevő szerzetesekkel. Elmondta nekik hogy az erdőben sok a fenevad, medve is farkas is támad olykor.  Az ő fivérének is megették a  18 éves jányát a vadak itt erre, úgy egy hete. Nyomát se tanátuk 
...  Sír, rí, gyászol az egész "nemzetsíg".   Ez tovább szomoritotta András testvér jólelkü társait. Két hét után már nem keresték Andrást, a fiatal huszonéves vidám vigarcú szerzetest...
Az apátságok majorok építése ugy 5  évig tartott. Addig a már meglévő blokkokat belakták a  jámbor szerzetesek... 
                   
.... Mire megépült az apátság, a kolostor, megvolt a magas kőkeritése, szép parkos udvara, már nagyon otthonosan érezték magukat a szerzetesek. Ekkora már kevés conversus dolgozott az elszigetelt udvarban. Csak lisztet ökrösszekérrel szállító Benedek, meg a vászonárus Gergő járt be gyakran az udvarba. 
  A mindig fontos tüzifát, amivel főztek meg tüzeltek, a Mátra erdeiből hozta be nekik, több erdőben lakó favágóember. Amikor Hucska a fakitermelő lepakolta  a tárolóba a fát, meglátta hogy Johann, az egyik testvér éppen egy szép méhkast készit vagy javít. 
Mondta is az ott lévő két szerzetesnek:
" Jéé... Ezek a  szép méhecske kasok pont ugyanolyanok mint a messzi az erdőben, amit egy" gyüttment" idegen pár készít. Ők vagy  3 éve gyüttek oda, nagyon furcsáknak láttuk , szép vót nagyon a fiatal kis asszonya, de szinte egyből méhészkedni kezdtek.  Új dolog vót az nekünk, csak néztük meg csudákoztunk.  No pont ilyeneket csinált mint te Johann testvér. "
 
A szerzetesek kitágult szemekkel csendben, megdöbbenve hallgatták meg a tüzifaszállitót, összenéztek, és összeraktak néhány múltbani eseményt....
                 (talán, lesz folytatás...) 
 
    *** " Régi igaz adatokra, mondásokra
       alapozó történet ez fikciós elemekkel,
                a régi pásztói életből ". ***     
                                     
                  (mihálylaci-pásztó-2021)