Itt olyan békés minden. Nem érzed a magnetofon lágy sercegését, tölcséréből kiszabaduló, öblös törődését?
A táncra perdülő, papírból kivágott panelbábukat, mik ütemre ropják ritmusosan zárt táncukat.
A felhőkarcoló tetején láthatatlan akrobatát, ki szivar csonkjának végéről úszik tovább. S végtelen pókfonál tartja derekát, mozgása pocakot rajzol, és sziromszoknyát. Súlytalanul járja táncát, hogy utolérje
a meleg fújtatóból surranó ködkarikát. Csillár harangjából merészkedik elő a piciny teremtés,
de annál többet érzékel az összetett felépítés. Vezényel, lenéz reám, homályos lencséimmel kokettál.
Szemeim már alszanak, elmém súlyos tükrei alkotnak tovább, mert fut a film, s meg se áll.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A Válogató további jellemzése azok alapján, ahogy eddig megismertem...
Beküldte: Anonymous ,
2017-11-22 15:00:00
|
Merengő
Neked hagyom itt ezt emlékbe, amíg feledésbe nem merül, de mint tudjuk, mindketten, ezeket a dolgokat ugyanúgy hordozzuk magunkban. )
Hozzászólások