Történetek

Lehet, hogy nem is szeret? De akkor miért akar közel lenni hozzám? Én miért nem akarok? Félek a találkozástól… félek, hogy előkerülnek, a mélyen, a kis dobozba elásott érzéseim. Az érzéseim, amiket nem mutathatok, amiket palástolnom kell. Rejtegetnem kell, mert más embernek kell látszanom, mint aki vagyok. Nem is az vagyok, mint aki vagyok. Én sem tudom, hogy ki vagyok...

„Ez lesz az utolsó. Csak most az egyszer még, hogy erőt gyűjtsek. Aztán vége.” – Komolyan is gondolta, hogy szakít a heroinnal, úgy hitte, ereje is lesz hozzá.
Bebotorkált a szobába, előkereste a kis zacskóba csomagolt port és előkészítette. Időbe telt, amíg talált magán egy használható eret, amelybe mohó vággyal döfte a tűt...

Edina vidáman felkacagott. A „változzak kolbásszá” monológ semmit nem vesztett mulatságosságából azalatt a másfél év alatt, mióta együtt vannak. A csapatból ő volt a legkevésbé izgatott, és már alig várta, hogy este ágyba bújhasson az ő rendőrével.
Több szó nem volt...

- Üdvözöllek a tűzben – mondta lassan, vontatottan Reactorfighter, anélkül, hogy egy pillanatra is Alízra nézett volna. Arcvonásai komolynak, és nemesnek tűntek.
- Mi ez? – kérdezte félénken Alíz. Nem merte felemelni a hangját, de biztos volt benne, hogy Reactorfighter hallja őt.
Reactorfighter egy ideig nem szólalt meg. Majd az előbbi beszédmódban válaszolt.
- Ez az én helyem.
- Melegem van – mondta Alíz, és a reaktorra pillantott. Valóban melege volt, minden...

- Olyan karikás a szemed. Már megint egy rém álom?
- Nem is tudom, olyan valóságosnak tűnt. Képzeld, … - de ekkor elhallgatott. A barátja mögött megjelent az álom harmadik szereplője.
- Biztos már megint Lilláról álmodott. Most mi történt vele? Még élt? Vagy épp most halt meg?...

Egyre hevesebben kívántam! Azt akartam, hogy csókjaival elborítsa mindenemet, és hogy csókjaimmal én is ellepjem testét! Megint hevesen csókolózni kezdtünk, egymás ajkait, nyelvét szívogattuk. Aztán ő kicsit eltávolodva tőlem ismét a nyakamat kezdte elborítani forró csókjaival...

Én legalábbis megszerettem őt. De ő, mindenáron menekülni akart. A suliban még hónapokkal később is az terjengett, hogy én meg ő, milyen konfliktus-helyzet. Na majd, ebből hogy jön ki, ekkora slamasztikából. Mindig azt „hirdettem”, hogy amit meg akarok szerezni, azt megszerzem. De valójában nem is akartam visszaszerezni őt...

A „nagy fordulópontról” szeretnék mesélni nektek, hátha valaki hasonlóan hülye, mint én, s átélt már ilyent. Ha van ilyen, azt üzenem, ne gondolkodjon, váltson!
Az exemmel már másfél éve együtt voltunk, de kapcsolatunk igencsak a széthullás szélén állt. Teljesen kisajátított magának, még levegőt sem vehettem az engedélye nélkül...

- Nem halt meg! Bennem tovább él. Igaz, most elköltözött, de nem halt meg. Emlékszel, mikor elvesztettem, pontosabban eldobtam magamtól (még legelőször!) utána elkezdtem verseket írni. Kiírtam magamból a bánatot, a fájdalmat, azt hogy mennyire hiányzott … Nem, ti nem tudtátok ezt megérteni, azt hittétek, hogy megőrültem, csak meg írtam neki egy levelet azért, mert akkor este úgy éreztem, hogy megbántott. - hadarta a fiú, mindketten tudták, hogy ezzel olyan emlékekről beszélnek, melyek...

4 év. Ennyi kellett ahhoz, hogy az övé legyek.
4év. Sokan már rég feladták volna, de ő nem tette. Ezért szerettem meg igazán...