A királylány karcsú teste tomboló szélviharban ácsorgó nyárfaként rezzent össze, amikor az erdő sötétjéből előtörő fagy csontjáig döfte tüzes lándzsáját. Vacogva gyönyörködött az ezüstbe burkolózott világ ragyogásában, a holdfény alatt csillogó, dér borította természet hosszú s mély álmában. Mezítelen lába által, amivel kastélya erkélyén a márványt taposta, kitette gyönge szervezetét a hidegben megbúvó ártalmaknak. De nem bánta. Szíve oly hevesen vert, hogy lángba borította jéggé fagyott porcikáit. Kristálytiszta vére, mely fürge kispatakként csobogott ereiben, pirospozsgásra színezte arcát.
Hirtelen forró szellő borzolta végig hátát. Teste elgyengült ettől az érzéstől. Egészen megborzongott. Tekintetét a csillagok felé fordította, égszínkék szemeit lehunyta, majd mézédes ajkait csókra nyitotta. Amit ekkor érzett, oly forró volt és édes, mint a karamell, megtöltve ezernyi vágy és szenvedély kevercsével. A fiatal lány összes bája illatos vörös rózsaként virágzott újból, akár csak azelőtt, mielőtt szíve darabokra tört volna. Kinyitotta könnybe lábadt szemeit, majd megpillantotta az éj hófehér orcájú, sötét szemű hercegét.
A királylány elakadó lélegzetével megpróbálta lelkét gyötrő kérdéseit elmondani.
- Ó, hogy érinthetem bőröd? Hogy ölelhetem tested? Hogyan lehetséges, hogy érzem édes csókod, amikor pont egy esztendeje karjaim közt lehelted ki lelked? Miért látom mégis gyönyörű arcod és hallom a szuszogásod?
- Csst! – hangzott a válasz, miközben a fiú ujját finoman a lány ajkaihoz érintette. – Gyere velem, Kedvesem!
Az újból fellobbanó csók immár tele volt fájdalommal. Százszorta szenvedélyesebb és nedvesebb volt. A véres tőr a földön koppant, majd pár pillanattal később a lány teste is mellé zuhant. Az erdő mereven nézte végig, ahogy gyönyörű, karcsú testét végleg elhagyja e makulátlan s tiszta lélek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
ez a szó egy kellően színvonalas szimbolista versben megállná a helyét, de egy novellának ilyen lírai címet adni... mintha egy inter city-t matuska szilveszterről neveznének el....
:smile:
Örülök, hogy van véleményetek az írásommal kapcsolatban.
A keletkezésről annyit, hogy kb fél éve írtam irodalom órán unalomból. Nem szántam semminek, csak ki akartam próbálni, tudok-e "művészien" fogalmazni.
A következő történetem majd kevésbé lesz nyálas, ígérem. :blush:
Na ennyit, hogy azért kiálljak valamennyire magamért.
De rég hallottam ezt a kifejezést!: kevercse.
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja,
s bűne a koré, mey szülte ôt.