Történetek

Egy kis faluban szálltunk meg, a helybéliek nagyon kedvesek voltak hozzánk.. Készségesen válaszolgattak a kérdéseimre is.. Nem írhatok nagyon sokat, mert érzem már a Hold hívó szavát, de amíg van emberi mivoltom le kell írnom életem történetét.. mielőtt sorsomat bevégezvén utolsó vadászatomra indulnék...

Kedves olvasó
Ha úgy érzed, ez a történet rólad is szólhatna, ha egyetlen esemény, vagy érzés ismerősnek tűnik, mert magad is megélted már, akár mint szülő, akár mint gyermek, akkor kérlek, olvasd el újra, mert azt akarom, hogy megértsd. Minden kisgyermek egy-egy csoda, gyönyörű ajándék, melynek ragyognia, és virulnia kell. Ne hagyd, hogy akár csak egy is közülük, áldozattá legyen.
A szerző

Április 19. 2000.
Először úgy lett volna, hogy a családdal megyünk, de sajnos apát elvitték Sümegre. Móni sem tudott volna eljönni, mert ő folyton dolgozik. Andi, pedig szül. Így úgy tűnt, egyedül megyek el az ukrán fővárosba...

Hát igen, itt egy szuper kocsi, és mi nem tudjuk élvezni mit tud valójában – húzta Felicia is Tonyt.
Értem a finom célzást – vonta fel szemöldökét a focista, és a sebességmérő órára pillantott amikor kiértek a kanyarból. A mutató nem sokkal száz felett állt. – De még csak véletlenül sem szeretnék felcsavarodni egy fára. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Egy pillanatra csend telepedett az utastérre...

Megérkeztünk. Kipakoltam a ruháimat, pipere cuccaimat. Valaki bejött az ajtón. Nem érdekelt. Csak az én drága egyetlenemre tudtam gondolni. Mikor nagyban álmodoztam róla, hogy milyen lehet, amikor megcsókol, megölel. Ekkor valaki hátulról megfogott és megfordított. Ő volt az. Megcsókolt. Valami mérhetetlen boldogság töltött el. Mikor abbahagytuk a csókolózást, megkérdeztem tőle:
- Ezt miért kaptam?
- Mert őrülten szerelmes vagyok beléd!
- De... de ezt eddig miért nem...

A történet 2001-ben kezdődött. Akkor már 2 éve együtt jártam a barátommal. Elsöprő szerelem volt, mely még most is tart, de azért átment egynéhány dolgon. Először is a párom új munkahelyet talált, és a kezdet, ahogy szokott is lenni, nem volt egyszerű. Én még tanultam, nem volt más dolgom, mint suli után várni a találkozást, és élvezni az együttlétet. Azonban kedvesem olyannyira a munkahelyi teljesítményével volt elfoglalva, hogy másról szinte nem is tudott beszélni. Ez természetesen maga...

A mosdást későbbre hagyta. Útban a kórház felé szinte alva tette meg az utat. Első útja a hullamosóba vezetett és megpróbált lelket verni magába. A recepcióhoz sétált, és méla undorral fogadta a rábámuló ügyeletes nővér unott tekintetét.
- Mi olyan sürgős?
- A rendőrségnek reggelre boncolási szakvélemény kell – játszotta meg a mindent tudót a babaarcú, kövérkés jelenség.
- Olyat mondjon, amit még nem tudok! – torkolta le durván.
- Elég szörnyen néz ki – szólt a...

- Még nagyon rég hallottam a nagyapámtól, kisfiú koromban. A legenda így szól: 2000 évvel ezelőtt ezen a vidéken, emberek, tündérek, óriások és törpék éltek békében, egymástól függetlenül. Minden fajnak megvolt a maga kis „országa” és uralkodója. Egy nap azonban, kelet felöl, túl a nagy hegyeken gonosz lények bukkantak fel. Ahol csak jártak, ott pusztítást hagytak maguk után. A tündéreket és a törpéket fenyegették, aztán, amikor betörtek a területükre, a tündérek és törpék szövetséget...

A különleges tervezésű sportkocsit mindenki megcsodálta a piroslámpás negyedben. A makulátlan fényezésű jármű nem illett az utca szennyéhez. A külső fénytörésű üveg mögé bekúszó kíváncsi tekintetek meghozták a kívánt eredményt: a férfi kiszállt. Magas, széles vállú körvonalaiból belépett a sercegő utcalámpa homályos fényébe. Sokan megörültek a gazdag prédának. Néhányan azonban szégyenlősen, lehajtott fejjel támaszkodtak a bomladozó téglafalnak. A férfi villámgyorsan végigmérte az utcát,...

Kérdezte magában. A választ senki sem adta meg. Csak a szél hangos, susogó hangja, és a baglyok huhogása hallatszott. A lány ismét elindult a vad rengetegben. A fák között hirtelen egy homályos emberalak tűnt fel. A lány megtorpant, megijedt és hátrált. Az emberalak közeledett. Egyre csak közelebb lépett a kislányhoz ért, majd megszólalt:
- Ne félj, én vagyok! ...