dzsedáj adatai

Látod, mint hajlik az ég,
S tűri idegen sugarát;
Milliárdja fénnyé fagyott,
Amit nappal elhagyott:
Kéklő fátyolon át
A hazavágyó csillagok...

Búval sóhajt, el is hallgat talán
Utolsó lélegzetem érted,
Jég már; mint ifjúkorom legszebb nyarán
Dallal, könnyel nincs már visszatérted...

Zizzen a lelkem,
Sírva suttogó.
Unott hitű lettem,
Zordon megalkuvó...

Utolsó napomra ölt bársonyt az ég,
Nyugvó Nap feledi, mit eddig láttam.
Elkísér titkom, mire eddig vártam.
Nem marasztal már más, hát megpihenék...

Kiértem az utcára, s láttam, hogy az égiek pocsék munkát végeztek. Mindenhol olvadó vízcsöpögés hangja, sáros latyak, helyenként befagyott tócsák; a látvány öntudatlan félelmet ébresztett bennem, rettegtem a hazaúttól. Azt hiszem, a körülmények hálóztak be...

Talán megváltozott valami.
Nem csak bennem, benned is.
Mintha másképp néznél rám,
és másképp éreznék én is...

Mikor kicsi voltál, nem törődtél a magánnyal. Persze nem is törődhettél vele, hisz egy három éves emberke a játékai között egy felépített és népes világban mindent megtalál. Szüleid mindig későn értek haza, este már nem találkoztál velük. Reggel sem, hisz mire apró szemeid kinyitottad, már rég nem voltak otthon. Csak hétvégén láttad őket, akkor mindig korábban végeztek. Próbáltak neked mindent megadni, de ilyen időbeosztással ez lehetetlen volt. Egy kolonc voltál, egy fölösleges teher...

Egy éve immár, hogy istenem a neved,
Őszintén, feltétel nélkül szeretlek minden nap.
Közös terveink holnapunk ágyát vetik meg,
Hol minden álmunk ezredévvel halad.
De...

Tengernyi nedű csábít, hívj meg egy körre!
Óh, kezem remeg, szomjas egy korsó sörre!
Túl sokat ittam, de nem akarok hányni,
Hűha, inkább gyere, segíts odébb mászni!...

Gyújts meg egy gyertyát,
ha meghalt, amiben hittél.
Gyújts meg egy gyertyát,
ha elmúlt, akit szerettél...