Higgy Bennünk!

„… Jack, az ágyában feküdt, amikor megpillantotta, hogy az ablakra szerelt függönyön keresztül kékes neonfény szűrődik át. Azt gondolta: biztos csak az éjszakai holdfény az, jól gondolta? Vagy nem? Hamarosan kiderül… A tetőről visszhangoztak a fura életjelek. Olyanok voltak mintha két kukafedőt ütögettek volna egymáshoz. Jack szeme dermedten meredt az ajtóra, félelmében szeméig húzta a takaróját, csak annyira, hogy éppen kilásson. (Megemlíteném ezt a kis apróságot: Jack szülei nem voltak otthon ugyanis szórakoztak a „Pajtatánc” vendéglőben.) A fiú kicsit előrébb lépett, ki akart nézni a kulcslyukon. Odaért, valami halovány recsegést lehetett hallani az ajtó felől… Egyre erősebbé vált, a folyosói villanyt valaki (vagy valami), felkapcsolta. Az ajtó kilincse lassan elkezdett lefelé görbülni, Jack hátralépett, elővette baseballütőjét, megcsavarta a bőrmarkolatot, izzadságcseppek potyognak le ráncos homlokáról… amikor a kilincs megáll.

A villany lekapcsolódott, a recsegő hangok újra meghallatszottnak, ám most egyre halkulnak… A fiú nagyot sóhajtott, leeresztette az ütőjét és elfeküdt az ágyon. Ám mielőtt álomba merülhetett volna, a cintányérhoz hasonló hangok újra megszólaltak. Jacki kinézett az ablakon, a vakító neonfény most kék és piros váltakozásába kezdett és újabb hangokba, de ez kicsit pergősebb volt. A gyerek lassan kinyitja az ajtót, majd elájul a félelemtől, 3 fényvisszaverős árnyék volt a földszinten, akik halkan tanácskoztak. A gyermek elvesztette eszméletét, legurult a lépcsőn.

Kb. két perc telt el, máris felébredt, 3 rendőr állt körülötte fényvisszaverős dzsekiben, az ifjú feje elfordul az ajtó felé, megpillantotta a két kéken és pirosan világító kocsit. Ájulásában alig hallott, de megerőltette fülét és hangos cintányérféle hangot észlelt, melyet eltompította a pörgő szirénázás. A 16 éves gyerek gyorsan megpróbált felállni és ezt kérdezte:
- Mit keresnek itt? Mi történt?
- Sajnálom fiam, de a szüleidet meggyilkolták… úgy történt, hogy… - mondta a fakabát
- Héjj, nem kéne megosztani szegény gyerekkel a részleteket – vágott közbe egy másik – épp elég nagy strapa neki, hogy elvesztette a szüleit – a rendőr könnycsatornái megteltek, és szikrázó könnyek csepegtek le szemeiből.
- Eddig én vagyok a nemesebb rangú, és én döntöm el, hogy mit teszek! – folytatta a zsaru fittyet hányva szegény gyerek lelki állapotára, aki csak mereven állt, holtsápadt lett az arca és várt. – Szóval, elég fura eset volt, egy árokban találtuk meg őket, a kocsijuk sehol, nem maradt egy foguk se és valami fura kereszt volt belevésve hasukba, és még annyi, hogy:
Higgy bennünk, de ez valami fura Sumír nyelven.
A fiú összeesett és újra elvesztette eszméletét…”

HusZackTra, a nagy UFOnauta naplójából…