Első látogatás

Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?

"Most volt először látogatóban barátnője nagyszüleinél, és szülei féltették a kutyáktól" - kinek a szülei? nem egyértelmű, ráadásul a "nagyszülei" után a "szülei"...nem túl szerencsés!

"szinte egy pillanat alatt rázúdította mindazt a kétséget, ami egy hét alatt gyülemlett fel benne." - ez előtt a mondat előtt három kérdést (ha jól számoltam) tesz fel a srác. komolyan, az egy hét alatt, minden kétsége mindössze három kérdésben megfogalmazható? értem, mit akartál írni, de rosszul fogalmaztál, nem éred el azt a hatást, amit kelteni szeretnél az olvasóban. mert sietsz. ahhoz, hogy érzelmeket gerjessz, nagyon tudni kell árnyalni a szavakat, a mondanivalót. és ez nem fog menni, ha kapkodsz.

"Ezt a pillanatot szerette volna, ha nem ér véget.
Sajnos véget ért." - nyelvtanilag helyesebb lenne, ha úgy írod: /ez a pillanat, szerette volna, ha nem ér véget./ egébként ez nagyon sablonos. ráadásul ahogy folytatod, hogy mégis véget ér...phu....nagyon nem jó. megint, kissé lóversenyen érzem magam. ez így nem írás, hova rohansz?

"...már könyebben ment a beszélgetés, mindenki hozzáadott kicsit a társalgás gördülékenységéhez. Neki is oldottabban ment a beszélgetés..." - figyelj a szóismétlésre. csúnya, bántja a fülem.

"udvarral egybeolvadó teraszon" - ez kábé olyan, mint az "éggel összeolvadó csillagok" / "a hanggal összeolvadó szavak" / "az elektronokkal összeolvadó áram" érted, ugye...?

"a két jóllakott házőrző is az első udvar társaságát gyarapította" - társaságát gyarapította? ez nagyon béna megfogalmazás. /gyere béla, gyarapítsd a társaságunkat!/ - ha ez hülyén hangzik, akkor a kutyás verzió sem lehet értelmesebb. és bizony, hülyén hangzik.

"biztosan fáradtak az agresszivitáshoz" - (smiley!) mi az hogy biztosan fáradtak az agresszivitáshoz??? pongyola, de nagyon.

"de mindenki figyelte a szeme sarkából a két gárdista minden mozzanatát" - házörző ebek, mint gárdisták, ez viszont nagyon tetszik! ügyes.

"Ekkor megindult a két árny" - először kék árnynak olvastam, és azt hittem, most valami fantasy-sci-fi-horror epizód következik, de aztán rájöttem, ez nem kék, hanem két árny. de akkor sem jó. túl nagy a váltás, előkészítetklen, logikátlan, nem érti az olvasó, hogy mégis, milyen két árnyról van itten szó. egyáltalán, nem indokolja semmi (pl. fényviszonyok - épp nappal van!), hogy a kutyákat árnynak tituláld. vagy ha már annak hívod őket, fejtsd ki a dolgot, írd körbe, hogy értsük: az a két árny kiféle-miféle. vagy ha nem akarod rögtön lelőni a poént, hogy a két árny, a két kutya, akkor magáról az árnyról írj többet, hosszassabban, hogy az izgalomkeltés kidolgozottabb, tudatosabb legyen.

"Ekkor megindult a két árny. Az asztal mellett megfeszültek az izmok, bár senki nem mozdult. Kúszva hagyták maguk mögött az utat a fa alatti pihenőhelytől az új jövevény székéig." - kronóligai baki. előbb feszülnek meg az emberek izmai,és csak aztán írod le, hogy a kutyák odakúsztak? már amikor elkezdtek kúszni, akkoris mindenki görcsbe rándult? nem hiszem, hogy ez a valóságban így működne. az én izmaim csak akkor feszültek volna meg, ha a kutyák már ott vannak a kezemnél... de az is lehet , hogy csak én értem félre az időrendiséget, de akkor meg azt mondom, hogy legközelebb fogalmazz érthetőbben.

"A szavak is megfagytak a levegőben." - az eddigi részek nekem azt sugallták, hogy napos, kellemes idő van, hiszen kiültek a teraszra, nem? akkor meg hogy fagyhatott meg a szó levegőben? képzavar.

"a meglepetésből fakadó dermedtség" - ez eléggé erőltetett, stílustalan.

"A család tényleg befogadta..." - az meg elég bizarr, hogy a kutyák kéznyalogatása kellett ahhoz, hogy a család befogadja szerenscétlen hapekot....

összességében nagyon kidolgozatlan, kiforratlan írás. sok szerencsét a következőhöz. vagy inkább több tehetséget...

Nekem alapvetően tetszett. Majdnem mindenben egyetértek Olderholddal, egyetlen dologban nem. Ez pedig a befejezés. Nagyon sok helyen ez így működik, pláne egy ilyen családban, ahol ennyire szeretik a kutyákat, szinte családtagok. Az emberek szívesen hagyatkoznak az állataikra, mert ők megérzik, ki a jó ember. És nagyon sokan adnak a "véleményükre".