Így írtok ti, avagy paródiadöpping

mellesleg sci-fi, mellesleg fantasy

jó szájönszfiksönt vagy fantáziadús fántözit írni nem könnyű. nektek nem is megy. nézzünk néhány példát, milyen hibákat is követ el a műkedvelő (és nem sztétika-kedvelő) delikvens, aki csak úgy, csak úgy mellesleg foglalkozik az írással, és annak komplett tudományával. paródiák következnek.

hiba numero egy:
amikor egy szót sem értek az egészből, mert nem vagyok se sztárvárz se csillagkapu se sztártrek rajongó, se hülye nem vagyok, nekem magyar beszélni jól.

cím: Dicholigy Antispectrum Focusium – élet a huszonnégyesen a meteor után (részlet)
beküldte: Son.Of-Luke.Sky.Walker.

- kapitány, aktiválta a biotempolátort?
- igen, ezredes úr, bár támadt némi zavar eleinte. a termodinami-factor nem hozta működésbe a cheb-et, így csak rekonstruálni tudtam a planelizált datákat, meglehet, hogy elvétettem egy-két számot.
- tréfál, kapitány? ez az életünkbe kerülhet! tudja jól, hogy a meteor utáni hibahullám tönkrevágta a rendszert, minden mechanizmus egy nagy nulla, humán erőforrásnak kell pótolnia minden gépet. nem tévedhetünk! a meteor a gigantikus csigákat elpuszthítatta, de minket, homo sapienseket nem írthat ki!
- igaza van, uram, elnézését kérem. mit tegyek hát, nézzem át újra bip-peket?
- ne. inkább hozzon egy kávét. két cukorral, tejszínnel, felrázva, nem keverve.
- hoznék, uram, de a kávéfőző is bedöglött.
- hogyan? konnektálta anno a szisztematikus elektrobázisra??? minek, ember, minek?
- igen, uram, de indokoltan tettem. tudniillik, a gramberek offenzívát indítottak ellenünk még két űrzóna egységgel ezelőtt, emlékszik ugye, és akkor, egy rossz helyre becsapódott firtucocis, krompektálta a hom áramkört, nem volt hát mit tennem később, kénytelen voltam helyettesíteni az energiát.
- rendben van, rendben van, nem az ön hibája. leléphet, csak hozza már a kávémat.
- köszönöm uram, igen uram! plactum erte sul, ezredes!
- helyes – helyes.

hiba numero kettő:
amikor nagyon kreatív akarsz lenni, nagyon ötletes és nagyon érdekfeszítő, de az igazság az, hogy a nagy akarásnak nem csupán nyögés, egy röhejesre sikerült csinálmány is lesz a vége.

cím: az életrekelt halálraítélt robot (tömörített változat)
beküldte: drótszőrű.embro.

ciborgo-695 kiborult. már amennyire egy robot kiborulni képes. és igen, ő képes, hiszen a cib company, amely cég őt is a futószalagra tette, úttörőként a robotgyártásban, emberi érzelmeket táplált a gépeibe. a szeretet, a gyűlölet, a harag, a féltékenység, az irigység, a féltés, és a szexuális vágy már nem csak az emberek sajátsága volt. ciborgo járkált a cellájában, és három dolog pulzált a drótjaiban. először is az, hogy hogy kaphatott ki a lakers otthon, ráadásul pont akkor, amikor egy kanna olajban fogadott rájuk droico-54-gyel. a második, ami foglalkoztatta az az, hogy miért programozták belé a kanosságot, ha soha nem fog tudni dugni. a harmadik, s talán a legfajsúlyosabb, ami nem hagyta nyugodni az az, hogy meg fog halni. blankolják holnap hajnalban az áramkörét. totális elektrosokkal, ráadásul. ez minden robot félelme. totális elektrosokk. szörnyű vég, egy ilyen szelíd, félénk gépnek, mint ciborgo-695. a vád szerint embert ölt, bíróság pedig, ott, a zuhuzi bolygón nincs. akit a vád elér, isten legyen ahhoz irgalmas. mike, a 12 éves emberkölyök volt az áldozat. megtalálták a szemgolyóit ciborgo-695 gépházában. de hát ez még semmit sem bizonyít! akárki odarakhatta. mondjuk droico-54 is, aki sűrűn tréfálkozik ilyesmivel. vagy a kis mike mostohaanyja, aki tudvalevőleg soha nem szimpatizált a sors által rásózott gyermekkel. hiszen mike kishugát is karóba húzta. de hiába, nincs menekvés, hősünket hajnalban kivégzik. … másnap délután, a kivégzés utáni nyolcadik órában, ahogy áramtalanul feküdt ciborgo-695 ott, a roncsolásra várva, egyszer csak történt valami. mike szemei! olvadásnak indultak, és szép lassan belekomposztálódtak a gép acéllemezeibe, bele egyenesen az áramkörökbe. ciborgo-695 bekapcsolt.
- mike, mike úrfi, érzékellek – mondta a robot.
- én is érzékellek, cib! mi ketten mostmár örökre egyek vagyunk! – ujjongott a kisfiú.
és útrakeltek, ők, így ketten, és megalkották az új fajt, a humandroid-ot. hozzávalók: egy kiborg, és egy pár emberi szem.
hozzáfűzés: és igen, ez a faj köztünk él, itt, a föld nevű bolygón! onnan lehet őket felismerni, hogy ehhez hasonló sztorikat küldenek be a tortenetek.hu-ra!

hiba numero három:
hogy eleve vámpíros sztorit küldesz be. könyörgöm, kattanjatok már le a témáról. unalmas.

cím: az éj hercege (részlet)
beküldte: luigi15

vakítóan vakított a napfény azon a dermesztő, rideg éjszakán. minden tárgy mintha csak életre kelt és szuszogott volna. parkinsonék kerítése is vészjóslóan nyikorgott. a szegény anna egyedül és félve bandukolt haza, és már előre borsózott a háta, amikor belegondolt, hogy ilyen rémisztő időben át kell vágnia a parkon. de nem tehetett mást. szaporázta hát a lépteit. csak ment és ment, nem nézett hátra. egyszer csak érezte, egy alak figyeli az út menti bokrok közül. odanézett, és két vörös, villanó szemet látott villani. mintha szemek lettek volna.
- van ott valaki? – rezzent össze anna. – van ott valaki? azonnal jöjjön elő! nem illik egy szűz lányt ilyen késői órán ijesztgetni. főleg most nem, hogy kívános vagyok!
az alak szép lassan körvonalazódott, ahogy előbújt a növények rejtekéből, a liliom mögül.
- az éj hercege vagyok, és te lehetsz az én hercegnőm – szólalt meg a férfi, mellőzvén mindenfajta udvariasságot, névleges bemutatkozást. – elővillantotta szemfogait, amin még ott tündöklött az előző áldozat vére. alvadt volt a vér és erhá pozitív.
- úristen, maga vámpír! – kiáltott fel a lány.
- nem egyszerűen vámpír. ez a név nem is méltó már hozzánk, az emberek úgy elkoptatták. mi vagyunk az öröklét halhatatlan harcosai, az emberiség kiforrott gyöngyszemei, és a véradó sátrak torkos ínyencei. akarsz a hercegnőm lenni? – így az alak.
- ó, igen, akarok, én is vágyom az öröklétre! – kapta el annát a hév, ahogy hallgatta a vámpír szavait. érezte, ezért volt érdemes megszületnie, az öröklét ajándékáért. megszületett, hogy soha ne haljon meg. repked majd egyik városból a másikba, szívja az emberek vérét, és élvezi a végtelen időt. – igen, vámpír akarok lenni én is, az öröklét halhatatlan harcosa!
- ok, de előbb szopj le! – mondta a vámpír, aki, miután anna leszopta, faképnél hagyta azt a buta, hiszékeny libát.