Történetek

Szinte futottam, amikor rémületemben újra elestem. Egy fekete alak jelent meg előttem. Egy hajléktalan volt. A földön feküdt az egyik ház sarkában. Szeme fennakadt, tekintete üres volt: megfagyott…
Most már rohantam. Gondoltam, visszamegyek, de már nem volt hozzá semmi kedvem… Ott van a halott is, ha elmegyek az otthonomhoz, de ott van még a kutya is, ha nem ment még el...

- Uramisten! Uram iste... - kapkodta a levegőt az ijedségtől, de ezután az éhség megtette hatását és rávetette magát a nőre. Az hiába akart rohanni, egy lépés után megragadta fekete göndör haját és kitépett egy darabot belőle. Ordítva esett össze szerencsétlen tanár, már segítségért kiabálni sem volt ereje. A lény megmarkolta a fejét és karját, majd hatalmas fogait a nyakába mélyesztette, újra és újra...

Az asztal közepén égő gyertya fénye, átvilágítva a kristálypohárba öntött vörösboron, sejtelmes fénybe vonja arcod, és mosolyod. Mosolyogsz. Én is mosolygok – vissza rád, és apró baklövésemen, hogy magamra vállaltam a vacsora elkészítését. Lehet, hogy még odaégve, és teljesen elrontva is jobb lett volna, mint ez a kínai étel. De már nem tudjuk meg...

Valószínűleg nem lesz belőlem új Hamingway, sem Picasso, de nem is ez a cél. Te a hiányoddal, a puszta lényeddel többet adtál nekem, mint más a jelenlétével. Megkaptam az eszközöket rá, hogy azt is megmutassam, amit sosem tudnék elmondani. Most már egyedül is képes lennék szárnyalni. A baj csak az, hogy még mindig jobb szeretnék veled...

- Mennyi köze lehet vajon a farkasember mitológiához? - bíbelődött.
- Fogalmam sincs. Az is előfordulhat, hogy többen is vannak vagy csupán csak egy állat mutálódott így el, esetleg egy ember változott már át és azt üldözzük.
- Tényleg, az átváltozás! Miket tudsz, hogy hogyan változhat át valaki ilyen állattá? - érdeklődött.
- Az Interneten rengeteget találtam. Valamelyik azt állítja, hogy akkor alakul át egy ember, ha a dög megkarmolta, megharapta vagy olyat is olvastam,...

A történet régen, réges-régen kezdődött, egy cserbenhagyott elfről szólt, akit egy mágus, a barátja egy dühödt sárkány előtt hagyott, csak hogy saját bőrét mentse…
Ennek a történetnek nagyon hosszú bevezetője van, ám most nincs annyi időm, hogy mindezen hosszú történetet leírjam. Elégedjetek meg annyival, hogy csak felvázoljam...

- Ez fura. – mondta halkan Edward.
- Micsoda? – kérdezték egyszerre mind a hárman.
- Ezek a tojások egy több millió éve eltűnt lénytől származnak. – válaszolta a férfi.
- És ez miért fura? – kérdezte Victoria.
- Egyrészt, mert ez a lény legközelebb Dél-Ázsia és Nyugat-Mexikó közelében élt. És mert ez a tojás csupán harmincezer éves.
- Az lehetetlen! – kiáltott fel Katie.
- Nem lehetetlen. Ha ez a lény túlélte azt a tömeges kipusztulást, ami a dinoszauruszok...

-Ön itt van?- kérdeztem, mivel nem láthattam, hiszen a kaput tartó oszlop előtt állt.
- Miért? Tán nem azt mondta, hogy várjam meg?
-De... dehogyisnem!- összekuszálódtak a fejemben a gondolatok. Nem tudtam mit mondani a meglepettségemtől, és az izgalomtól.- Csak annyit szerettem volna mondani Önnek, hogy köszönöm a múltkori segítségét.
-Arra a sikátoros eseményre gondol?
-Igen. Ha nem lett volna jelen, akkor... akkor nem is tudom... talán már nem beszélgetnénk itt......

Ebben a világban viszont már a gyerekek többsége sem hisz a tündékben, a manókban, a törpékben és a gonosz sárkányokban, mostohákban vagy éppen a mágusokba kik lehetnek jók is.
De mi van a másik világgal? Vajon a mesebeli lények mit szólnának, ha valaki közülük megkérdezné, „héy , ti hisztek a földi egyszerűségben?” Vajon abban a világban mi vagyunk a mese? A polgárok lennének a jó alattvalók a politikusok meg a gonosz királyok? ...

Szerette ő a rajongókat, de kezdte unni, hogy szinte folyamatosan ugyanazzal a kérdésekkel árasztják el, mint pl. Van barátnőd? Adsz egy autógrammot? Annyira szeretlek, nem próbálhatnánk meg együtt? Egyszer betelt nála a pohár. Soulness nem volt valami türelmetlen ember, de ha valami, akkor az unalmas csicsergés hamar ki tudta hozni a sodrából...