G.O.D 7-8-9-10-11

7. Szerencsés szerencsétlenség


Kibaktatott a levegőre, tudta, hogy valaki úgy is követni fogja a „Nekem elmondhatod, én megtartom a titkodat szöveggel”. Hamarosan Micha jelent meg az ajtóban. Ő volt az egyetlen őszinte ember vele szemben.
- Ugye tudod, hogy őrült vagy…? –Kezdte.
- Miért? –Soulness zavartan nekidőlt a busznak, a zsebében cigaretta után kutatott, de sikertelenül. Micha odanyújtott neki egy szálat, majd maga is rágyújtott.
- Beleestél… De ezt nem mered bevallani magadnak.
- Dehogy! –Soulness zavartan nevetni kezdett. Nevetett saját magán. –Úgy nézek ki, mint aki szerelmes belé?
- Nem Soulness, úgy nézel ki, mint aki még most kezdi a rockszakmát. Azt hittem ismerlek.
Soulness keményen ránézett barátjára.
- Miért hol rontottam el? Ismersz persze, egy kis idő és minden olyan lesz…mint régen… - Soulness kifújta a füstöt.
- De te ezt nem akarod…
- Dehogynem! –Soulness bólogatni kezdett.
Micha elmosolyodott.
- Komolyan mondom, néha úgy viselkedsz mint egy kamasz…

- Micha, öreg barátom, tudod mennyire örülnék ha most kamasz lennék? –Mondta Soulness, és átölelte barátja vállát közben mélyen megszívta a cigarettáját. Úgy legalább tudnám, hogy az érzelmeim hamisak…- Gondolta, de ezt már nem akarta elárulni barátjának. Ez a csapat már régen nem barátságból volt együtt. Valahogyan megszakadt ez a kapcsolat. Az énekes drogos állapotban nemegyszer próbálta már feloszlatni a bandát de a véletlen dolgok egyike, hogy a G.O.D még együtt volt, és fenntartotta a látszatot, hogy erős talpakon áll, és hogy minden rendben. Néha tényleg úgy tűnt mintha a régi szép időkben élnének. Mikor még Friol az akkori barátnőjével vívódott, mikor Micha a hajszíneit váltogatta nagy bőszen, mikor a banda tagjai még olyan apróságokkal voltak elfoglalva, hogy hogy nézzenek ki. Soulness csatlakozott utolsónak a bandához, és csupán a szétszórt életstílusának köszönhette, hogy megnőtt a tekintélye a bandában. Mert addig ő is csak másodhegedűs volt. Két éve hogy így összejött a csapat, igaz a banda már az ötödik évét töltötte, de sosem volt még olyan sikeres mint a mi drága Soulessünkel. Ő volt a feje a csapatnak, bár ha négyszer készítettek csak vele interjút. Nem szerette a rivaldafényt, ő a zenének élt, ha kimerült volt nem kívánt mást csak a gitárját, és egy pohár sört. Michával már akkor is jó barátok voltak, részben általa került be a bandába. Egyik nap mikor felívta barátját egy sörözgetős délutánra a lakásába, Micha észrevette a szövegeket, és a kottákat a földön elkeveredve a megannyi lom között.

Elhozott egyet, és megmutatta Friolnak, aki viszont valami fantasztikusnak találta a szöveget. Amúgy is akkor lépett ki a bandából az előző gitáros, az énekesnek meg sem kedve sem tudása nem volt koptatni a húrokon a körmeit. Így hát bevették az akkor 18 éves Soulnesst a csapatba. Mikor kijött az új lemez, a Black Roses, mindenki nagy figyelemmel kísérte a lemez sikerességét, ettől függött, hogy maradhat e Soulness, vagy sem. A végeredmény: Az Icehearted Man óriásit robbant mind rajongók, mind azok körében akik akkor ízlelgették a banda lelkivilágát. Csupán a kislemezből másfélmillió példány kelt el, a svéd csapat pillanatok alatt óriási hírnévnek örvendett, hála Soulnessnek. Ezt ugyan senki sem köszönte meg neki, de a fiút ez nem zavarta, tovább remekelt, így a banda hamarosan bevéste nevét a világ rocktörténelmébe. Aztán a hírnév miatt Friol eléggé elszállt… A barátainak kellett felébresztenie, hogy ha nem cselekszik, akkor a banda hamarosan darabjaira hullik szét. Az énekes korántsem volt annyira erős, mint az a rajongók hitték. Soulnessre bízta a feladatot, hogy állítsa újra talpra a bandát, tegye rendbe, amit Friol elrontott. Soulness ezt először megtisztelésnek, majd inkább átoknak fogta fel, mivel minden szál rajta futott keresztül, és nemsokára az utcán sem tudott úgy végigmeni, hogy ne rohanjon utána rajongók hada.

Szerette ő a rajongókat, de kezdte unni, hogy szinte folyamatosan ugyanazzal a kérdésekkel árasztják el, mint pl. Van barátnőd? Adsz egy autógrammot? Annyira szeretlek, nem próbálhatnánk meg együtt? Egyszer betelt nála a pohár. Soulness nem volt valami türelmetlen ember, de ha valami, akkor az unalmas csicsergés hamar ki tudta hozni a sodrából. Megfordult, és a rajongók szemébe nézett. Az összesbe. Egy kérdés volt, amit feltett, ez képes volt óriási botrányt kavarni: Én nem vagyok ember?
Szinte minden rajongó értesült erről a beszólásról, van aki pozitívan, más negatívan fogta fel a kérdést. Aztán elhalkultak a kedélyek… Egy időre.

És most itt tartanak: Turné mindenhol, teltházas koncertek, rács a rajongók vadsága miatt, és csak úgy dől a pénz. Csak egy valami van: néhányuk már nem boldog. Örömöt jelent nekik a zene, de már nem azt a felhőtlen kikapcsolódást mint annak idején. Friol bandarobbantása sikerrel járt. Nem sikerült teljesen összeszedni a maradványokat…
- Nem fázol? –Micha Soulnessre nézett, aki eldobta a már tövig szívott csikket.
- Nem, de megyek be.. Te nem jössz?
Micha megemelte a füstölő cigit, Soulness bólintott, és bement. Levágta magát a helyére, és mint egy zsák krumpli eldőlt…

Este arra ébredt, hogy tiszta izzadt.
- Mi történhetett?- suttogta. A másik amit észrevett, hogy dőlt a füst a buszban szinte fullasztóan. –Ki a f*sz szív ennyit?! –Soulness a következő pillanatban köhécselve felállt. Már csípte a szemét a füst, tapogatózni kezdett, megtalálta a kilincset, és lenyomta. Mohón lélegzett fel, de még mindig érezte a füstöt.
- Srácok!!! –Bekiáltott a buszba. –Ébredjetek itt valami nincsen teljesen rendben!
Belülről halk moraj hallatszott, majd köhögés.
- Mi a franc! –Friol rekedt hangja hallatszott.
- Gyertek ki! –Soulness türelmetlenül bement ismét a buszba, ahol már fullasztó volt a hangulat. Megpillantotta a többieket is. Elkapta a Micha kezét, és rázni kezdte. Soulness maga is köhögni kezdett, de segített barátjának felállni.
- Mi történt? –Micha arca majdnem fekete volt a koromtól.
- Ég a busz! –Soulness a földre ültette a barátját majd visszafutott a buszba. –Éledjetek! Ég a busz!! –Üvöltötte.
- Hordjunk ki amit tudunk! –Moila felemelte Friolt, a másik kezében a táskája volt. Ő volt az egyetlen aki mindig elpakolt maga után, mindig naprakész volt.
- Vidd ki! –Soulness ismét köhögni kezdett, a füsttől már könnyezett. A következő pillanatban megbotlott valamiben, és a földre esett.

- Bassz! Krisma! Laus! Tűz van! –Még mindig üvöltözött. Egy kezet érzett a vállán, megfogta, és felállt.
- Menjünk! –Laus ált vele szemben. –Krismát már kivitték…
Soulness kábán bólintott. Érezte, hogy óriási nyomás nehezedik a tüdejére, fekete fürtjeiről csurgott a víz a homlokára. Elakadt a lélegzete, és már csak azt látta, hogy Laus visszaesett a földre…
Mia éppen vacsorázott, mikor megszakították az adást, és bejelentkezett a híradó Szellő István úrral a képernyőn.
- Na mit történt már megint?! –Mia kíváncsian tapadt a képernyőre.
- Értesítjük kedves nézőinket, hogy a holnapi G.O.D koncert valószínűleg elmarad, mivel felgyújtották a banda buszát. Az dobost füstmérgezéssel kórházba kellett szállítani, a többiek könnyebben sérültek.
Miának kiesett a szájából a kanál. Rögtön a telefonhoz kapott, ami azonban rezegni, majd csörögni kezdett.
- Ha…Haló… - Szólt bele dadogva, az előbbi rémhírt fel sem fogva még.

- Hallottad a híradóst!!!!!! –Cassandra sírós hangja hangzott a vonal túlsó végén. –Valamelyik huligán felgyújtotta a buszukat!!!
- Én…Én…Cassandra oda kell mennünk, nem mondták, hogy a többiekkel mi van, és amúgy is!
- Azt se tudjuk melyik kórházban vannak!
- Ami a legközelebbi oda megyünk, 5 perc múlva találkozunk lent! –Mia lecsapta a telefont. Sietve felkapta a kabátját.
- Mia valami baj van? –Az anyja éppen akkor jött ki.
- Nem nincs semmi… - Mia adott az anyjának egy puszit, és már indult is.
–Ne maradj túl sokáig! –Kiáltott utána az anyja, de a lány ekkor már régen az utcán süvített. Jól gondolta a fiúkat a közeli kórházban találták meg.
- Kérem itt kezelik a G.O.D dobosát…?
- Igen, de nem mehetnek arra a részlegre! –A portás a lányok után kiáltott, akik már régen feltépték az ajtókat, és berobogtak a terembe.

Mia ahogy meglátta Soulnesst egyenesen hozzá rohant. Egyenesen a karjaiba. Mint a mesékben: Soulness a lány szemébe nézett, halk csönd, majd Mia hirtelen átölelte a gitárost, aki ezt meglepetten fogadta. Aztán ő is a lány hátára csúsztatta a kezét. Túl hosszú és túl forró volt ez az ölelés, ahhoz, hogy a többiek ne tudták volna megállapítani, hogy itt már nem csupán sztár- rajongó kapcsolatról van szó, itt már komoly érzelmi szállak fűzik össze eme két személyt. Mia zavartan elengedte Soulness aki ismét a lány arcát kutatta zöld szemeivel.
- Bocsánat… - Suttogta Mia zavartan.- Azt hittem… Hogy valami bajod…vagyis bajotok…esett…
- Igen? –Soulness kérdőleg felhúzta szemöldökét. –Honnan értesültetek?- Mintha ő olyan hülye lenne, hogy nem tudná. Hát persze, hogy tévéből!

A lány is észrevette ezt. Mogorván ránézett, és távolodni kezdett tőle.
- És akkor most hol fogtok aludni…?
- Én személy szerint… - Soulness Miára vetett egy laza pillantást, majd szemrebbenés nélkül folytatta. - Egy hotelben.
Mia azt hitte a gitáros legfeljebb térden csúszva kéri majd hogy tölthesse megint nála az éjszakát, de kellemesen csalódott.
- És akkor mi lesz most? –Soulness a többiek felé tekintett.
- A turné nem állhat meg Magyarországon… - Kezdte Friol. –Ez nagyon sokat jelent az együttes karrierjében is.
- De… Laussal mi lesz? –Soulness aggódóan nézett a üvegen át fekvő Lausra.
- Ti ketten addig itt maradtok, Magyarországon. Mi oda megyünk ahol amúgy is playbacket adunk le, azt mondjuk elkaptatok valamit…
- És mikor mennétek…?
- Ma már repülőre szállunk, a menedzser elintéz mindent, és Soulness… - Friol megveregette a fiú vállát. –Neked amúgy is hiányzik egy kis egyedüllét… - Soulness fülébe suttogott. –Miával…- Ravaszul Miára nézett, majd elengedte Soulnesst. –Majd utánunk jösztök ha rendeztétek soraitokat… - Folytatta fennhangon.

- Ez meg miről beszél? –Kérdezett vissza Mia.
- Én? Semmiről! –Friol nevetni kezdett, ami Miában azt a tudatot keltette hogy Soulness a többiek elé teregette a csókjelenetüket. Mégis ahogyan Soulness ránézett a következő pillanatban. Megint csapdába ejtették a gitáros szemei. Meg se tudott szólalni, csak tátogott.
- Nem mutatnál akkor egy közeli hotelt? –Kérdezte Soulness.
- Öööö… Igen ..Persze… Hova…a- akarsz menni??
- Valami olyan helyre ahol kényelmes ágy van..
- Akkor majd mutatok egy helyet… - Mia végre visszanyerte lélekjelenlétét.
- Jó csak szólok Lausnak… - Soulness bement. A mozgásokból ítélve, Laus megértette mi a helyzet, mert erősen bólogatott a fejével. Soulness intett, és kijött.
- Mehetünk? –Kisöpörte, az egyik sötét tincsét a szeméből.
- Menjünk… - Mia halkan követte, majd beérte a gitárost.
- Ezek egy pár lesznek… - Suttogta Friol. –Jó a kiscsaj, és ezt Soulness, is észrevette…
- Nyugodj le Friol! Ez Soulness, és Mia dolga… - Micha felébresztette a barátját.
- Igaz! Na fiúk mi meg menjünk!

8. Az új kezdet.

- Elmondtad a többieknek hogy csókolóztunk? –Mia fel sem mert nézni a gitárosra. Egyszerűen lehetetlennek tartotta. A bálványával sétálgat az utcán, és azt kérdezi, hogy elmondta e hogy csókolóztak e.
- Mit képzelsz… Ez az én titkom, meg a tied… - Soulness rezzenéstelen képpel, fáradtan ballagott előre. Azon agyalt mi fűzi ehhez a lányhoz még. Jó, szereti mint egy egyszerű rajongót, de ő érezte, hogy ennél már többről van szó. Megrázta a fejét, hogy tűnjön el a gondolat. Ránézett a mellette ballagó Miára, és ismét az a fura meleg töltötte el, és az ismeretlen érzés, ami annyiszor átfutott rajta ahányszor Miát látta. Vakarni kezdte a fejét. Érezte a fekete fürtjei ismét ezer felé merednek, mint akit megrázott az áram. A sötét utcát kémlelte, itt lenne az alkalom, hogy… Megállt. Mia kérdőn rátekintett.
- Valami baj van? –Kérdezte.
- Nagyobb mint hinnéd… - Soulness elképedve suttogta. Igen rájött a lényegre: Ő fülig beleesett egy rajongójába. De érezte, hogy ezt nem szabad. Mégis a lány ajkai csalogatták, szinte már érezte selymes érintésüket…De hagyjuk, menjünk! –Soulness felemelte fejét. Mikor odaértek a közeli Hotelhez, Soulness ismét Miára nézett. Megfogta a lány vállát, és finoman közelebb húzta magához. Lassan hogy a lány meg ne rémüljön megpuszilta a homlokát, majd lejjebb hajtotta a fejét, és Mia ajkaihoz értette a száját. Mia szinte reflexszerűen megcsókolta, aztán minden ment magától. Először megrettent, hogy ajkai ösztönösen a csók viszonzására késztették Soulnesst. De érezte, hogy a fiú sincs ellene, az ismétlésnek, megmarkolta a gitáros gallérját, és közelebb húzta. Hosszú percekig csókolták egymást. Csak álltak a fényesen kivilágított hotel előtt egymással szorosan közel, és csókolóztak. Az ember már azt hitte volna régen egy pár. Soulness felcsúsztatta Mia tarkójára a kezét, finoman megfogta, és elemelte száját Miától, bár gyakran visszacsókolt még, nem bírt elválni a lány cseresznye ízű ajkaitól.
- Köszönök mindent… - Suttogta, lecsúsztatta Mia derekára a kezét.
- Tudod hogy nem szabad… - Mia nem tudta elképzelni mi lehet ennél a pillanatnál is gyönyörűbb, mégis mást mondott.
- Tudom… - Soulness bűnbánóan lehorgasztotta fejét. –De hidd el, nem a magam szórakoztatására csinálom.
- Értelek… - Mia mosolyogni kezdett.
Soulness is visszamosolygott, és végigsimította az ujjával a lány barackszínű gödröcskés arcát, ami még most is gyönyörűen villogott a sötétben…
- Majd meglátogatsz?
- Minden nap… - Ismételgette a lány mámorittasan..
- Akkor jó! –Soulness ismét egy csábító mosollyal jutalmazta Miát, aki megint olvadozni kezdett. –Akkor megpróbáljuk együtt?
- Hogy? –Mia nem hitt a fülének. A G.O.D gitárosa, megkérdezi a rajongóját hogy járnak e. Ez hihetetlen. –Ööö… majd holnap válaszolok…

- És mi rá a garancia hogy látlak? –Soulness nem hagyta magát.
- Ez! –Mia finoman megpuszilta újdonsült pasija ajkait, majd felindult a hotel lépcsőin. Soulness egy pillanatra megállt, aztán felfutott Mia után.
- Szerinted ez meggyőző érv volt? –Megfogta Mia csuklóját, és visszahúzta.
- Mit ígérjek…? –A lány fürtjei szemébe lógtak, mégis olyan ártatlanul nézett Soulnessre, hogy a gitárosnak egy percre úgy tűnt egy kislánnyal van dolga.
- Hogy… Ma este felhívlak… Felveszed ugye? –A lányra nézett tétovázó tekintettel.
- Hogy felveszem e? –A lány elvigyorodott, megpaskolt Soulness vállát, és nevetni kezdett. –Menjünk!
Soulness néhány perc múlva már egyedül üldögélt egy szobában, az kanapén. Terve volt, hogy megfürdik, de mintha vascölöpök lettek volna lábai. Hátradőlt a kanapén, és a tévé sötét képernyőjét figyelte.
- Mi lesz velünk kislány? Mondd mi! –Felállt, és beindult a fürdőszobába. Levette a pólóját, és belenézett a tükörbe. Olykor órákig tudta bambulni saját képét, de nem azon gondolkodott, hogy milyen helyes pasi is néz vissza rá. Végiggondolta az életét, mit kellett volna máshogy csinálja. Eddig semminek nem látta lényegét, most viszont Mia csókjától minden értelmet kapott. Érezte, hogy egyre jobban forrósodik, pedig nem csinált semmit. Aztán nem bírta tovább, lassan kiengedte a gőzt. Ismét felnyitotta zöld szemeit, melyek most lángban égtek. Soulness meglepődött saját pillantásán. Hirtelen olyan férfias lett a pillantása, mint még soha. Máshogy érezte magát azelőtt. Most pedig leírhatatlanul tüzesnek, és vadnak. Egy régi érzést köszöntött ismét. Ez pedig a heves szerelem volt. Régebben is volt szerelmes, de nem ennyire, hogy teljesen magával ragadta pusztán a lány gondolata is.

Megrázta a fejét. Hisz ebből ő már kinőtt! Beállt a zuhany alá, és gyorsan megmosdott. Mikor a táskáját kezdte keresni rájött, hogy ott maradt valahol. Visszamenni, pedig már nem mehetett, ezért felvette a farmerét, és belehuppant a meleg ágyba. El is aludt volna, ha a fejében nem Mia motoszkált volna. Egy ideig forgolódott, helyezkedett, aztán feladva felkönyökölt hasra fordult, és a párna gombját kezdte babrálni, amit alig két rövidke perc alatt sikeresen leszakított. Fittyet hányva lehajította a földre, kutatva körülnézett egy óra után keresgélve, megpillantott egyet a tévé felett.
- Háromnegyed kettő…- suttogta, megnyugtatás képpen, hogy most már csak egy kis időt kell kibírnia hogy láthassa Miát... Aztán eszébe jutott valami, felpattant, elindult tollat, és papírt keresni. Körülbelül egy óra telt el, mire talált valamit. Egy tollat a recepcióról csent el, a papírt, pedig egy reklámújság tiszta lapjáról szedte. Visszahuppant, az azóta kihűvösödött ágyra, és elhelyezkedett. Nekiállt dalszöveget gyártani. De ez másfajta volt, mint a többi. Tele volt firkálva, megfogalmazhatatlan lángoló érzésekkel, ő mégis ki tudta fejezni az érzéseit. Mikor ezt is megunta a lap másik oldalára rajzolgatni kezdett, de az is hamar kudarcba fulladt. Mindig egy lány alakja rajzolódott ki, így hát ezt is megunta, vagyis rajzolás közben aludt el…

Másnap reggel…
Mia reggel lent találta Soulnesst a Hotel alsó szintjén, egy kávét kortyolgatva.
A gitáros éppen a Times magazint bújta, mivel ez volt az egyetlen újság amit még értett is.
- Mizujs? –A lány hirtelenszerűen huppant le mellé, Soulness hirtelen felkapta a fejét, mint aki mély téli álomból ébredt volna fel.
- Ohh, szia, semmi… - Összegyűrte az újságot.
- Minden újságnak ez a veszte, ami a kezedbe kerül? –Mia jókedvűnek látszott, és ezt hamar ráragasztotta Soulnessre is.
- Szennylap…! „A G.O.D tagjai veszekednek, bizonyára szétválik a csapat. Két tag már nem jelent meg németországi playback- showjukon. A többi tag betegségre hivatkozik.
- Hihető sztori… - A lány elgondolkodva vette kezébe a fecnit. –De mégis honnan szedik, hogy nincs köztetek minden rendben?
- Ez igaz… - Soulness mosolygó arcára a szomorúság fátyla hullott.

- Mi? Miért?
- Mia, ez a csapat csupán csak érdekből tart össze. Ha ez a banda felbomlik, egy csomó tag nem tud mit kezdeni magával…
- Nem értem…
- Régen nem szívből zenél már egyikőnk sem. –Soulness beleivott a kávéjába, és rágyújtott egy cigire.
- De miért? –Miára hirtelen rátört a kíváncsiság.
- Friol szervezett már egy- két finom szaftos kis botrányt a bandának. A végén ebből mindenkinek elege lett, nekem is, és megfenyegettük ha nem nyugszik le elhagyjuk a csapatot.
- Szívtelenek vagytok…
- Nem, Mia ezt egy kívülálló nem értheti. Látnod kellett volna…azt csinálta mint valami hisztis ribanc…
- De Soulness, ti vagytok a G.O.D, a te fantasztikus szövegeiddel… Nem hiszem el, ugye viccelsz?
- Nem tudom így kívülről minek látszik… De… A szövegírás is egyfajta munka… Mostanában elment a kedvem az ilyesmitől, már nem szeretek ilyeneket írni…Pedig kell a CD- re…

- Segíthetek valamiben?
- Köszönöm, lehetséges, hogy élni fogok a lehetőséggel idővel, de egyenlőre még a saját kút fejemből dolgozom.. Nem kérsz valamit?
- Nem kösz, teleettem magam otthon…
- Akkor voltaképp miért is jöttél?
Mia ránézett Soulnessre. Majd mosolyogva ledőlt mellé a székre egyenesen a fiúhoz közel.
- Egy, tegnap megígértem, kettő hiányzott a kedvenc gitárosom, három, miért ne lógnék a nyakadon, ha már egyszer járunk…?
- Miért, járunk?
- Tegnap kérdezted nem igaz?
- Hát konkrétan nem ennyire célravezetően…
- De ez volt a lényege, vagy félreétettem valamit?
- Nem, dehogy is! –Soulness igyekezett elővenni a legCasanovásabb mosolyát. –És gondolkodtál rajta, amint hallottam…
- Igen… - Mia a gitáros ölébe ült.
- Hű, ennyire?
- Ennyire, zavar hogy itt vagyok?
- Nem dehogy! –Soulness megszorította a lány lábát, hogy maradhat nyugodtan. Majd az arcára csúsztatta a kezét, megfogta az állát, és egy finom csókkal marasztalta. –Minden vágyam hogy megismerhessem az életedet, a kultúrádat, milyen is egy vérbeli G.O.D rajongó!
- Kultúra? A Gulyás levesre gondolsz, kedves svéd vendég?
- Neeem… A te tulajdonságaidra gondoltam, csak én ezt tömören kultúrának hívom…
- Aha…
- Biztos nem kérsz semmit? –Soulness Miára vetett egy érdeklődő pillantást. –Akkor ma mit csináljunk?
- Nem kérek… Esetleg körülnézhetnénk a városban, mert én sem idevaló vagyok…
- Nem? –Soulness kíváncsian nézett a lányra, lám még mindig nem ismeri teljes mértékben.
- Nem… - Mia mosolyogva nézte a gitárost, aki most azt próbálta kitalálni hogy ő mire is gondol. –Az unokatesóm itt lakik fent, és most szünet van, ezért feljöttem, meg persze a G.O.D koncertet sem hagytam volna ki.

Soulness bólintott. Felállt, és fizetett, majd együtt útnak indultak megnézni a pesti várost. A tömegben senki sem ismerte fel Soulnesst, hála az óriási méretű napszemüvegnek, még aránylag jól is szórakoztak, bár Mia elég távolságtartó volt, nem olyan mint tegnap, vagy mint mielőtt elindultak. Például a Westend- ben Soulness egyenesen beleült a szökőkútba, egy gördeszkás fiúnak köszönhetően, de komolyabb baja nem lett, miután Mia kihúzta a vízből. Elég furán nézett ki vizes nadrágban, de úgy látszott ez kettejüket egyáltalán nem érdekelte. Komolyan elmerültek a beszélgetésben, aminek mi más lett volna a témája, mint a zene, és hogy Soulness hogyan tud olyan gyönyörű szövegeket írni. Aztán egy kissé veszélyesebb téma következett, de elkerülhetetlen volt: Kettejük magánélete. Soulnessnek volt mit mesélnie a bandáról is, meg saját magáról, amit meg is osztott a lánnyal, de Mia egy kicsit szégyenlős volt Soulness előtt, ami érthető is volt. A gitáros hamar belátta, hogy ez így lehetetlen, mert a lány fél megnyílni előtte, akárhogyan is invitálja, hogy tegye meg, Mia még mindig a svéd Rocksztárt látta benne. Ez egy idő után eléggé bezavart neki. Felült törökülésben a padra, megrázta a fejét, és komolyan nézett a lányra. Mia csak szótlanul nézte, nem mert semmit szólni.
- Mondd, most őszintén te kit látsz bennem? –Kezdte Soulness kicsit sértődött hangon.
- Ezt nem értem…
- Kit látsz te bennem? Ember vagyok, nem harapok, nem vagyok halhatatlan, nekem is szükségem van arra amire a többi százmilliónak…
Mia megértően, mégis félénken tekintett Soulness zöld szemébe, amiből most tétovaság tükröződött, helyes volt e összeszűrni a levet Miával? A lány még mindig csodálja, de ez már sok. Aztán már csak akkor eszmélt fel, mikor Mia, már teljesen közel volt hozzá, ő saját maga húzta a lányt magához. Lehajtotta a fejét, fürtjei lágyan megcsiklandozták a lány homlokát, majd az orrát. Soulness nem tudott mit mondani, felnézett a lányra.
- Értsd meg, hogy ember vagyok, nem isten, és élni akarok! –Suttogta rekedten majd a lányt hevesen megcsókolta.

9.Az első tünetek

Miután Mia hazament, Soulness jóleső fáradtsággal feküdt végig az ágyon. Rögtön el is merült a mély álmaiban, ahol minden olyan volt, ahogyan azt elképzelte. Vagy mégsem? Álmában ismét a turnébuszban volt, ami égett, köhögött, menekült volna, de a busz belső tere szinte végtelennek látszott. A füsttől ismét könnyek szöktek a szemeibe, erősen fulladozva rogyott össze az egyik ablak mellett. Erőt vett magán felállt és kitekintett. Kint a banda többi tagja várta, Michát látta beindulni, de nem ért oda hozzá. Felemelte a könyökét, és kitörte az ablaküveget. A vér, a fájdalom, érezte, ahogyan a vére csurogni kezd a ruhára. De ez az egyetlen lehetőse volt. A következő percben kivetette magát az ablakon. Érezte egy szilánk felvágta a hasát. Aztán a kemény aszfaltot, ahol koppant a feje. A busz felrobbant…
Soulness ziláltan pattant fel, a földön. Lenézett, nem e sérült meg tényleg, de nem találta nyomát semminek. De iszonyúan fájt a hasa. Néhány perccel később öklendezni kezdett, és kirohant a vécébe. Először csak enyhe rosszullétnek fogta fel, de aztán kezdett komolyabbá válnia dolog. Az egyik percben eleredt az orra vérre, és szédülni kezdett. Tapogatva tépett vécépapírt, és az orrához fogta, először káromkodva, majd csöndesen. Felnézett as tükörbe, eléggé kiábrándító látványt nyújtott a véres papírral. Szemei fáradtak voltak, és az arca iszonyúan sápadt.
- Mi a franc… - Suttogta, mikor elállt az orra vére. Eldobta a papírt, és visszaindult az ágyába.

A lábai remegtek, utoljára kiskorában volt ennyire beteg, amikor valami fura influenzajárvány volt. Most fáradtan rogyott az ágyra homlokát összeráncolta, nem értette mi van most vele. Egyre nehezebben maradt ébren, majd végleg elaludt.
Reggel forró ujjakat érzett az arcán, mikor kinyitotta a szemét. Egy kicsit megrettent, mikor megpillantotta Miát, de aztán visszatért a nyugodtsága, az éjszakai dolgot, pedig esze ágában sem volt említeni az újdonsült barátnőnek.
- Jó reggelt! Hogy jöttél be? –Kérdezte viszonylag még félálomban.
- Be kéne zárnod az ajtót… - Mia egy kicsit mintha aggódva nézett volna rá. A lány már érezte, hogy a gitáros valamit titkol előtte, és mikor belépett a fürdőszobába mindenre választ kapott, persze nem akarta elárulni Soulnessnek.
Soulness lassan feltápászkodott, körülnézett, megvakarta a kócos fejét, majd a nadrágjába nyúlt elővett egy cigit, és füstölni kezdett.
- Minden napodat így kezded?
- Igen… - Soulness egy kicsit még álomkóros hangon válaszolt. Általában a cigaretta ébresztette fel, de most az is csak nagyon lassan kezdett el hatni.
- Tudod, hogy a dohányzás korai halált okoz…?
- Naná, de… - A fiú itt megemelte a kezében lévő csikket, ami most is szürkés füstöt árasztott magából. –Én még élek…

- Mióta dohányzol? –Mia érdeklődve figyelte a gitáros ébredezését, mint egy álmos, kölyökkutya, többször is megrázta a fejét, fürtjei ide- oda csapódtak.
- Mmmm… Öt, vagy hat éve? Nem tudom pontosan…
Mia információéhsége kielégítettnek látszott, mert máshova kezdett figyelni.
- És hogy aludtál?
- Jól… - hazudta Soulness. Megejtett egy erőltetett mosolyt Mia felé. - Akkor ma mit csinálunk?
- Nem tudom… - Mia tétova pillantást vetett a fiúra, mint aki azt várja hogy mindent bevalljanak neki. –Mit akarsz csinálni?
- Én? –Soulnesst mellbe vágta a kérdés. Hogy ő mit szeretne? Mióta sztár lett, azóta nem kérdezték tőle meg mit szeretne… Mindig csak kellett csinálni a dolgokat, nem volt szeretném, nem szeretném… Finoman a lány mellé ült, a lábuk egymáshoz ért, amitől Mia hátán végigfutott a hideg.
- Én egy olyan helyre szeretnék menni, ahol árnyék van, zöld a fű, és kék az ég, és megállni látszik az idő… Ahol pihenni lehet az embernek… - Őszinte tekintettel Mia szemébe nézett, látta a lány szemében a saját tükörképét.
- Akkor… Következőt ajánlom… - Mia elkapta a fejét, még mindig nem volt elég erős, hogy fel tudja vállalni az érzelmeit a gitárossal szemben, hiába próbálta neki, ez sok volt… - Menjük el a kórházba nézzük meg hogy van a beteg… Utána elviszlek arra helyre amit mondtál. Csak fésülködj meg…
Az utolsó mondaton Soulness nevetni kezdett, felállt, és teljesítette a feladatot. Fél óra múlva már a kórházban voltak.

10. Zavaró ellenvélemény

- Hogy vagy? - Soulness Lausra nézett. Barátja egész jól volt, de az orvosok a biztonság kedvéért még a hétvégén bent tartják.
- Hát azt mondták vasárnap mehetünk… Haza. –Laus érezte Soulness megmarkolja a lepedőt. Haza… Ez annyit jelentett, hogy el kell hagynia Miát. Még szerencse, hogy a lány nem hallotta, mert kint volt.
- Maradni akarsz Soulness?
- Én…Nem… - Soulness visszafogta érzelmeit, megint csak hazudott, magának, és Lausnak is. Megkedvelte lányt, sőt, ennél is többet érzett nála. Még most nem akart szólni, túl korán van még. –Akkor vasárnap… Kapsz kaját?
- Hehe! Naná! Mit képzeltél? –Laus nevetni kezdett.
- Akkor mi megyünk is… jó?
- Menjetek, aztán bele ne szeress! –Laus vicce mélyen a lelkébe fúródott Soulnessnek, megtorpant, majd mint aki még rendbe hozhat mindent kiindult. De már késő volt.
- Stop! –Laus gyanús hangon parancsolt barátjának. –Gyere vissza…
Soulness lebukott, vissza kellett mennie.
- Megtetszett mi? –Laus társa szemébe nézett. –Soulness, ezt nem szabad, te is tudod. Jobb ha békén hagyod, fiatal még hozzád.
- Nem tudom… - Soulness idegesen tekergetni kezdte az egyik homlokába lógó fekete göndör fürtöt, ami nemsokára egy dauerozott hajra hasonlított.
- Azt hiszed tényleg szeret?! Nem Soulness! Szereti a kedvenc együttesének a gitárosát, aki mellesleg nagyon helyes, de ennyi! Minden egyes rajongónk szerelmes valamelyikünkbe! De semmi több!

Soulness lekezelően rásandított az ágyban lábadozó barátjára, érezte, hogy majdnem felrobban.
- Még nem is ismered! Tudom, hogy élvezed, hogy neki te vagy a tökéletes férfi, de te meg csak játszani akarsz vele… Ugye?
Soulness felsóhajtott, Lausnak majdnem leesett az álla.
- Istenem Soulness elmúltál húsz éves! Az isten szerelmére ez csak egy liba, akit bármelyik helyen felszedhetsz, legfeljebb más külsővel!
Soulness keresztbetett kézzel bámult Lausra, aki minden erején azon volt, hogy megállítsa a közeledő lavinát.
- Laus, figyelj… - Kezdte Soulness, megvakarta a fejét, látszott kínos helyzetben van. - Neked van valakid akid vár otthon…Csakúgy mint a banda többi tagjának, vagy a testvére várja, vagy a barátnője, vagy a családja… De nekem nincs ott senkim az ég világon, csak ti… (Soulness családja Norvégiában él)
Mia eközben végig hallgatózott az ajtónál. Hirtelen valaki kicsavarta a kezét. Egy őr volt az. Ellökte a földre, ami következtében megütötte a karját. Erre a két bent társalgó fiú is felfigyelt, Laus kiugrott az ágyból, és mindketten kisiettek.
- Mi folyik itt? –Kérdezte Soulness az őrtől látszott, szinte tombol, zöldes szemeiből mérges szikrák pattogtak.
- Kérem ez a pimasz hölgyemény betört erre a lezárt területre!
Laus eközben felsegítette Miát a földről.
- Kösz… - Motyogta, közben a fájós karját simogatta.
- Hölgyemény?! –Soulness összeráncolta a homlokát. –Uram, maga nem látja, hogy ez egy kiscsaj?!
- De…- Az őr egyenesen Soulness szemébe nézett, aki mérgesen szorította ökölbe a kezét, a nála kétszer, sőt háromszor nagyobb emberrel szemben.
- De még ha hölgy is lenne! Nézzen már magára, hogy tud egy nőt bántani!?
- Uram, nekem az a dolgom, hogy kidobjam innen az illetéktelen betolakodóknak, magának meg az hogy gitározzon a jövedelmező együttesben! Ne szóljunk bele egymás dolgába!
- Igen? –Soulness kezdett egy kicsit agresszívvá válni.
- Soulness hagyd abba! –Laus megfogta barátja karját, aki mérgesen elrántotta.
- Nekem mindegy! –Vetette oda Soulnessnek lekezelően az őr. –Maguknak tetszik, az ha ilyen történik, de engem meg azért fizetnek, hogy meggátoljam az ilyeneket!

És ekkor megtörtént amire Mia eddig nem is számított. Laus is a védelmére kelt.
- Azért nem kell ennyire lekezelően bánni senkivel sem!
- Legyen! –Az őr megfordult, és mérgesen fujtatva elviharzott.
Soulness Mia felé fordult, várta, hogy leordítja a fejét, dermedve várta az „ítéletet”.
- Miért nem szóltál, hogy itt vagy? Akár bajod is eshetett volna!
Mia nem mert a gitáros szemébe nézni. Soulness odalépett hirtelen hozzá, és megfogta a karját, mire Mia fájdalmasan felnyögött.
- Hol sérültél még meg?
- Sehol…
- Biztos?
- Egészen..
Soulness ekkor ott hagyta őket kettesben Laussal, bizonyára egy ápolónőt ment keresni.

- Kihallgattál minket? –Kérdezte Laus.
- Igen… - Válaszolta Mia, a cipője hegyét nézte.
- Figyelj! Te ezt nem értheted!
- És te mivel vagy okosabb nálam Laus? Én megértem, hogy barátja vagy, meg hogy egy csapatban játszotok, de…
- Hiányzik neki egy társ. Gondolom te meg szeretnéd kiélni magadat, de Soulness hosszúra tervezi, amit te az életkorod miatt nem viselnél el.
- Vele… - Bukott ki a lányból automatikusan, ő tényleg Soulnessel akart élni.
Laus elmosolyodott.
- Ezt te sem gondoltad komolyan.
- Honnan veszed?
- A fenekeden van még a tojáshéj!
Mia megrántotta a vállát. Mit tudhat egy svéd dobos az ő felnőttségéről?!
- Ne hamarkodd el! Soulness egy társ után vágyik, nőt lát benned, légy te az okosabb Mia…
- Miért legyen ő az okosabb? –Soulness hirtelen Laus szavába vágott. –Mia mi megyünk lekezeltetjük a sebedet… - Fogta meg lány kezét, és húzni kezdte. Laus megrázta a fejét. Ő is követte a kis csapatot…
- Kész is… - A nővér bekötözte a kezét, közben Soulness végig csak őt vigyázta óvó tekintetével.
- Ezt igazán nem kellett volna… - Mondta Mia tűzpirosan.
- Nem is kellett volna… - Tette hozzá Laus, és nem is próbálta titkolni mennyire nem tetszik neki az újdonsült barátnő.

11.Paparazzi –veszély

- Laus! –Soulness hanglejtése utalt a lényegre. Laus visszament a kórtermébe. Mia és Soulness egy percig néma csöndben tekintettek egymásra.
- Miért nem szóltál, hogy itt vagy? Nem lett volna ekkora baj… - A lány bekötözött karjára pillantott.
- Ha zavarok szívesen elmegyek! Lausnak sem tetszik, hogy együtt lát minket, és amúgy is hányingert kapok ettől a kórház szagtól!
Mia azzal felpattant, és kisétált a teremből a folyósóra, Soulness természetesen követte. Megfogta Mia karját.
- Az Laus…És nem Soulness…Érzed mi a különbség?
- Pedig igaza van.
- Tessék…
- Soulness, te is tudod, hogy jobbat érdemelsz nálam! –Mia kétségbeesettem motyogta.
- Miért érdemelnék jobbat ha nekem te vagy a legjobb?
- Ezt te is tudod hogy nem igaz. –Miának jólesett a bók bár ő is tudta hogy hazugság volt az egész.

- Légy szíves ne tedd velem ezt! –Soulness felnyüszített, és a karjai közé zárta a lányt.
Te se! –Miának óriási könnycsepp gördült le az arcán.- Soulness, Lausnak teljesen igaza van, nem veszed észre?
- De nincs igaza! Nem is ismer téged!
- Te is alig… És ő téged túlságosan is… Komolyra tervezed tudom, kiélted már magad, a fiatal korod ellenére, én is komoly kapcsolatot szeretnék. De ha nem megy azon egyikőnk sem tud változtatni! És nem akarom összetörni a szíved… Mert… Bármennyire hülyén hangzik is… Én szeretlek…
- De menni fog! –Soulness leültette Miát a váróterembe, leült mellé. A lány érezte, ahogyan a gitáros ujjai lassan átfonódnak a derekán, és hogy közelebb húzza magához. A szemébe nézett. Aztán egy villanás.

- Mia, ne… - Soulness nem tudta befejezni a mondatot, helyette eltakarta a lány arcát, védve annak személyazonosságát. Fotósok gyűltek köréjük. Soulness levette a kabátját az Mia arcához nyomta, és tolni kezdte Laus szobája felé. Mikor beértek Soulness lehúzta redőnyt, ami mögött még mindig akkuk villogtak. Bent éppen egy orvos volt, és vizsgálta Michát.
- Ez most mire volt jó? –Mondta szinte Laus felé sem tekintve, kiment a tömegbe.
Mondott valamit a fotósoknak de azok töretlenül fotózták
- Elkaptak titeket? –Kérdezte az orvos magyarul, a beteg adatlapját vizsgálgatva.
- Igen
- Sajnos, ilyen ha egy sztár barátnője lesz…
- Hmmm…
Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és Soulness lépett be rajta.
- Teljesen elfeledkeztem, hogy…
- Teljesen magába feledkezett… - Motyogta az orvos mosolyogva az adatlap fölött. Látszott angolul is tökéletesen beszélt.
Soulness láthatóan elpirult, sápadt arcbőrén, most két piros folt tűnt fel.
- Laus ennek mi értelme volt?
- Mi?
- Tudom, hogy te hívtad őket ide, most ezzel lehet, hogy mindennek vége!

- Hogy? –Csúszott ki Mia száján. Soulness ránézett a „várj egy percet” pillantással, majd folytatta. - Ennyire nem lehetsz te sem alattomos! –Vágta Laus fejéhez a szavakat…
- Most miért nézel rám így? –Laus mérgesen viszonozta Soulness pillantását.
- Hogy miért? Még kérdezed? Miért kellett idehívni a fotósokat?! Ha? Nincs nekem elég bajom így is?!
- Soulness fog már fel, hogy ez így nem mehet kettőtök között! –Laus svédül válaszolt, vagy inkább üvöltött.
- Mit tudsz te arról, hogy mi mehet, és mi nem az ÉN életemben! –Soulness elég kemény hangon válaszolt.
- Őrültség, tudod, hogy miért szeret? Mert egy média sztár vagy!
- Honnan tudod?! Hiszen megütött!

Laus levette a pillantását Soulnessről.
- Szóval azért, tetszik neked, mert megütött…
- Én ilyet nem mondtam!
- De ezt akartad…
- Nem! Te ezt nem értheted, és amúgy is senkinek semmi köze, ahhoz hogy én mit érzek Mia iránt, és mit nem!
- Megőrültél!
Soulness mondani akart valamit majd jobbnak látta, ha nem szól egy szót sem, mert már így is meredten bámulta őket Mia és az orvos. Köhintett egyet, majd lerogyott a székre, de a pillantásával még mindig a dobost szidta. Nemsokára eltűntek a fotósok, így a kis párocska elindult valódi útitervük irányába.
- Olyan bizonytalannal érzem magam… - Kezdte Mia, mire Soulness megfogta a kezét.
- Ne légy az…

- De Lausnak igaza van, én egy rajongó vagyok… Te meg egy sztár…
Soulness megállt, megfogta Mia vállát, és megcsókolta, de oly forrón, és szenvedélyesen, hogy a lány úgy érezte, menten beleolvad a betonba, vagy ha szerencsés Soulness karjaiba.
- Hidd már el, hogy ennek a csóknak véget nem érő fojtatása lesz…Feltéve ha akarod.
- Én szeretném, de…
- Csönd! –Soulness, Mia szájára csúsztatatta a kezét.
- De megjöttünk!

Soulness körülnézett. Meglepve tapasztalata, hogy ezt tényleg az a hely, amiről beszélt. Előttük volt egy óriási fa, amely alatt nem volt senki oda mentek. Még életében nem járt ilyen helyen. Csak feküdt a gyepen, figyelte a fák lombjait. Nyár volt, ezt most érezte igazán először. Mintha álmodna. De a gondolat, amit Laus ásott el mélyen a fejébe, még mindig mardosta a lelkét.
- Mi a baj? –Mia kérdőn nézett rá, felkönyökölt.
Soulness először álmodozásából visszatérten mámorosan pillantott rá, majd ugyanazzal a keserédes szomorúság szökött a szemébe.
- Semmi…

Mia Soulness sápadt arcához hajolt. Soulnessnek kellemes meglepetés volt, hogy a lánynak volt bátorsága megcsókolni őt. Először csak megcsiklandozta a gitáros ajkait, majd gyengéden megcsókolta.
- Biztosan igazad van… - Válaszolta lány.
Soulness úgy érezte valami eszményien forró érzés keríti hatalmába, és veszi el fokozatosan az eszét. Nem engedte, hogy Mia szétváljon tőle, hátradőlt, és simogatni kezdte lányt. Miát is elkapta a hév, Soulness fölé hajolt, és tovább élvezte a gitáros ajkainak zamatát. Tudta nem szabad még ezt, mégis olyan vonzerőt tapasztalt a fiúnál, hogy nem tudott ellenállni. Végén azon kapta magát, hogy a keze mélyen Soulness ingében van, a gitáros pedig a hátát simogatja. Kihúzta a kezét, és felemelkedett. Soulness először értetlenül nézett, majd bólintott. De ez csak csupán a látszat volt. Igazából teljesen felhevült. Hosszú percekig csókolóztak Miával, és simogatták egymást, és ez őszintén szólva megtette a hatását. Ha Mia nem áll meg… Megrázta fejét. Ezt így nem szabad!
Figyelj! –Soulness nem bírta magában tartani az indulatait. –Én vasárnap elmegyek, és valószínűleg egy jó ideig nem is találkozunk majd…
- Nem… - Mia rezzenéstelen arccal bámulta, valahol azt várta, hogy Soulness magával viszi vissza. De ezt ő is tudta hogy lehetetlen. Teljesen elmerengett, csupán akkor tért magához, mikor a gitáros vékony ujjai végigfutottak a karján, és a vállán. Könnyezve ránézett a gitárosra. Úgy érezte, most egyedül kell lennie, állt volna fel, de Soulness visszahúzta, egyenesen szemtől szembe akart Miával lenni.
- Tudom, hogy most… El akarsz menni… De… - Soulness félrebiccentette a fejét, szemét összehúzta, mintha a fényes napba tekintene, és végigsimította lány fürtjeit. –Szeretném veled tartani a kapcsolatot…

Ez volt az a mondat, amin Miát mégis maradásra bírta. Álmaiban sem hitte volna, hogy az az ember, akit évek óta távolról szeret, viszonozza az ő érzelmeit. Most meg itt ülnek a pesti ligetben, egy fa alatt, mint egy pár, és a gitáros arra kéri, hogy ne felejtse el. Mintha ezeket a boldog pillanatokat bárki is ki tudná törölni a fejéből, amit azzal az emberrel élt meg akit tisztelt. Még annak ellenére is hogy látta részegen. Visszaült Soulness mellé, csöndesen felvett egy fűdarabot, és azt kezdte morzsolgatni. Hosszú kínos csönd volt kettejük között, Mia valahol arra várt, hogy a gitáros nevetve mondja hogy átejtette az előbbi mondattal, de ez valahol elmaradt a távolban. Felnézett Soulnessre, ő is csöndesen figyelte a lányt, nem tudott mást mondani. Ültek egymással szemben, és figyelték egymás arcát, hátha bárminek is a nyomát látják. Mia fázni kezdett a szélben. Mintha hirtelen megszűnt volna a nyár is, ahogyan ez a két szív is elválik.
- Maradsz még vagy… Mész haza… - Soulness rágyújtott egy cigire, érezte már minden tagja remeg, de nem a hidegtől, a sírástól, amit kényetlen volt magában tartani, elvégre egy férfi nem sírhat.

oMia egy percig gondolkozott, majd visszaült a fűbe Soulness mellé.
- Ha azért maradsz, mert félsz, hogy nem találok vissza, menj csak nyugodtan, mert egyedül is megy... Soulness kieresztette a védekező tüskéit, nem engedhette, hogy bántsák, ezt még Miának sem engedte meg. Igazából senkit sem szabadott volna közel engednie magához. Mia belenézett a fiú zöld szemeibe, megpillantotta a fényeket, a kételyt. Mosolygott, értette, hogy Soulness miért védekezik, nem akar magának fájdalmat okozni. Ez így ugyan nagyon egoistának hangzik, hogy kímélni akarja magát, de ez volt az egyetlen olyan út, amin át megmutathatta Miának boldogul egyedül is egy idegen országban. És Miának ez tetszett, ez a mérhetetlen önfejűség, az akarat, ami mögött ugyanolyan érző lélek lapul akárcsak ő maga.
- Nem azért maradok…
- Hanem?
- Azt túl személyes lenne elmondanom…
Soulness válaszra nyitotta a száját, aztán mégis csöndben maradt, voltaképp, hálával tartozik Miának, mert nem engedte, hogy belehaljon az unalomba. Körülnézett, olyan hirtelen elrepült az idő. Az éjszaka már elfátyolozta a távoli eget.
.De akkor is mennünk kéne… - Kezdte csöndesen.
- Félsz?
Soulness nem hitt a fülének. Félni, ő?
- Dehogyis! – Megrázta a fejét, amiről nem lehetett megállapítani, hogy most fázik e.
- Akkor?
- Felőlem maradhat…unk… - Az utolsó szótag bizonytalansággal töltötte el. Nem tudta Mia mit tervez, nem is válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdéseire…
Egy kicsit fájdalmas, ha egy olyan pár válik szét valószínűleg végleg, mert az egyiket szólítja a kötelesség. És bár egyikük sem mondta tudták, hogy ez most rajtuk múlik, itt az idő nem gyógyít csak fájdalmas sebeket szerez, mind a két fél számára.