Történetek

Aline nem tudta mitévő legyen. A vempar tiszta, selyemként a fülébe kúszó szavai megigézték, ugyanakkor Pirx reszelős kiabálása az utolsó pillanatban mindig észhez térítették. Menekülni próbált, engedelmeskedni a kapitánynak. Tudta, igaza van, csakhogy a lény, aki már előtte állt, valahogy… neki könnyebb volt engedelmeskedni. Ránézett a férfira. Magas, izmos, kisportolt test, műveltséget sugárzó arc, fehér haj és…
- Ne! – üvöltött Pirx, tudván, mi történik, hangja azonban, bármennyire...

A Festő az állványhoz lépett. Palettájáról elővette a vérvörös festéket, s egy vékony ecsetet kiválasztott.
A finom arcbőrre egy piros kis foltot pöttyintett, majd ezzel a színnel az arcot rózsázta ki.
Kék, mint az ég. - mondta magának.
Világoskék lett a lány írisze.
Hmm… elég a sok babaarcú szépségből.
Jöjjön egy titokzatos- s szép sötétbarna lett a haj...

Minden emberrel előfordul, hogy valami furcsával, megmagyarázhatatlan dologgal kerül szembe élete során. Sok gyanús, és különös dolgot észlelhet egy ember élete során. Felnőttként – alaposan lecsökkent fantáziával – talán kissé másképp láthatja ezeket, mint gyerek-ként. A történet tanulsága legyen mindannyiunk számára nyilvánvaló. Ha különös dolgokat észlelünk, ne kísértsük a szerencsénket, mert sosem tudni, hogy mi fog történni. És legfőképpen kerüljük el a régi épületeket, mert egyéb...

Tüntettem, lázadtam… és tüntetek, lázadok. És holnap is, ha egyetértek valamivel, fel fogok vonulni, és mikor nem értek egyet valamivel, akkor tiltakozni fogok. Szolidan, csendesen, de ott leszek, és bár tudom, hogy csak egy csepp vagyok a tengerbe, és nem érek sokat, azért elmegyek. Hátha mégis az a plusz egy, amit személyem jelent az, ami kell...

Már csak az éltetett, hogy egy van hátra, aztán meghalok. Meghalok, az biztos, egy ilyen robotember egy kézzel felemel egy autót és méterekre hajítja azt. A fal segítségével nagy nehezen felálltam, vettem egy mély szaggatott lélegzetet és megfordultam még mindig a falnak támaszkodva. Majd ellöktem magam tőle és két lépést sántikáltam a robot felé. Már nem voltam képes grimaszolni sem, megérttettem, hogy ez a vég...

Úgy száz méteren átüldözte ám akkor legnagyobb meglepetésére az üldözött szembefordult vele és támadásba kezdett. Egy lépéssel előtte termett és már lendítette is a kaszát. Ám a lovag gyorsabb volt. Kihasználta hogy ellenfele egy pillanatra megnyitotta a védelmét és vágott. A kasza nyele kettévált. A lendülettől mindketten elvesztették az egyensúlyukat. Thomas ahogy egy pillanatra, oldalra nézett látta, ahogy a kasza pengéje átszeli egy több méter vastag fa törzsét, és a nélkül száguld...

És várok. Este van, és várom a holnapot. Várom, mert újra lesz egy csodás, gyönyörű napfelkeltében, és naplementében részem, és talán még másban is. Találkozok újra két barátommal, és talán többel is. Nem tudhatom reggel, hogy a nap folyamán kivel, mivel futok össze, és pláne nem, hogy hol. Talán holnap ütközök bele a sarkon az 5-ös lottószelvényembe, talán holnap találkozok valakivel, ismerek meg valakit, aki meghatározza az életem. Ki tudja? Ezért várom az újnapot, ezért bízok mindig...

- Mikor vámpír lettél, s először halottad azt a szót, hogy Maszkabál, te sem tudtad, mit jelent, szerintem még megjegyezni, sőt! Kimondani sem tudtad. Most is ülnek itt olyanok, akiket valamilyen úton-módon elhagyott a mentoruk, s nem kaphattak komolyabb tanítatást. Nekik ez most adandó alkalom...

- Én segíthetek.- válaszoltam, és feltérdeltem, hogy megcsókolhassam. Elbambulva meredt a semmibe, én meg úgy éreztem, mintha egy kőszoborral csókolóznák. Teljesen más volt, mint tegnap. De hagyta magát, és lecsúszott a fotelból egyenesen a földre, mellém. Percekig csak smároltunk, de éreztem, hogy többet is akar. Én viszont…hát nem is tudom. Azt sem tudtam, hogy van-e nála condom, nem tudom, a barátjával használták-e. De mi van, ha nem? Egyik porcikám se kívánta, hogy AIDS-es legyek....

- Buta kövér paraszt! és ehhez káromkodott is egyet, amit itt nem lehet leírni sem, mert magát az Istent szidta emiatt. Utoljára mondom, hogy minden pénzedet a fiókból rakd ide a zacskóba. Értetted!

De a Pali bácsi értette, hogy hogyan kell kezelni a felvadult helyzeteket. Olyat, hogy saját maga betegye a pénzt a zacskójába, mint becsületes embernek eszébe sem került. Úgyis meghalok, ha Isten akarja - gondolta - itt most legjobb lecsendesíteni a rablót...