Szöglet

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Szokásomhoz híven lementem a Szögletbe, abba a kis boltba, ahol életem minden napját tengetem. Az eladót, Ferit már jól ismerem, és minden nap kitörő örömmel fogad.
- Már megint te vagy az?
- Igen. Hiányoztam?
- Mint a dögvész a lepratelepen. - mondta egy kedvűen, de tudtam, csak azért mondja, mert megint nem aludta ki magát.

Telt-múlt az idő, beszélgettünk, ittuk a vizet és az üdítőt, mikor rám jött a pisilhetnék. Hát bementem a hátsó helyiségbe, ahol a plafonból lógott ki egy magasfeszültségű kábel. Mivel már jó egy hónapja lógott ott tudtam, hogy kell megkerülni. Miután végeztem kimentem ismét Ferihez és megjegyeztem neki:
- Mikor jön már ki a villanyszerelő?
- Holnapután.
- Ideje lenne megszerelni azt a kábelt. Életveszélyes. Agyon csaphatott volna.
- Téged? Ugyan már.
- Ezt most miért mondod?
- Hagyjuk. Mért nem mész inkább dolgozni?
- Dolgozni? Azt ugyan minek?
- Amúgy te dolgoztál már életedben valaha is?
- Iiiigen, egyszer… azt hiszem.
- Azt hiszed? Most dolgoztál vagy sem?
- Dolgoztam. De csak egy hónapig bírták velem.
- Olyan hamar kirúgtak?
- Nem. Csődbe ment a cég.
- És milye voltál a cégnek?
- Én voltam a cég mérlegképes könyvelője!
- Az szép, és mennyit kerestél?
- Hááát, elég sokat. Napi 8 órám erre ment el. Ebédelni sem volt időm.
- Hogy-hogy napi 8 órád erre ment el? Szinte mindenki ennyit dolgozik.
- De én nem találtam meg!
- Mit?
- Azt a kibaszott mérleget!
- És mégis hol dolgoztál?
- Deutsche Bank.
- Gondolom ez egy német bank. Hogy kerültél be oda?

- Igazából nem tudom. Újságban olvastam, hogy \"munkaerőt felveszünk\" és gondoltam takarítani, vagy valami egyszerű munkára jó leszek. Erre felvettek könyvelőnek.
- Nem tiltakoztál?
- Nem igazán. Azt mondták, hogy ezt a melót egy hülye is el tudja végezni.
- Hát látszik. Biztos, hogy ezt mondták?
- Ööö… igazából valami ilyesmit: \"Megfelelő főiskolai végzettséggel hajlandók vagyunk felvenni.\"
- És meg volt a papírod?
- Nem. Mivel a főiskolát se végeztem el.
- Akkor mégis, hogy vettek fel?
- Nem tudom. Miután elmondta ezt a pali, odament hozzá a német ügyvezető és mondott neki valamit. Ezután felvettek.
- Mégis mit mondott?
- A franc se tudja. Németül mondta.
- Igazából, nem nagyon hallottam erről a bankról. Hogy-hogy nem volt reklámja eddig?
- Lett volna, de reklám cég is tönkre ment.
- Csak azt ne mond, hogy annak is te voltál a könyvelője.
- Neeem. Ott az Enyves Bandi.
- Uhum. Mégis mi volt a cég neve?
- Szervezett bűnözés.
- Érthető. Ilyen névvel én is csődbe mennék.

E dialógus után nem sokat szóltunk egymáshoz. Az idő ment, bejött egy-két törzsvevő, és egy-két hülye vevő is:
- Egy Szofit kérnék. - mondta a nő.
- Milyet? - kérdezte Feri.
- Igen.
- Van kék, zöld, fehér, és sima.
- Igen.
- Jó. Van kék és fehér.
- Igen.
- Sajnálom csak zöldet tartunk.
- Igen? Akkor egy olyat kérnék.
- Tessék! - idegesen kirakja a pultra, elveszi az érte kért pénzt és elteszi a két forint borra valót.

A másik emlékezetes meg valahogy így zajlott: egy férfi berohant a boltba
- Képzeld, mit láttam!
- Szia.
- Tessék?
- Mondom, szia.
- Ja. Na szóval. Képzeld, láttam amint ég a ház, de közbe három másodpercen múlt és lekéstem a metrót, de olyan látványos volt, hogy nem bírtam megállni és végig néztem, de ... elviszek egy dobozost - odafordult a hűtőhöz és kivett egy sört.
- Melyik dobozost?
- Há\’ tudód!
- Én ne tudtám!
- Abból az óccsóbbik fajtából.
- Az melyik?
- A százhúszas.
- Nincs is 120-as sörünk.
- De, az Arany Ászok.
- Ja, az most akciós. Na vigyed.
Ezzel a férfi kirohant a boltból.

Ezután történt az, amire lehet, hogy nem szívesen emlékszek majd vissza. Bejött egy fickó az ÁNTSZ-től. Körbe nézett, vizsgálódott, és mindent rendben talált. KINT! Ekkor lett kíváncsi a hátsó helyiségre. Mi mondtuk neki, hogy nem kéne, mert baja eshet és épp felújítás alatt, van a helyiség, de nem lehetett vissza tartani és bement. Mi kint remegtünk, és imádkoztunk, hogy ne legyen baja, mikor egy dobbanásra lettünk figyelmesek.
- Istenem! Mond, hogy ez csak egy rekesz volt! - rimánkodott Feri
- Majd én megnézem. - vállaltam fel a csöppent sem könnyű feladatot. Bementem és megláttam a földön fekvő ÁNTSZ-es hulláját. - Feri. El kell, hogy keserítselek. A rekeszek nem estek le. Mind stabilan állnak.
- Miért?! - dőlt bele Feri a tenyerébe és majdnem sírt.
- Nézd a jó oldalát. Jól raktad fel a rekeszeket.
- Kussolnál?! - förmedt rám - Valamit tennünk kell ezzel a hullával!
- Szóljunk a zsernyákoknak.
- Megőrültél? Még azt hinnék, hogy a boltnak rejtegetni valója van és ránk kennék a gyilkosságot!
- Cím lapon lehetne a bolt! Totál ingyen reklámot csinálhatnánk!
- Mi vagyunk mi?! A SZNESZ (Szőke Nők Egyesült Szervezete)?
- Az meg mi?
- Nem tök mindegy?! Inkább találjunk ki valamit, hogy mit csináljunk ezzel a hullával.
- Tán\’ rakjuk be abba a nagy konténerbe a raktárban.
- Oké. Hozzad!

Megfogtam a lábát a hullának, és elkezdtem kihúzni, már a kis fa ajtónál voltam, mikor meghallottam, hogy nyílik a bolt ajtó. Gyorsan visszatoltam a hullát, visszacsuktam a faajtót, és próbáltam úgy csinálni, mintha semmi sem lenne. Egy nő jött be, furcsán nézett rám (nem is tudom miért), oda ment az újság tartóhoz, kivett egy újságot és fizetett, majd távozott. Megkönnyebbülve húztam ki a hullát, Feri követett. Felvettük. Feri elfordította a táblát mire az volt írva \"Rögtön jövök\" kiléptünk, Feri bezárta az ajtót, és elindultunk a raktár felé. Szerencse, a korai idő miatt, az utca kihalt volt. Nem láthatták, mit csinálunk. Átvittük a raktárba a hullát. Feri előre hozta a konténert, lenyitotta, és bele tettük a hullát.
- Oké. De m ivan, ha gondnok eltolja a kukát. Hogy találjuk meg? - aggodalmaskodott Feri.
- Jelöld meg.
- Hogyan? Hugyozzak rá?
- Például. Ha nincs jobb ötleted.
- Várj - villant be Ferinek valami. - Van itt egy kis festék. - és azzal fogta és a piros festékkel rajzolt a kukára egy piros egy piros X-et.
- Ragyogó!
Ezek után visszamentünk a boltba. Öt percig sem volt nyugtunk. Megjelent Black Garou, a lakótársam:
- Szevasztok!
- Szevasz! - köszönt kórusban.
- Épp viszem le a szemetet, mikor látom, hogy a gondnok tologatja, ki a kukákat...
- Várj! - vágott a szavába Feri - Hogy mondtad?
- Mondom a gondnok, tolja ki a kukákat. - fal fehérek lettünk.
- Szívja ki! - nyögtem ki.
- Mivan? Valami rosszat szóltam?
- Hááát… - és Feri belekezdett a sztoriba.

- Ez marha jó. És mit segíthetek én? - kérdezte Black.
- Pogival megkeresed a hullát.
- De hát olyan sok nagy szürke konténer van!
- Ne aggódj! Feri festett az oldalára egy piros X-et.
- Ja.
Ezzel kirohantunk a boltból és átfutottunk a ház túl oldalára, ahova a gondnok tolni szokta a konténereket. Ekkor megláttuk azt a 20 db konténert, és mindegyiknek egy piros X volt az oldalára festve.
- Na zsenikém? - gúnyolódott Black. - Melyikben van a mi hullánk? Mert az tuti, hogy ma minden ÁNTSZ-es elhalálozott.
- Kurva vicces vagy! - mondtam egykedvűen. - Nem marad más. Nézzük végig az összes kukát. Te balról, én jobbról.
És elkezdtük. Egyszer csak Black szólt:
- Pogi. Meg van!
- Nagyszerű!

Fogtuk a kukát és odatoltuk a bolt elé. Feri kijött. Kinyitotta a kuka fedelét, belenézett, majd visszacsukta. Ismét fal fehér volt.
- Ez nem a mienk.
- Hogy-hogy nem a mienk. - rémültem meg.
- Úgy, hogy nem. Nem ilyen volt azelőtt.
- Akkor ezt vigyük vissza? - kérdezte meg Black.
- Meg zizzentél? Nem dughatunk csak el úgy egy hullát!
- Nekem nem úgy tűnik. - ironizált Black.
- Jóvanna! Ez itt marad. Mindjárt hozzuk a másikat.

Ezzel visszarohantunk a kukákhoz, és kezdtük, előröl. Mikor végre megtaláltuk a mi hullánkat. Gyorsan toltuk vissza a bolthoz, de nem tudtunk megállni és erővel belerohantunk a másik konténerbe. Három dobbanást hallottunk. Kettő a konténerből jött. Felnyitottuk a tetejét. Ott feküdt benne egy férfi és a fejét dörzsölgette. Valószínűleg beütötte.
- Ki háborgat, mikor éppen alszok? - kérdezte a csöves.
- Csak mi. - lélegeztünk fel. Bár ne tettük volna, baromi büdös volt a kuka.
- És miért?
- Mert azt hittük, hogy ön halott.
- Én? Sajnos még nem.
- Mi örülünk neki.
- Rossz magának. Na mit akarnak még? Mert akkor mennék.
- Semmit. További szép napot! - és ezzel Feri megütött. Tudtam, hogy azt akarja agyjak pénzt neki. Elővettem egy ezrest.
- Tud vissza adni? – fukarkodtam.
- Mi van? - kérdezett vissza. Erre Feri kikapta a kezemből a pénz és odaadta neki. - Köszi.

Ezzel elment. Mi meg rájöttünk, hogy a kuka nem biztonságos a mi hullánknak. Betoltuk a raktárba és kivettük. Átvittük a boltba Black-kel, miközben Feri nyitogatta nekünk az ajtókat. A boltban viszont Ferinek valami nem tetszett…
- Ez az aktatáska eddig itt volt? – kérdezte és rámutatott egy táskára, ami a kis fehér szekrényen volt.
- Honnan tudjam? – nyögtem a hullával szenvedve
- Szerintem ez nem volt eddig itt. De akkor, hogy került ide?
- Szerintem az ÁNTSZ-esé. – mondta Black.
- Nem! Ez most került ide. Ez biztos.
- Na akkor meg miért kérdezed?
Beraktuk eközben a hullát a jégkrém hűtő mellé, és eltakartuk dobozokkal. Majd odamentünk, mikor találtam egy cetlit. Cirill betűk voltak rajta.
- Hát ez mi? – kérdezte Black
- Egy cetli. De nem értem, oroszul van rajta.
- Vidd el Iván bácsihoz, ő tud oroszul.
Elvittem és ez állt rajta: „Bukarest
Kis bolt
Reklámtábla”

Kibuktam.
- Ezt nem hiszem el! Már nem csak az amcsik, már az oroszok is keverik Budapestet Bukaresttel! Pedig itt voltak 46 évig!
Most már legalább tudjuk, hogy valami félreértésről van szó. Kinyitottuk a táskát, de csak egy videó kazetta volt benne. Elkezdtük kihúzni a belét, mikor Feri ránk szólt, hogy hagyjuk már abba a hülyéskedést.
- Inkább a hullát tüntessétek el, ne pedig baromkodjatok.
- Mégis, hova tüntessük?
- El. Ki, hova más hova?
- Sokat segítettél. – mondtam.
- Maradj itt, majd mi Ferivel eltüntetjük.
- Ez tetszik.
Ezzel Feri és Black felkapta a hullát és kimentek a boltból. Én, meg mint aki jól végezte dolgát vártam.

15 perc múlva vissza is értek. Ferinek megint nem tetszett valami.
- Hova tetted a táskát?
- Én? Sehova.
- Akkor hol van?
- Hát ott a… - megakadtam. Tényleg nem volt ott a táska.
- Ne szórakozz. Ez nem vicces.
- Tényleg nem tudom.
Ekkor kívántam azt bár figyeltem volna rá. Ugyanis ebben a pillanatban megjelent a boltban két kétméteres, bőr cuccos, napszemüvege, amolyan ukrán maffiózó alak. Az egyik megszólalt, olyan orosz tört magyar kiejtéssel:
- Hol van a táská?
- Milyen táska? – mondta Feri.
- Tudjatok nadzson jól. Hol ván?
- Nem tudjuk, miről beszél. – magyarázta még mindig. Ekkor a másik orosz megfogott és a pult mögül kirántott egy mozdulattal.
- Nem kérdezem többször. Hol ván az a nyavalyás táská?
- Jó. Értjük. Itt volt de eltűnt!
- Kápnák két órát, ha addig nincs meg a táská. Megtudják milyen is az orosz pácálpörkölt.
- Csak nehogy megfeküdje a gyomrunkat. – viccelődtem, mire orosz barátom válasza az volt, hogy ledobott a földre. Majd kimentek a boltból.
- De jó. Most hol lehet a táska? – kérdezte Black.
- Miért nem figyeltél rá?! – ripakodott rám Feri.
- Ne izélj már! Nem téged emelt fel egy batár állat orosz!
- Igen, de te hülyeséged miatt fogunk mi is szívni.
- Bocs, hogy élek! – siránkoztam.

Azonnal elkezdtük keresni a táskát boltban; már legalább egy órája kerestük, mikor megjelent a boltban öt, öltönyös, napszemüveges, olyan amcsi FBI figura. Az egyik odajött és megkérdezte amerikaias tört magyarsággal:
- Hol van a táska?
- Őrület. Ez is kezdi! – sóhajtott Black.
- Nem tudjuk, miről beszél. – próbálkozott az amúgy is vetélt ötlettel Feri.
Erre egy másik pisztolyt rántott és a halántékomnak szegezte.
- Hol van a táska?
- Esküszöm, nem tudom! – mentegetőzött Feri. Erre a fickó kibiztosította a flintát.
- Azt kérdeztem, hol van a táska?
- Jóvan, jóvan! Elmondom. Nem tudjuk. Azt keressük.
- Kapnak egy órát, ha addig nincs meg. Megtudjak…
- … milyen is az amerikai túrógombóc. – fejeztem be a mondatom. Mire az amcsi válasza egy orrba vágás volt.
- Meg lesz, meglesz! – ígérgette Feri.
Ezután kimentek ők is a boltból.
- Krisztus a keresztfán! Mit tegyünk. – siránkozott Feri.
- Jegeljük le az orrom. Azt hiszem eltört. – mondtam enyhe orrhangon.
- Fogd már be! Nem is vérzel!
- Akkor is fáj! Ja, amúgy kösz, hogy nem hagytad, hogy lelőjön.
- Nem miattad volt. Egy hulla bőven elég volt mára.

Ekkor, mintha varázsütésre bejött Eti, a főnök asszony.
- Sziasztok.
- Szia. – köszöntünk egyszerre gondterhelten.
- Nem tudjátok kié volt az a táska?
- Tudod hol van?
- Persze. Idehozom – bement a kishelyiségbe és kihozta.
- Mikor raktad oda?
- Úgy egy órája. – Feri és Black is rám nézett, elég morcosak voltak. Megvontam a vállamat.
- Köszi. Ez nagyon fontos volt nekünk. – esedezett Feri
- Kié ez a táska?
- Ööö… Pogié! – bökött rám.
- Minek neki aktatáska?
- Megy dolgozni!
- Dolgozni? – csodálkozott Eti, mintha ez akkora csoda lenne – Úgy tudtam Pogi munkanélküli.
- Én is. – borultam a tenyerembe.
- Na én mentem. Csak leugrottam, hogy minden rendbe van e. Nos, minden rendbe van?
- Hogyne-hogyne! – helyeseltünk átlátszóan.
- Akkor jó. – ezzel ott is hagyott minket.
Mi meg magunkba roskadtunk.

- Fiúk! Szerintetek miért nem rohanok örömömben a falnak, hogy meg van a táska? –kérdezte Black.
- Tán’ azért, mert két tűz között vagyunk, és tök mindegy, hogy döntünk mindenképp rozmaringgal díszített őzgerinc lesz belőlünk! – fakadtam ki.
- Befognád végre? A gyomrom is elrontod a hülye szövegeddel.
- Várjatok! Van egy ötletem! – szólalt fel Black.
- Mi az? – kérdeztünk egyszerre vissza.
- Mi lenne, ha mondjuk, elvinnénk a két bandát az erdőbe, letennénk kettőjük között a táskát és lelépnénk.
- Nem rossz ötlet.
- Kivitelezhető.
Értettünk vele egyet.

Eljött az idő. Megjelent a két orosz és az amerikai. Elmondtuk nekik, hogy mit terveztünk. Ők bele mentek. Így hát bementünk az erdőbe, és mind a két csapatot tőlünk kb. 50 méterre, állítottuk meg. Letettük a táskát, és visszarohantunk a bolthoz. Mikor odaértünk, hirtelen bevillant valami.
- Te figyelj! Mi lenne, ha a hullánkat is odatennénk, belelőnék egyet, és ott hagynánk, mint a lövöldözés egyik áldozatát?
- Ez jó ötlet! És kivitelezhető!
Elmentünk a hulláért. De nem tudtuk, hogy szállítsuk feltűnés nélkül végig, a forgalmas utcán.
És ekkor elkezdtük énekelni:
„Piros volt a paradicsom nem sárga!
Elhagyott a feleségem a Sára!”

És így ballagtunk el az erdőig, mint három részeg, akik marha jól mulatnak. Eddigre már végeztek a lövöldözéssel. Ott feküdt mind az öt amerikai. Ledobtuk a hullát közéjük, Black hátrébb állt, én fogtam az egyik stukkert és belelőttem az ÁNTSZ-es holtestébe. Eldobtam a flintát, majd egy kis kerülővel eltűntünk, és visszamentünk a boltba.
- Hát, talán így megússzuk. – sóhajtoztam.
- Azt hiszed? – rosszmájúskodott Feri.
- Nem hiszem. Tudom. – tengett bennem túl az önbizalom. – Blacknek és nekem olyan ötleteim voltak, hogy még a zsaruk se fogják kiszimatolni.
Ekkor lépet be az ajtón Ákos, az egyik törzsvevő, aki egyébként helyszínelő.
- Na nem szagolják ki mi? – sziszegte a fogai között Feri. – Szevasz. Mit adhatok?
- Szevasz. Egy Szofit és egy Johnnie Walker-t.
- 756-ot kérek. – Ákos fizetett. – Köszönöm.
Ákos kibontotta a cigit és közben beszélt:
- Nem hallottátok mi volt itt a Farkaserdőben?
- Neeem – tagadtunk ismét elég átlátszóan.
- Lelőttek hat férfit is. Bár az egyik, szerintem nem a lövéstől halt meg.
- Hogy-hogy? – kérdeztem megdöbbenve, miközben mind elsápadtunk.
- Hát. Csak a kézfejét találta el a golyó. Ebben nem hinném, hogy belehalt volna. Na, de mindegy. Az ügyet lezárták. Szevasztok!
- Szevasz. – köszöntünk el megkönnyebbülve.
Black tarkón ütött.
- Mi van?
- Te szerencsétlen! Célozni se tudsz!
- Bocs. De nem hallottad az ügyet lezárták. Mi megúsztuk és ez a lényeg. Minden rendbe van.
- Hát, ha bele gondolok, hogy ma csak a szemetet akartam lehozni, akkor semmi sincs rendben.
- Inkább bekapcsolom a rádiót. Az esti hírek most mennek.
Ezzel Feri bekapcsolta a rádiót. És igen érdekes hírt hallottunk.
„Külföldi híreink:

Oroszországban be akartak mutatni egy videó felvételt, ami meg tudja dönteni Bush miniszterelnökségét. De a bemutató kudarcba fulladt, mert a lejátszó bekapta a szalagot és így ebből nem történt semmi.”
- Reméljük az oroszok nem rajtunk, verik le a port ezért. – mondta Feri.
- Én is. – és ezzel le is kevertem egy tockost Blacknek.
- Hé! Ezt mért kaptam?
- Mert te kezdted el szétszedni az a nyavalyás kazettát.
- Csak nem jönnek vissza ide.
- Imádkozz érte. Mert ha visszajönnek, megtudod milyen az igazi tepertős pogácsa!
- Na húzzatok haza. – mondta Feri – most már én is zárok.
Elköszöntünk tőle, és reménykedtünk, hogy a holnapi nap, nem lesz semmiféle kalandunk.