Cemetery 2

Ismét eljött a nyár, és mi megint a nagyapiékhoz fogunk menni vakációzni. Daviddel levélben tartjuk a kapcsolatot. A múlt nyár nem volt igazán sikeres, de reméljük az idei zökkenőmentesen fog telni. Jane most fodrásznál van, én meg itthon pakolok a bőröndömbe. Nemsokára indulunk a nagyapiékhoz.

COLUMBIA, MALPELO-SZIGET, NAGYSZÜLŐKNÉL

-Frenk, sikerült megtudni mi okozza az állatok halálát?
-Nem Grace, de ha ez így megy tovább, nem lesz hús a szigeten.
-Valamit tenni kéne. Hívd fel gyorsan a gyerekeket és mond meg nekik ne jöjjenek most, de siess mert lehet, hogy már nincsenek is otthon. A gépük egy óra tíz perckor indul. Most mennyi van?
-Ajjaj! Most egy óra hét perc!
-Elkéstünk! Kábé este hatra érnek Malpelóra. Menny ki akkor elébük.
-Jó drágám!

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK, MONTERREY

-Jó napot minden kedves utasnak, itt a kapitány beszél! Köszöntöm önöket az American Airlines Monterrey-Buenaventúra közötti menetrendszerinti járatán. Pár percen belül megkezdjük a felszállást, kérem kapcsolják be biztonsági övüket! Kellemes utazást kívánok önöknek!
-Jane, mit játszol? -Kérdeztem.
-Hát tudod Mike, engem is elért a technika szele és ezért lett egy Gameboy-om.
-Játszhatok vele én is? -Ismét kérdeztem.
-Te? Csak akkor, ha majd én megunom. Jó? -válaszolt Jane.
-Akkor addig olvasom a könyvemet! -Mondtam.
-Rendben van! Jó olvasást! -Válaszolta Jane.
-Kösz! -Mondtam és már bele is éltem magam a könyvembe. -Mondja James, igazán ivott a varázskútból?
-Hát ami azt illeti igen Mrs. Pringhton. Nem kellett volna?
-Nem, mert attól az italtól az ember vadállattá változik! Csak a csillagjegyétől függ, milyenné. Egy órán belül hat.
-Meneküljün, ötvenkilencperce ittam! Skorpió vagyok! Neee!

Ebben a pillanatban James teste szétszakadt és egy óriás skorpió emelkedett ki a férfi cafatjaiból. Meggyilkolta a nőt hatalmas méregmirigyével, és aztán kiszökött az utcára. Tovább folytatta az értelmetlen mészárlást.
-Figyelem, figyelem! Itt a kapitány beszél! Úgy néz ki, hatalmas viharba keveredtünk ezért mindenki, a sztyuardeszek is üljenek le és kapcsolják be az övüket. Megértésüket köszönöm! Nem tudom mikor kerülünk ki belőle, de emiatt késni fogunk elég sokat.
-Kinéztem a kis kerek ablakon, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy szakadt az eső. Hirtelen erős rázkódás kezdett kialakulni a gépen a vihar miatt, majd elment a villany és az emberek -köztük Jane is- pánikolni kezdtek. A pánikot csak fokozta, hogy megszólalt ismét a kapitány.
-Figyelem, figyelem! Úgy érzem el kell mondanom, megszakadt a kapcsolat az irányítótoronnyal és jelenleg a Karib-tenger felett vagyunk. Van egy rossz hírem is, mint már tapasztalták elment a fedélzeti elektronika is és emiatt erősen közeledünk a tengerhez! Zuhanunk, de reméljük a legjobbakat, hogy le tudunk siklani a tengerre épségben. Köszönöm figyelmüket!
-Jane most mi lesz? Itt vagyunk a tenger felett és zuhanunk. -Mondtam könnyes szemekkel.
-Félek Mike! -válaszolt Jane.

A gép lefelé zuhant miközben rázkódott a vak sötétben. Mindenki lehajtotta a fejét az ölébe és várta a baleset haláltusájának befejezését. Ebben a pillanatban visszajött a világítás és vele együtt megszünt a rázkódás is. A gép nagyon hirtelen zuhanásból felszállássá változtatta helyzetét. Ekkor értettem meg, elmúlt a veszély. A gép olyan gyorsan repült vissza a zónájába, hogy a gyomrom még lent maradt. Nagyon rosszul lettem ettől. Ekkor megszólalt a kapitány.
-Hölgyeim és uraim, kedves utasok! Örömmel értesítem önöket, hogy kiértünk a viharból és tovább folytathatjuk utunkat Buenaventúrába. További kellemes utat és nyugodjanak meg kérem!
-Ebben a pillanatban tapsvihar tört ki és mindenki éljenzett. Még mi is. A gyomromból még nem ment el az izgalom keltette görcs, de pár óra múlva végre ismét megszólalt a kapitány, a hős kapitány aki megmentette kábé kétszáz ember életét a haláltól.
-Figyelem, figyelem! Itt a kapitány beszél! Megkezdjük a leszállást ezért kapcsolják be biztonsági övüket. Köszönöm!

A gép finoman érintette a betonkifutót a kicsiny reptéren amit még a térképen sem tüntettek fel akkora, de végre megérkeztünk Buenaventúrába. Megállt a gép és újabb tapsvihar tört ki. Felvettük a csomagjainkat és elindultunk a kikötőbe egy kis busszal. Amikor odaértünk, nagyon megdöbbentett minket egy rikkancs kiabálása újságokkal a kezében.
-Szörnyeteg a Malpelo-szigetnél! Világszám! Ezt olvassák! A szörnyeteg eddig csak állatokat ölt, de ezután? Szörnyeteg a Malpelo-szigetnél!...
-Jane vegyél egy újságot! -Mondtam.
-Várjál meg Mike mindjárt jövök. -Válaszolta Jane.

Odament és vett egy újságot. Elkezdtük olvasni a címlapot és remegni kezdtünk miközben indultunk a jegyünkkel a hajóra, amin egy ember sem volt.
"Szerda reggel több széttépett állattetemet találtak a gazdák házainál. A dologban az a különös, hogy a tetemek és környékük tiszta zöld trutyi vagy valami nyálkás zselével van összemázgálva. Vajon egy tengeri szörny lehetett az?
Eddig semmi bizonyíték arra, hogy valami tengerből előjött szörnyeteg vitte volna végbe a mészárlásokat."
-Elnézést gyerekek, biztos hogy a szigetre akartok menni? Tudjátok, a szörny miatt. -Szólított meg minket egy alacsony, öreg vénasszony felmosóronggyal a kezében. Valami takarító lehetett, vagy valami afféle.
-Figyelj nyanyus, húzz el amég szépen mondom! -Üvöltötte idegesen Jane. Még sosem láttam ilyennek a testvéremet.
-Jól van na, csak figyelmeztetni akartalak titkeket. -Ezzel a banya elkotródott. Jane-t nagyon megrémítette ez a hír, bár egy kicsit engem is.

Nemsokára besötétedett és ha egy óra késéssel is, megérkeztünk a Malpelo-szigetre. Leszálltunk és izgatottan kerestük nagyapit meg Davidet, mert megígérte, hogy kijön ő is. Ahogy ott állunk és lesünk előre, hirtelen egy hideg jeges kéz ragadta meg a vállamat. Hátrafordultam, ,majd legnagyobb megkönnyebbülésemre David volt az.
-Szia haver! -Köszöntöttem Davidet.
-Szia Mike, szia Jane. Már nagyon vártunk titeket. Nagyapi az autóban van, mert meg van fázva és nem akart itt állni a hidegben. Gyertek. -Mondta David.
Elindultunk az autóhoz. Betettük a csomagokat és beültünk. Köszöntöttük nagyapit, de ő nagyon nyugtalan volt valamiért. Gondolom a szörny miatt, hisz neki is voltak állatai.

Elindultunk nagyapi szokásos vezetési technikájával hozzájuk. A sötétben csak a műszerfal világított. David és Jane együtt beszélgetett, én meg csendben ültem és bámultam ki az ablakon, bár nem láttam semmit.
Úgy látszik jól kijönnek egymással. Nem sokkal ezután Frenk befarolt az udvarra, mert megérkeztünk a házukba. Megkezdődött a vakációnk. Üdvözöltük nagymamánkat és bevittük a cuccunkat a régi szobánka. Amikor elkészültünk a berendezkedéssel, izgatottan rohantunk az ablakhoz megnézni látni-e még valamit a tavaly végbement temetőrobbantásból. Nem láttunk semmit sajnos. Áthívtuk este Davidet és éjfélig monopolyztunk.
-Már késő van, indulok haza! -Mondta David.
-Jó, de beszéljük meg holnap hova megyünk kirándulni jó? -Mondtam.
-Elmehetünk a régi helyre emlékeket keresni, de csak akkor ha nem fáj ez neked David! -Mondta Jane.
Egy éve itt halt meg David anyukája, egy gyilkos szekta miatt, aki nem tudná.
Elköszöntünk Davidtől és mindannyian aludni tértünk. Hát ami lámpaoltás után történt, attól megfagyott mindkettőnk ereiben a vér...
...A fény, amivel egy éve kezdődött minden ismét ott pihent a plafonon. Megrémülve ugrottunk az ablakhoz, de meglepettségünkre a fény elillant.

KOLUMBIA, MALPELO-SZIGET, NAGYSZÜLŐKNÉL - MÁSNAP

Reggel megreggeliztünk, és találkoztunk Daviddel. David apukája Jonathan, odaadta a kis csónakját nekünk és azzal indultunk át a hírhedt kicsi szigetre. David és én eveztünk, Jane meg napozott a kis fürdőruhájában.
David szinte csak Jane-t nézte, de engem inkább a fény újbóli felbukkanása érdekelt. Amikor odaértünk, elfogtak az emlékek, megpillantván azt a helyet, ahol a nagyapi csónakja felgyulladt. Ahogy másztunk fel a hegyre, sokat beszélgettünk a régi dolgokról. Amikor felértünk, a régi temető és kripta nyílása helyett hatalmas elsimított földkupac fogadott. Ez szerintem amiatt van, hogy a kommandósok berobbantották az alagutat. Egy dolgon törtem a fejem, hogy az a fény miért jelent meg ismét a plafonon úgy, ahogy egy évvel ezelőtt.
Jane és David egyfolytában beszélgettek, szerintem egymásba is vannak zúgva.

Kora délután volt és indulni akartunk lefelé, amikor megpillantottunk valamit a vízben, a túlparton. Leszaladtunk óvatosan a hegyről és visszaeveztünk a túlpartra. Hát amikor odaértünk, majd el kezdtünk rókázni, ugyanis egy újabb széttépett állatot pillantottunk meg. Egy bárány, vagy valami hasonló lehetett. Értesítettük nagyapit, erre ő nem csinált semmit, de inkább nem tudott mit csinálni. Úgy ahogy a többi ideges állattartó. Este hallottam nagyapitól, hogy az állatokat el fogják vinni erről a szigetről San Lorenzóba, hogy végetvessenek az állatpusztításnak. Másnap reggel már vitték is őket. Nagyapi is elment segédkezni. Addig mi Daviddel monopolyztunk a szobánkban. Nagyon jól éreztük magunkat. Este fáradtak voltunk már és aludni tértünk. Akkora volt a hőség, hogy az ablakot sarkig kinyitottuk és úgy aludtunk. Síri csend uralta az egész szigetet. Csak később hallottuk nagyapi hangját ahogy hazaért és beszélt nagymamival, de végül ők is lefeküdtek aludni. Síri csönd és korom sötétség volt jellemző erre az estére. Amikor már majdnem elaludtam, meghallottam valami csobogás szerű hangot. Nem tudtam mi lehetett az, de amikor mégjobban füleltem, feleszméltem, hogy a tenger vize csobog, mintha hullámozna, de nincs szél úgyhogy ez lehetetlen. Valami másnak kellett okoznia ezt a hangot az éjszakában. Egyre jobban érdekelt a dolog. Felültem az ágyamban és a sarkig nyitott ablakon kikandikáltam. Részletesen megfigyeltem az egész helyet, de azt hiszem a sötéttől nem láttam eleget, amit kellett volna. Ahogy a sima vizet figyeltem, életem legnagyobb megdöbbenésére figyeltem fel: egy nagydarab sötét emberszerű valami tántorgott ki a tengerből, és ahogy ment, az okozta a víz fodrozódását. Ereimben is megfagyott a vér. Úgy gondoltam, most ismét véget vethetnék a borzongásoknak, ha leleplezem ezt a szörnyet. Szerintem ez gyilkolta az állatokat. Felöltöztem és halkan leosontam a bejárati ajtóhoz. A kulcs, mint mindig benne volt. Elfordítottam kétszer és az ajtó kinyílt. Megpróbáltam utolérni a szörnyet. Ahogy mentem a kis szűk utcácskán, megpillantottam előttem negyven méterre a szörnyet, amint egy ablakon mászott be.

A nyári kánikulától itt sem zárták az ablakokat, sajnos. A szörny bemászott, én bolond meg egy az ablaktól hét méterre lévő konténer mögé rejtőzzem és onnan lestem, mit csinál a bestia. Síri csönd volt. A levegő lehűlt, szívem lüktetett az izgalomtól. Már kezdtem elbambulni, amikor egy eget verő ordításra lettem figyelmes, egy női hang sikolyára. Az üvöltés után újra csönd lett. A szörny kimászott az ablakon, mint aki jól végezte dolgát és elindult felém, ki ebből a kis utcából. Amikor mellém ért, jól megfigyeltem. Tiszta zöld nyálka és alga volt. Testét mindenütt apró élősködők és csigák borították.

Amikor elhaladt mellettem, megéreztem végtelenül büdös, halszagú bűzét amitől a gyomrom is felfordult. Elment végre innen. Mondtam magamban és ekkor bemásztam az ablakon megnézni mi történt. Ahogy másznék be, hirtelen megcsúsztam a nyavalyás nyálkáján és leestem. A hátamra estem és nagyon megütöttem. A lélegzetem is elakadt, amikor egy hideg kéz megfogta a kezemet és felhúzott.
-Jane? -Kérdeztem meglepetten.
-Igen Mike. Mi történt? -Kérdezte Jane.
-Láttad a szörnyet? -Érdeklődtem.
-Igen. Borzasztó ronda és büdös volt! Megölte az a nőt! -Mondta remegő hangon Jane.
-Megnézzük? -Kérdeztem.
-Nem, mert még a végén ránk fogják és akkor bajban lennénk! Inkább szóljunk nagyapinak! -Jelentette ki Jane.
Hazafutottunk és felkeltettük Frenket. Nem akarta elhinni elsőre, hogy szemtanúi voltunk, amint egy szörny felfal egy nőt, aztán a rendőrség csak megerősítette. Mindenütt zöld nyálkát és algát találtak. A nőt elevenen felfalta.
A rendőrség köröztette a szörnyet és ötvenezer dollárt tűzött ki a nyomravezetőnek. Mi is elkezdtük a "nyomozást". Jane és én a partra mentünk jegyzeteket készíteni, majd emlékezetből leírtuk a szörny külső tulajdonságait.

Kérdezősködtünk, látták-e már valaha. Amikor még egy embert megevett a szörny, elhatároztuk, hogy megöljük valahogy. David apukájának a barátja tűzszerész és ő készített egy kis hatóerejű bombát nekünk. Mindenki aki csak érdekelt volt az ügyben támogatta tervünket. A parton kikötöttünk egy fához négy birkát és vártuk a többi károsulttal a szobánkba, hogy eljöjjön az este.
Izgatottan ültünk a sötét szobában az ablaknál egész este, mire éjfélkor kijött a vízből a szörnyeteg. Lassan odasomfordált a birkákhoz és egyet megfogott magának. Elkezdte letépni a végtagjait, majd elevenen felfalta. Borzalmas látvány volt. Ezután jött a többi birka. Amikor már nagyon telefalta magát, hatni kezdett az altató, amit a birkák szőrére ragasztottunk fel egy kis zacskóba. A szörny úgy kidőlt mint egy darab fa. Ezután odaszaladtunk és a bombát rátettük a szörny nyálkás testére. Távirányítóval az ablakból néztük végig, ahogy hatalmas robbanással elégett a szörny. Végetért a gyilkolás. A kis krátert elöntötte a hullámzó víz és lassan eltakarította a maradványokat. Az ötvenezer dollárt elosztottuk a károsultak között kárpótlásul a veszteségeikre.

EGY HÉTTEL KÉSŐBB

Daviddel még sokat kirándultunk, de be kellett látnunk hamar, haza kellett indulnunk Monterreybe, mert kezdődött az újabb tanév. Nagyon jól éreztük magunkat ezúttal is, hisz ismét megmentettük a szigetet egy végveszélytől.
Otthon, meleg vacsorával várt anyukám és elmeséltük neki kalandjainkat. Elhatároztuk, legközelebb is elmegyünk nagyapiékhoz a Malpelo-szigetre, hisz ott olyan jó lenni. Már épp a fürdéshez készülődtem, amikor megláttam valami undorító dolgot és tele volt vele a kád: a zöldes ragacsos alganyálkával.