13. fárasztó, avagy dinamizmus egy tananyagra

Ülök a többiekkel egyetemben, vagy talán egyetemen ülünk - ki tudja a sok anyag miatt: LSD, narkó, kokain, fű, fa, virág, pontosan a biológiához tartozik mind, felfedezik egymást, mint kártékony rovarok a számukra élelmiszer gyanánt szolgáló oroszlánokat, vagy csak könnyed kis három ikszes orosz lányokat, a pornó oldalakon megfigyelhető torkokat, gégéket, nyelőcsöveket, melyekből a táplálék teljesen a gyomorba jut majd a fene tudja hova - és van-e épeszű ember akit érdekel-e-k, mert én csak ülök itt a többiekkel egyetemen lehetünk talán vagy csak a könnyed középiskola vérzöld padjai között, melyeket szeretnénk már itt hagyni, de a tanárok közelsége csak nem csökken, tegeznénk őket, magáznának minket, de tartással kezeljük a testi közelséget, mert ugye füzeteink lapjaira kerülő szövegek egyet akarnak velünk megértetni.

Az egészséges ember vizeletében nem lehet fehérje, mondom mintha tudnám mit kérdezett a felelő vagy mit felelet a kérdező, cukor sem lehetne benne, bár ha TESCO-s kék-fehér csíkos cukorkához volt szerencsénk a találkozások között, akkor mért nem lehet ürülékünk barnasága között bizonyos mennyiségű napfény és céhathátizenkettőóhat, mellyel lényegében nem mondtam sok új dolgot, csak mintha intellektualitásomból merítettem volna, pedig még mindig a vécén nyög a fiatal bölcs, kit bejáratnak 10. éve szemináriumaikra., s szeretnék velük megértetni azt a bizonyos anyagot, melyet ők is tudják, csak megszokásból szedünk, az LSD-t, a narkót, a kokaint, a füveket, a fákat, a természet szépségeit, a vitamin pótló ki tudja milyen gyógyszereket, melyeket akár tananyag gyanánt is vesénkbe juttathatnak, de akkor is csak vizeletünk távozásával segíthetünk magunkon, melyhez ha bevezetünk piros vonalzót vagyis társítunk - mint számítógépeknél a fájltársítást, de akkor sem beszélünk másról csak fájtársításról, fáj, ha ámítás, mi agyad közelében tombolja a Szól a rádiót, s szeretné csak hallani azt a kabasólyomszintű búgást, visítást, melyet már idéztem valahol - visít a rádió, kevés vagyok hozzá, hogy segítsek rajta - de most csöngetnek és füzetünket visszaadva, puskánkat felhúzva lövünk ki a való életbe a való élet egyeteméből, melyben egyetemben voltunk a többiekkel is.