Második történetem

Ezt a történetet nekem írta valaki, talán ráismer…

Pirkadati ébredés

Ez a nap sem volt más, mint a többi, ma is gyönyörű voltál, és megint úgy éreztem, nem lehet elégszer megkívánni Téged...
Ott ültél az ágy szélén és őszibarackos balzsammal kényeztetted a bőrödet. Lassan csúsztattad ujjaidat le-föl, le-föl s közben szinte éreztem a saját bőrömön is a krém lágyságát. Hátradőltem a párnámba és csukott szemmel hallgattam, amint magadba dörzsölöd ezt a mannát. Eszembe jutott a tegnap este, amint fülledt esti csendben hozzám bújtál és játékosan cirógatni kezdtél az ujjaiddal. Először csak éppen hogy megérintetted az izmokat a felsőtestemen, aztán lágyan végig húztad rajtam a körmeidet, szinte sercegett ujjaid alatt a bőröm. A vágyak ösztönösen kavarogni kezdtek bennem, hogy másodpercek alatt az ágyékomban fejtsék ki pusztító erejüket.
A bal kezed középső ujját kéjesen becsúsztattad a málnaízű szádba és aprócska nyögdécselésekkel kísérve húzgáltad ki-be, ki-be... a szemed pedig pajkosan azt kérdezgetne: szeretnéd?

A másik kezed sem pihentetted, s lassan, végtelen lassan haladtál lefelé, hogy a magaslati pontot elérve megszabadíts falloszom a szűk nadrág minden terhétől.
Ujjacskád a szádból a melledre vándorolt, a közepén kívánatos kis mazsolád ujjvégeid között morzsolgatni kezdted, amitől minden porcikád megfeszült, s minden aprócska pihe a bőrödön katonás vigyázzba vágta magát.

Kiszáradt a szám, szomjúhoztam Rád, így képtelen voltam ellenállni a kéz parancsának, így az egyik kezemet a baloldali melledre helyeztem, hogy almádnak tálcája legyen a tenyerem, a másik kezem pedig becsúsztattam a lábaid közé, hogy az aprócska bugyidat félrehúzva megízleljem csiklód selymét.
Megborzongtál a jóérzéstől, s kéjesen megkapaszkodtál az ágaskodó kéjkorbácsomban, hátrahajtottad a fejed és ütemesen mozgatni kezdted a csípőd, hogy az ujjaim kalandos útra csábítsd.
Engedtem a csábításnak és hárfa módjára kezdtem játszani az egyre nedvesebb csiklóddal, körkörösen húzogatva az ujjam örömkutadon. Láttam az arcodon, hogy felszálltál arra a hullámvasútra, ami fergeteges táncra hív ég és föld között, ezért én is jegyet váltottam melléd forró kabinunkba és aprót hörögve engedtem, hogy két ujjam is mélységes barlangod Marco Polojaként fedezze fel, mindazt a csodát, amit számomra tartogattál kinyitva szerelmed kapuját.

Az ujjak félénken száguldoztak hol előre, hol hátra, amíg másik kezem még mindig kebled párnáját masszírozta, szorongatta keresve újabb és újabb gerjesztés gerzírjeit vágyaidnak.
Hímvesszőm már nem egyszerűen szorítottad, eggyé vált kezeddel, érezted a farkamban tomboló erek minden rezdülését.
Mint mikor vízesés zúdul mélyen ágaskodó sziklák felé, úgy buktál rá egyetlen mozdulattal merevedésem totemoszlopára, hogy minden energiádat szád és nyelved pajzán játékába rejtsd. Közben vigyázva, ne hogy meghátrálásra késztesd felfedező ujjaim, lábad átemelted felettem, mintegy biztatva, hogy kiszáradt ajkam forrását keresse harmatos puncidon.

Ujjaim udvariasan utat engedtek nyelvemnek, s most csiklódon játszottak tovább, be-be kacsingatva néha szűziesen megfeszült feneked kitárulkozó repedésén. De közben a nyelv sem volt dologtalan, őszbarack puncidon hol kívül, hol belül ízlelgette tavaszod mézédes nektárját, miközben fogaimmal finoman cincáltam a bőrredőket nőiességed centrumában. Egyre jobban belemélyedtem a számomra már ismerős barlangodba, miközben erősen megmarkoltam két kezemmel puha és mégis izmos feneked két dunyháját, hiszen szerettem volna ha érzed, hogy nem csak védelmeződ, de vad tigrised is vagyok.
Szerelmünk futóversenyén Te sem akartál mögöttem célba érni, ezért úgy húzogattad nyelved makkomon, hogy már nem tudtam inkább fáj vagy élvezem, éreztem a szökőkutam csapja engedélyre vár. Egy pillanatra elmerengtem, hogy milyen szép is lenne most megmosdatni arcodat friss tejemben, de éreztem barlangod is hűs italra vágy, ezért halkan arra kértelek, helyezd magad kényelembe ott, ahol oly nagyon szeretsz megpihenni és lázasan dolgozni is egyetlen pillanat varázsa alatt.

Elmosolyodtál, majd felkúsztál a menny és pokol közti fára és egy kéjes sóhaj vagy tán inkább halk sikolytól övezve mélyen magadba engedted varázsbotom. Éreztem amint barlangod gerjedő nedűje falloszom körbeöleli, és puncid minden izma azon dolgozik, hogy az ágaskodó minden erecskéjébe még több vért pumpáljon. Én megragadtam azokat a csodálatos melleid, mindkét bimbód örült erővel kereste a felfelé vezető utat, és tudtam eljött a kenyér dagasztás ideje, most kell lágy cipót formálni kebleidből, most kell, hogy érezd és akard, hogy az enyém legyél, most kell, hogy le-föl mozgó táncodat segítsem bimbóid izgatásával.

Úgy ültél rajtam megfeszülve, mint egy szobor, mely élvezkedik szobrásza ujjai között, s már nem titkoltad örömöd, hangosan nyögdécseltél, kéjesen sóhajtoztál, s miközben combjaid is vad remegésbe kezdetek, könyörögtél most ne hagyjam abba, engedjem szabadjára szerszámom lángolását. Eltűnt minden, ami körbe vett minket, csak az ágy zaját és megvadult nyögdécselésed hallottam, s egy jajkiáltást szökőkutam csapjának őrétől, mert nem bírta tovább visszatartani vágyaim áradását, s áttörve minden gátat a forró gejzír barlangodban keresett utat magának. Tejem, s puncid nedűje egymásba karolva járták nászukat, s most ők vették át testünk lüktetését, míg mi kéjünktől megborzongva és elfáradva egymásba omoltunk, hajad szemem cirógatta, tudtam itt az ideje kinyitni őket, bár igazából még forró ölelésedben szerettem volna még órákig lustán pihenni…s ebben pillanatban megint ott láttalak magam előtt az ágyon, amint őszibarack krémmel kenegetted most már a barlangodat övező mezőt, s éreztem nagyon kívánlak, s éreztem azt is, hogy nem fér el már a helyén ostorom, s bizony utat követel a szabad világba.

Elmosolyodtam, halkan, hogy a legkisebb nesz se zavarja meg azt a csodát, amit tested kényeztetésének látványa jelent nekem, lehámoztam magamról, a máskor oly bő, de most szűkké vált ruházatom, majd arra kértelek nézd mit tett varázsbotommal a reggeli pirkadat és A Te édes kis játékod a hűsítő testápolód és pihegő bőröd között…