Történetek

- Mikor vámpír lettél, s először halottad azt a szót, hogy Maszkabál, te sem tudtad, mit jelent, szerintem még megjegyezni, sőt! Kimondani sem tudtad. Most is ülnek itt olyanok, akiket valamilyen úton-módon elhagyott a mentoruk, s nem kaphattak komolyabb tanítatást. Nekik ez most adandó alkalom...

- Én segíthetek.- válaszoltam, és feltérdeltem, hogy megcsókolhassam. Elbambulva meredt a semmibe, én meg úgy éreztem, mintha egy kőszoborral csókolóznák. Teljesen más volt, mint tegnap. De hagyta magát, és lecsúszott a fotelból egyenesen a földre, mellém. Percekig csak smároltunk, de éreztem, hogy többet is akar. Én viszont…hát nem is tudom. Azt sem tudtam, hogy van-e nála condom, nem tudom, a barátjával használták-e. De mi van, ha nem? Egyik porcikám se kívánta, hogy AIDS-es legyek....

- Buta kövér paraszt! és ehhez káromkodott is egyet, amit itt nem lehet leírni sem, mert magát az Istent szidta emiatt. Utoljára mondom, hogy minden pénzedet a fiókból rakd ide a zacskóba. Értetted!

De a Pali bácsi értette, hogy hogyan kell kezelni a felvadult helyzeteket. Olyat, hogy saját maga betegye a pénzt a zacskójába, mint becsületes embernek eszébe sem került. Úgyis meghalok, ha Isten akarja - gondolta - itt most legjobb lecsendesíteni a rablót...

A történet egy már létező történet átirata. Semminemű felelősséget nem vállalok az esetleges hasonlóságért, és figyelmeztetek mindenkit, hogy az itt leírt dolgokat nem kell komolyan venni. Ez csak komédia, és aki nem bírja, az ne olvassa...

- Munkaügyről van szó? - kérdezte végre Ádám, és hanyagul nekidőlt az íróasztalnak.
- Nem, csak gondoltam elbeszélgethetnénk egy kicsit, hogy közelebbről megismerjük egymást - dadogta Andrea, miközben úgy érezte, elsüllyed a szégyentől.
- Persze, jó ötletnek tartom - mondta Ádám, pedig belül enyhe bosszúságot érzett, amiért nem tudott nemet mondani. Semmi kedve nem volt ezt a molett lányt közelebbről is szemrevételezni, a mai estét inkább pihenésre szánta volna. Mégis a sajnálat...

- Jaj persze! Elnézést. Nem akarom akadályozni ezt a nemes célt. Valóban, néha az embernek kell valamit adnia hőn szeretett országának.

- Igen, mert nem te vagy én, mi vagyunk az ország. Gondoljunk csak bele, ha ezt a kis lyukat ma nem tömnénk be. Akkor akár holnap erre járhatna egy üzemanyagot szállító teherautó. Képzelje csak el, eltörne a tengely. Akár fel is borulhat, sőt fel is robbanhat. Mi lenne akkor, ki fizetné meg a kárt? Emberek nem tudnának reggel dolgozni...

Alig 50 éve lett vége a polgárháborúnak, amit végül is a 12-es rendszer kutatóinak köszönhetően a köztársaság az új rombolók segítségével megnyert. A szakadárok, akik gyakorlatilag minden rendszer minden galaxisában jelen voltak, nem tudtak nagyobb méretű hajókkal támadni ezért vadászokkal és naszádokkal támadtak. Fregattjuk volt egy pár, de ezt narion hiányában nem tudták használni...

Sosem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Igazából eszembe se jutott, hogy így végződhet.
Két ember, aki ennyire szeretett, az hogy tudja így megutálni egymást?!
Láttam filmekben, hallottam zenékben, de sosem hittem. Mindenki azt mondja, akkor van a legnagyobb baj, ha a remény is elvész. Nekem az már nagyon rég eltűnt, de a hitem csak most veszett el...

Van olyan álmom is, amikor egy lánnyal vagyok. Soha nem látom ki az, soha nem tudom, ki ő pontosan. Csak vagyok vele, és ölelem, és szeretem, és érzem, Ő az, aki ki lett nekem választva. Őt azért teremtette a sors, hogy velem legyen, és engem azért, hogy Őt Én boldoggá tegyem. A helyszín mindig más. Van, amikor a Gellért-hegyen, van, amikor egy számomra ismeretlen parkban, van, amikor tengerparton, és együtt nézzük a naplementét, látjuk a nap aranyló korongját, aranyhídját, és csak ülünk,...

Két barátnő, két teljesen ellentétes személy, mégis összekötötte őket a múlt és a szeretet. Az egyik tetőtől talpig komor feketében, a másik nőiesen szép, vidám színekben. Lienna Charilla Aquacea(fentebb említett Drea) csípőig érő, enyhén hullámos ezüstszőke hajjal rendelkezett, arca gyermekien szép, szemei acélkékek. Pillanatnyilag csipkékkel díszített halványlila blúzt, és fekete miniszoknyát viselt, nameg az elmaradhatatlan karkötőit, melyek megcsörrentek, miközben kezét Raist felé...