Galactica

Mindenek előtt szeretném elmondani, hogy a történet egy folytatásos történet és a többi rész is felkerűl, ha olyan visszajelzést kapok.

Galactica

Szereplők:
Louie - Parancsnok
Péter - Rajparancsnok
Zoltán - Kommunikációs tiszt
Erika - Másodtiszt
Fred - Energiaellátó tiszt
George - Navigációs tiszt
Oli - Kocsmáros
Gengler - Admirális
Gábor - Tengernagy
John Kosh - Riporter
Kyle, Timon - BVR tisztek
Dáriusz - Techtrotic Főparancsnok
Nokal - Szakadár vezér

1. fejezet

A láthatatlan ellenség

2457-et írunk. Az emberiség már képes az űrben galaxisok között utazni. Az új ion hajtóművek, amiket eleinte nevetségesnek találtak, forradalmasította az űrutazást. A lézerfegyverek már-már kimentek a divatból, de még használják őket mert bár a plazmatechnológia nagyobb tűzerőt képvisel, pontatlanabb, ha az ellenség vadászméretű hajókkal jön.

Alig 50 éve lett vége a polgárháborúnak, amit végül is a 12-es rendszer kutatóinak köszönhetően a köztársaság az új rombolók segítségével megnyert. A szakadárok, akik gyakorlatilag minden rendszer minden galaxisában jelen voltak, nem tudtak nagyobb méretű hajókkal támadni ezért vadászokkal és naszádokkal támadtak. Fregattjuk volt egy pár, de ezt narion hiányában nem tudták használni. A teljes készletüket elhasználták a 3-as galaxis 1-es kolóniája elleni támadásban, ahonnan előzőleg evakuálták a vezetőket és így csak egy pár aszteroidát vittek magukkal, amit viszont visszaszerzett a köztársaság. Amikor a titkosszolgálat felfedte a szakadárok fő búvóhelyét a 9:10-es galaxisban, a vezetőség nem bízott semmit sem a véletlenre. A teljes köztársasági flottát mozgósították. A szakadárok BVR(Bolygó Védelmi Rendszer)-jei nem voltak hatásosak az átlagosan 2 km hosszú rombolók ellen. A kapitányságukat a 9:10:3-on porig bombázták.

Mikor híre ment a szakadárok között, hogy a főhadiszállásuk megsemmisült, a lázadó bolygók sorra adták meg magukat elfogadva a feltétel nélküli megadást. Így egyesült az emberi faj egy szövetség, egy kormányzás alatt. 50 év alatt a tudósok kifejlesztettek egy új megoldást az aszteroidák szállítására, ami a mesterséges gravitáció elvén működik. Ezzel a módszerrel már rutin munka az aszteroidák szállítása. Az új szubtér elmélet használatával, pedig új hajtóműveket szereltek minden hajóra, ami lerövidítette az utazást egy egész órával. A bolygó védelmirendszerét is megerősítették. A réges-régi rakétatechnológiát véve alapul egy nagyobb és gyorsabb rakétavédelmi rendszert lehetett kiépíteni. Ezen kívül planétaszondákat is készítettek, amiket eleinte csak bolygók felderítésére használtak, de a rendőrség is használja a bűnözők felkutatására. Az állandó hadsereg létszámát lecsökkentették 60 milliárdra, ami az jelenti, hogy minden bolygón az átlagos 4-5 milliárd lakosságból 600 millió ember a hadsereg katonája. Őrjáratokat helyeztek el az ismert univerzum széleire. Az egyik őrjárat az enyém. Nem mintha egy újabb lázadástól tartanék, de történni fog valami.

- Kapitányt a hídra! Kérem a kapitányt, jöjjön a hídra! -
Szinte meg se lepett Erika hangja amint a hídra hív. Felálltam és már mentem is.
- Jelentést kérek! - mondtam mihelyst a hídra léptem.
- Kapitány. Az érzékelők újra jeleznek…..-
- Hagyjon már békén ezzel. Már zsinórban ez a kilencedik. Gondolom ismét flottát. -
- Igen uram. -
- És újból nulla a hajók száma. -
- Igen. -
- Akkor mi az újdonság azon kívül, hogy még mindig nem értek a szervizcsapatok a kérdéses érzékelőkhöz? -
- Az, hogy ez a flotta itt van, közel. -
- Mennyire? -
- Elvileg már szabad szemmel is látnunk kéne a jelzőfényeket. Minden elképzelhető frekvencián üzenünk az irányukba, de eddig semmi válasz. -
Az egész híd, mint egy hangyaboly vagy mint egy piac, olyan volt. Odalépek az ablakhoz, de ahogy a másodtiszt is mondta, csak látnunk kéne a jelzőfényeket. Teljesen egyértelműnek tűnt, hogy a radarrendszer romlott el, de olyan érzésem volt, hogy nincs semmilyen probléma és, hogy nagy veszélyben vagyunk.

- Uram! A flotta megérkezett a mi pozíziónkra. -
- Pajzsokat fel minden hajón! A vadász és naszád pilóták vegyék fel a gömb formációt. -
Nem tudom miért mondtam ezt. Mint valamiféle feltétlen reflex. Amennyit harcoltam a szakadárok ellen, nem lepődtem volna meg semmin. Legalábbis eddig azt hittem. És megtörtént az elképzelhetetlen.
Ha azt mondanám, hogy meglepetésszerű támadást hajtottak végre ellenünk akkor nem mondanék igazat. Egyenesen a semmiből tűntek elő a lézer és plazmanyalábok. Minden vadász és naszád szétszóródott. Az ablakból csak a saját hajóinkat láthattuk amint egymást kergetik és a semmitől pusztulnak el. A rombolókat is támadás érte. Az Alexandria fel is robbant ami rendkívül ijesztő volt mert a szakadárok elleni háborúban összesen csak két rombolót vesztettünk és azok sem adták magukat könnyen. Itt viszont mi még csak egy lövést sem adtunk le.

- S.O.S.! S.O.S.! Azonnali segítséget kér a harmincasas számú őrjárat. Ismeretlenek tüzet nyitottak ránk, Ismétlem! S.O.S.! S.O.S.!.... - de semmi válasz nem jött.
Azt hittem megőrültem. A saját hajóinkat láttam felénk közelíteni. Legalábbis nagyon hasonlóakat. Mintha egy eldeformált tükörbe néztem volna.
- Uram! Uram! - Erika is látta amit én - Javaslom egy hajószonda kilövését a jelenlegi pozíciónkra. Akkor tisztábban láthatnánk a csillagtérképen.
- Mi? Itt nincsenek szondaállomások? -
- Nincs uram. Mindegyik meghibásodott közvetlen az ideérkezésük után. - bár már hallom a hangján, hogy ő is úgy gondolja, hogy nem hiba volt az.
- Lője ki! -
Pár másodperc múlva felvillant egy piros pont a csillagtérképen. Majd még egy és mégy egy. Olyan sokan voltak, hogy teljesen ellepték a csillagtérképet.
- Kapitány! Nézze! - kiabál Fred és vadul mutogat az ablak felé.
- Elfordultam, de azonnal azt kívántam, hogy bárcsak ne tettem volna. A mi hajónk képe kezdett eltűnni és egy új, eddig ismeretlen konstrukció kezdett kirajzolódni. Nem is egy, hanem vagy három tucat. Megdörzsöltem a szemem, hátha eltűnnek. Nem tették. Sőt. Jobban megfigyeltem az eseményeket és láttam, hogy vadászaik is voltak, de olyan sok, hogy kettő, de inkább három ellenség jutott egy vadászunkra.
- Takarodjunk el innen! Merre van a legközelebbi lakott bolygó? -
- Ebben a szektorban nincs egy se. - közli velem George.
- Kit érdekel ez a szektor? Akármerre jó lesz nekünk csak el innen. Az összes megmaradt vadász és naszád kezdje meg a dokkolást. -
A robbanások azonban nem szűntek. Egyre-másra robbantak fel a rombolóink.
- Szubtér kész! -
- Indulás! -

Minden hajónk, amit nem lőttek le fordulás közben, belépett a szubtérbe. Az elmúlt pár percben most először éreztem úgy, hogy stabilan állok a lábamon.
- Mi az istenverése volt ez? - kérdezte Zoltán.
- Jelentsen Erika! -
- Jézusom! Uram. A flotta létszáma mostanra raj méretűre csökkent. A vadászok 93- a naszádok 100-, a fregattok 30%-a megsemmisült. A tíz robolóból csak mi maradtunk és a Cleopátra. -
- Rádióüzenet érkezik a Cleopátráról uram! -
- Adja be! -
- Parancsnok! Itt a Cleopátra. Azonnal meg kell állnunk, különben végünk. A hajótest annyira sérült, hogy nem bírja ki ezt a sebességet huzamosabb ideig.
- Figyelem minden hajónak! - válaszoltam - Itt Louie Parancsnok a Cápáról. Most fogunk elhaladni a 10:8-as galaxis mellett. Mindenki aki nem képes eljutni az egyes rendszerbe az szálljon ki a flottából és szálljon le valamely szervizbolygón és javítsák meg a hajókat majd jöjjenek utánunk! -

Alig egy óra múlva már csak a Cápa volt úton. A többiek mind megálltak. Mikor elhaladtunk a hatos rendszer mellett, már kíséretet is kaptunk, ugyanis az anyarendszerbe nem lehet csak úgy bemenni, főleg nem egy katonai hajóval. Sok rádióüzenetben kérdezték, hogy mi történt velünk, de mindenkinek csak azt tudtuk mondani, hogy megtámadtak. De, hogy kik, mivel és mennyien, arra már nem tudtunk válaszolni. Megpróbáltunk aludni kisebb-nagyobb sikerrel. Szinte mindenkinek odaveszett valamely ismerőse, barátja a vadász-naszád pilóták között. Nekem a legjobb barátom a rajparancsnok.
- Parancsnok! Megmondaná, hogy mi a fészkes fene volt ez? - Egy huszonöt év körüli, középmagas, barna kócos hajú férfi lépett oda hozzám egy feltűnően koszos munkaruhában. Péter volt az. A legjobb barátom és mellesleg a legjobb pilóta az univerzumban.
- Bárcsak tudnám Peti. -
- Idefigyelj Louie! Ha van valami sejtésed vagy ötleted, hogy kik lehettek, akkor mond el nekem. Elvégre te vagy a legjobb haverom, nem? -
Odamentem az ablakhoz és azt mondtam.
- Szerintem nem vagyunk egyedül. -
- Te ebben biztos vagy? - kérdi Peti.
- Mondtam már, hogy nem. Ilyen hajókat még sosem láttam. Teljesen újak voltak a számomra. Te felismertél rajtuk valamit? -
- Nem sok időm volt nézelődni. - válaszolta egy kicsit gúnyosan - Folyton volt rajtam valami. De egy biztos. Nem azért sikerült elmenekülnünk, mert olyan jó az a szubtérhajtómű. Engedtek minket. -
- Te hülye vagy? Szerinted azért lőtték le a flottánk majdnem teljes egészét, hogy aztán hagyjanak minket elmenekülni? - kiabáltam magamból kikelve.
- Igen. Ezzel mutatkoznak be. Gyakorlatilag mi vagyunk a névjegykártyájuk. - feleli Peti higgadtan.
- Igazad lehet. No, de zuhanyozzál le - legyezek egyet az orrom előtt - iszonyú szagod van. Mit csináltál? -
- Eddig szereltem a pacimat. Eléggé nehéz dolgom volt kint. -
- Jól van akkor. Zuhanyozzál le mert pár perc és megérkezünk és neked mint rajparancsnoknak velem kell jönnöd a meghallgatásra. -

A hajó, ha lötyögve is, de megérkezett. A kíséret már egyel a célbolygó előtt levált tőlünk. Mikor leszálltunk, a legénység úgy jött le a fedélzetről, mint egy csapat zombi. Ezzel szemben a szerelők meg úgy mentek fel, mintha csak valamilyen zarándokhelyre érkeztek volna. Én szálltam le utoljára. Lent már vártak.
- Tengernagy! Jelentem, a harmincasas őrflotta gyakorlatilag megsemmisült. A flotta maradéka megállt a 10:8-as galaxisban. Azonnali javításra volt szükségük. A támadók…-
- Mondtam már, hogy hívj Gábornak! Mond Louie, mi történt? - kérdezi a magas, fekete hajú, kockafejű ember.
- Ismeretlenek ránk támadtak a 14-es rendszerben. -
- És miért nem készültetek fel rájuk? -
- Mert nem volt időnk. Olyan álcázó berendezést használnak amihez hasonlót eddig még nem láttam. -
- Akkor mégsem az érzékelők hibája volt a nulla hajóból álló flották jelzései? -
Lassan megráztam a fejem.
- Akkor ezt a parlament előtt kell elmondanod. Tényleg?! Mit gondolsz kik voltak? Kalózok? Lázadók?
- Nem. Szerintem idegenek voltak. -
- Ezt nem mondhatod komolyan. Biztos? -
- Hogy lehetnék benne biztos? Gábor, az ismert univerzum legszélén, ismeretlen formájú és felségrendű hajók ismeretlen technológiával. Mik ezek, ha nem idegenek? -

Gábor levegőt sem tudott venni. Sőt, egyenesen úgy bámult rám mint a kisgyerek a nagypapájára aki éppen egy izgalmas történetet mesél neki.