Rock Lady 3.

3. fejezet

Sétáltam a vizes pázsiton a házak előtt. Az utcai lámpa fényei megcsillantak a fűszálakon, a hajam csurom vizes volt, és már dideregtem is miatta. A vizes lábamat törte a magas sarkú, így kénytelen voltam a kezemben vinni.
Amikor hazaértem, az előszobába lépve hallottam, hogy a nappaliban beszélgetnek. Úgy gondoltam, anyáék nem lehetnek azok, mivel ők már biztosan fent vannak a szobájukban. Bementem hát, és akkor láttam meg, hogy a bátyám egy lánnyal csókolózik a kanapén. Nem akartam zavarni, kifordultam volna, de rögtön, miután beléptem szétugrottak. Vagyis inkább a lány húzódott el Ákostól, ugyanis a tesóm nem szégyenlős, csak esetleg anyáék előtt, előttem nem. Ez néha nagyon is idegesítő, főleg akkor, amikor meztelenül szaladgál a fürdőszobába meg vissza. Bár már kénytelen voltam hozzászokni.
- Elnézést.- mondtam, és megint elindultam kifelé.
- Semmi baj! Ugye te vagy Ákos húga, Niki? Már sokat hallottam rólad. Én Kriszti vagyok.- sok volt ez az infó egyszerre az én fáradt agyamnak. Bementem, és ledobtam magam melléjük. A csajnak biztos szimpi lehettem az ázott, kócos hajammal, az elmosódott festékkel és a sáros lábaimmal.

- Igen, én vagyok.- Ákos egy kicsit mérgesen pillantott rám, de azért nem volt nagyon vészes. Lehet, hogy látszott rajtam, hogy most nem alkalmas, hogy haragudjon. Kriszti lepillantott a lábamra, én meg próbáltam úgy intézni, hogy ne lássa, milyen koszos. Ez elég nehéz volt, mert egészen a térdemig voltak rajta sárfoltok.
- Lecsapott egy kocsi. Meg kényelmetlen is a cipőm.- válaszoltam, mert láttam, hogy ez a lány igazi cicababa. Elhúzta a száját és csak ennyit mondott:
- Anyukád biztos haragudni fog, amiért összekoszoltad a padlót.- pedig valójában nem is lett olyan sáros a padló…annyira. Felhúztam a szemöldökömet, ránéztem Ákosra, de ő csak megvonta a vállát.
- Majd én feltörlöm.- hogy néha milyen jó egy megértő testvér.
- Oké! Jó éjt! Aztán az éjszakát nehogy alvással töltsétek!- mert látszott rajtuk, hogy eszükben sincs aludni. Csak egy éjszakát töltenek együtt, aztán bye-bye. A csaj adja magát, a bátyónak meg eszében sincs elszalasztani ezt a lehetőséget. De az is tuti, hogy nem fog egy libával járni.
Ahogy felmentem, első pillantásom a telefonra futott. Aggódtam miatta, de semmi értelme nem lett volna.

Másnap Dan nem volt suliban. Utolsó óra után összeszedtem a cuccaimat, és a házuk felé vettem az irányt. Reménykedtem benne, hogy nem a „barátja” nyitja ki. Szerencsém volt. Ő állt az ajtóban, és szörnyen nézett ki. Kétségtelen, hogy egész éjszaka nem aludt.
- Szia! Azért jöttem, hogy megkérdezzem, miért nem voltál ma iskolában.- megláttam egy sebet a száján, szétrepedt, és azt biztos nem én csináltam.
- Hello! Azért, mert nem volt kedvem menni. Ha csak ennyi, akkor szia.- éppen zárta volna be az ajtót, de leállítottam.
- Itt van a barátod?
- Nem. Ő már nem a barátom.
- Ezt megkönnyebbüléssel hallom. Beengedsz?
- Ha nagyon muszáj…gyere.- ő előre ment, ezért nekem kellett bezárni az ajtót. Utána mentem a nappaliba, de ő most nem a kanapéba ült, hanem az egyik fotelba.
- Mesélj, mi történt tegnap, amikor elmentem?- leültem elé a perzsaszőnyegre, és a kezeimet a térdére tettem.- Kérlek, mondj el mindent. Tudni szeretném, mert számomra igazán fontos vagy.
- Semmi, csak egy kicsit összeverekedtünk. Aztán elhúzta a csíkot.- rátette a kezét az enyéimre, jól esett a forrósága a hűvös esős nap után.- Ami tegnap történt…nem kellett volna.
- Miért nem? Ez teljesen normális, mármint…te is normális vagy. Ez azt jelenti. Egyáltalán nem örülsz neki?- bíztatóan a szemeibe néztem, de nem akart, vagy nem mert rám nézni, csak a kezeimet fürkészte.
- De…csak… nem tudom, most mit kellene tennem.
- Én segíthetek.- válaszoltam, és feltérdeltem, hogy megcsókolhassam. Elbambulva meredt a semmibe, én meg úgy éreztem, mintha egy kőszoborral csókolóznák. Teljesen más volt, mint tegnap. De hagyta magát, és lecsúszott a fotelból egyenesen a földre, mellém. Percekig csak smároltunk, de éreztem, hogy többet is akar. Én viszont…hát nem is tudom. Azt sem tudtam, hogy van-e nála condom, nem tudom, a barátjával használták-e. De mi van, ha nem? Egyik porcikám se kívánta, hogy AIDS-es legyek. Megint neki kellett volna leállítania, de most nem tette. Kénytelen voltam én.
- Van nálad óvszer?- kérdeztem, miközben hagytam, hogy a nyakamat csókolgassa. Nem tehetek róla, de ezt imádom.
- Az most nem érdekes.- a válasz villámcsapásként ért, vissza kellett térnem a rózsaszín felhőkből a valóságba.
- Ezt meg hogy érted?- kérdeztem miközben eltoltam magamtól a fejét. Láttam rajta, hogy mérges magára, amiért ezt mondta.
- Jó-jó. Van. Mindjárt hozom, de addig el ne szökj!- kiment a nappaliból, miközben én azon tűnődtem, hogy helyesen cselekszem-e. Nem túl korai? Szerencsére nem kellett sokáig kételyek között maradnom. Amikor visszajött, tényleg ott volt nála a becsomagolt óvszer. Levette a hosszú ujjú pólóját, és akkor vettem észre, hogy a belső karján volt egy bekékült szúrás.
- Ez meg mi?- nem igaz, hogy mindig tudom a választ a kérdésemre. Pedig sajna most is.
- Semmi. Ne is foglalkozzunk vele.
- Mi az hogy ne foglalkozzunk vele? Eddig nem is említetted, hogy drogozol. Vagy szerinted, ez sem lényeges?- lehajoltam a pulcsimért és elkezdtem felfelé öltözködni. Kimentem az előszobába felvenni a cipőmet és a táskámat, de ő utánam jött.
- Kérlek, ne haragudj rám!- szomorúságot pillantottam meg szemeiben, és már nem is tudtam rá haragudni.
- Nem haragszom rád, inkább sajnállak.- mondtam áthatóan.- Inkább szánlak. Végtelenül szánlak.- lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét, és kilépve a szabadba beszippantva az őszi eső illatát elindultam hazafelé.

Ma este felhívott. Már egy hete nem találkoztunk az iskolán kívül, de holnap este találkozni akar velem, elvisz egy étterembe vacsizni. Az ágyam hirtelen nagyon kényelmetlennek tűnt, az utcai zajok és a lámpák fénye nem hagyták, hogy elaludjak. 11-ig hallgattam a discmanemet, de már azt is meguntam. Irodalom órán írt egy levelet, amiben ez állt:
„Érted képes vagyok mindenre. Abbahagytam… az volt az első, de az utolsó is.”
Vajon igazat mondott? Ha tényleg ez volt az első, akkor könnyen abbahagyhatta. Már nagyon hiányoztak a csókjai és a simogatásai. Talán ezért nem tudtam aludni. Éreztem, hogy nehéz fába vágtam a fejszémet.
A másnap nagyon lassan érkezett el, de végül is sikerült valamennyire kialudni magamat. Az óra mutatóját mintha egy vasmarok tartotta volna vissza, hogy elüsse a 7órát. Pontban 7óra 5perckor csöngettek én meg eszeveszetten rohantam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és megláttam. Nem gondoltam volna, hogy az öltöny ilyen jól áll neki.

- Mehetünk hölgyem?- kérdezte, és tartotta a karját. Én belékaroltam, és elindultunk. Úgy vettem észre, hogy én is nagy benyomást tettem rá, mivel egész úton le sem vette rólam a pillantását. Igen, tényleg gyalog kellett mennünk. 10perc alatt oda is értünk. Tényleg elegáns éterem volt, ilyen helyen soha nem voltam egy fiúval sem, ha csak a bátyámat és az apámat nem számítjuk bele. Rendeltünk vacsorát, a narancs-juicet hamar kihozták.
- Jól áll neked ez a ruha. De az is igaz, hogy a nő teszi a ruhát.- hát ezzel a bókkal elérte a hatást. Elmosolyodtam, és utána a szüleiről kérdezgettem. Rengeteget nevettünk, és tudtam, szerencse, hogy a múltkor nem feküdtem le vele. Most kezdtem igazán szerelmes lenni, hisz eddig alig ismertem. A mosolyát órákig elnéztem volna, szavait imádtam hallgatni. Soha nem voltam még olyan boldog, mint abban az egy órában. És a kellemes dolgok után jött a még kellemesebb folytatás. Kérdezte, hogy elmegyünk-e hozzá. Végül is az ágyában kötöttem ki, és megtörtént. Sokkal jobb volt, mint amire én számítottam. Nekem ez volt az első, de egyáltalán nem bántam meg, amit tettem. Egy héttel ezelőtt még megbántam volna, de most már nem. Egész éjszaka a karjaiban feküdtem, éreztem az illatát, és ez nyugalommal töltött el.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki az arcomat és a hajamat simogatja, és azt suttogja, hogy szeretlek.

- Jó reggelt.- mondtam fáradtan, és még közelebb bújtam hozzá.
- Csináltam neked reggelit. Csak fel kellene kelned. De ha akarod, ide is behozhatom.
- Köszi, nem kell.- kimásztam az ágyból és felöltöztem. Éreztem a pillantását a bőrömön, szinte égetett, melegséggel töltött el. Hátrafordultam és egymásra mosolyogtunk. Felállt az ágyról, odajött hozzám és hátulról átölelve kóstolgatta a nyakamat.
- Érintésed akár a megújult éden, és édes csókod felforralja vérem.– ez annyira költőien hangzott, és olyan szép volt, hogy majdnem elolvadtam.

Mit szólnál hozzá, ha egyetlen napi boldogságodat hosszú szomorúság, bánat és kín váltaná fel?
Szal estére megbeszéltük, hogy találkozunk egy buliban. Megint ő jött értem, és 8körül el is indultunk. Hát a helytől nem voltam elragadtatva. Odabent sötét volt, a sarkokban párok bújtak el smárolni, vagy esetleg…
- Miért kellett pont ide jönnünk?- körülnéztem, és félelmemben Dan karjaiba kapaszkodtam. Épp egy bőrfejű ijesztő ember ment el mellettünk, rámvigyorodott és láttam, hogy a szája tele van rossz fogakkal.
- Az egyik haveromnak van a szülinapja, és itt tartja. Nem akartam egyedül jönni. Gyere, menjünk erre!- elindultunk a tömegbe, és találtunk egy üres asztalt a fal mellett.- Várj, mindjárt visszajövök.- vonakodva bár, de elengedtem. Teltek, múltak a percek, én próbáltam természetes lenni, de nyugtalan voltam. Éppen az egyik kedvenc számom ment, így hát máris jobb lett a kedvem. Valaki közelített felém, először azt hittem, hogy Dan, de mégsem… egy másik fiú volt. Leült mellém, én csak nagy kíváncsian néztem rá.
- Hello. – és már indult is az ajka az ajkaim felé. Próbáltam elfordítani a fejemet, de ő gyorsabb volt. Amikor elengedett,
rögtön befogta a számat.- Ha sikítani mersz, esküszöm megöllek!- minden tagomon remegés futott végig, de meg sem bírtam moccanni. Teljesen leblokkoltam, de azt még éreztem, hogy valami hideg szúródik a karomba. Aztán minden elsötétült.

„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igazi utat nem lelém.
Ó, szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:
még rágondolva reszketek legottan.
A halál nem sokkal rosszabb, tudom…”

Dante: Isteni színjáték