Míg a halál el nem választ - Első fejezet

- Ha nem mondják, hülyén halok meg. - Motyogta Esther. Hátrarázta hosszú, fekete haját, és ugyanilyen színű szemével még gyorsan átfutotta az újságot. Egy soron megakadt a tekintete, majd felsikoltott és körbetáncolta a szobát:
- Bestseller lett a Zafír Hatalmaaa!!! Király vagy, Raist!
Úgy ugrált, hogy fekete csizmájának sarka szomorú búcsút vett a talptól, így Esther egy jó nagyot taknyolt, de még a vörös perzsaszőnyegen fetrengve is úgy röhögött, mint a fakutya. Pedig nem látszott alapvetően vidám lánynak: Fekete top, fekete miniszoknya, fekete harisnya, fekete körmök, fekete karkötő.
- Dreaaa! Gyere gyorsan! Nagy hírem van! - ordított át barátnéjának.
- Mi történt egyetlen Raistem? - hallatszott valahonnan egy kedves női hang, majd tulajdonosa belépett a szobába. Ahogy a földön fekvő lányra pillantott, kitört belőle a nevetés - Mit keresel te ott a földön?
- Dreaaaaaa, bestseller lett a Zafír hatalma! - sikkantott Esther és megpróbálkozott felállni.

Két barátnő, két teljesen ellentétes személy, mégis összekötötte őket a múlt és a szeretet. Az egyik tetőtől talpig komor feketében, a másik nőiesen szép, vidám színekben. Lienna Charilla Aquacea(fentebb említett Drea) csípőig érő, enyhén hullámos ezüstszőke hajjal rendelkezett, arca gyermekien szép, szemei acélkékek. Pillanatnyilag csipkékkel díszített halványlila blúzt, és fekete miniszoknyát viselt, nameg az elmaradhatatlan karkötőit, melyek megcsörrentek, miközben kezét Raist felé nyújtotta. A lány sikeresen fel is állt, de még Dreára kellett támaszkodnia, mert ugyebár fél tűsarkúban nehéz elindulni. Így jutottak el a székig, ahova a Zafír Hatalma írója, Esther Majere Saxonbridge nagy szenvedés árán leült, és az asztalon lévő újságot barátnője kezébe nyomta.

- De hát ez csodás! - kiáltott fel Lienna, miután befejezte az olvasást - Mindig mondtam én, hogy a sok gyakorlás megéri az árát. A tehetséget csak fel kell fedezni. Raist, ez király!
- Tudom... - vigyorgott a fekete hajú lány, ami azért is volt örvendetes, mert nála ritkaságszámba ment a hasonlóan szívből jövő mosoly.
- Tehát ma megünnepeljük a művésznőt, amiért ekkora sikert ért el! Mit parancsolsz, kiket hívjak estére, vagy hova menjünk bulizni? Minden rajtad áll!
- Hm... Vegyünk nekem egy Rangers bakancsot!
- De már tele van vele a ház... - bökött a cipőtároló szekrényre Lienna, mely rogyásig volt pakolva acélbetétes bakancsal, fekete bakancsal, kék bakancsal, barna bakancsal, nagy bakancsal, kicsi bakancsal, szöges bakancsal, nyári bakancsal, téli bakancsal, olasz bakancsal, amerikai bakancsal...
- Gyűjtöm - motyogta Esther. - Akkor menjünk a papír-írószerbe! - ám barátnéja arckifejezését látva hozzátette - Igazad van, nagy eseményhez étterem dukál... Irány a Meki!
- Te tudod - nevetett Lienna - Akkor keress magadnak egy ép cipőt, öt perc múlva várlak az ajtó előtt.
- Húúú, de szupiii... - ugrott volna fel Esther, de rá kellett jönnie, hogy a cipője még mindig híján van a saroknak. Ígyhát mindkét csodás darabot lerúgta a lábáról, és odalépett a szekrényhez. Eközben Lienna megcélozta a fürdőszobát. Átfésülte a haját, majd kicsit kifestette az arcát, végül pedig keresett egy fekete magassarkú cipőt, ami egy kissé stabilabb volt Esther imádott tűsarkújainál. Az öt perc leteltével mindkét lány kint állt a kapu előtt. Megérkezett Lienna két testőre is, és mindannyian beszálltak az énekesnő ezüstszürke Audijába.

Ugyanis akinek még nem tűnt volna fel, a tizenkilenc éves, Lienna nevű leányzó énekesnő volt. Mégpedig nagyon egyedi hanggal és stílussal. Két éve kezdett bele a nagy vállalkozásba, és onnantól fogva a karriere folyamatosan felfelé ívelt.
- A legközelebbi gyorsétterembe menjünk - mondta Lienna, és az autó elindult. Természetesen a sofőr segítségével... - És te Raist pedig döntsd el, hova menjünk utána, mert előttünk még az egész este. Nézd, még csak négy óra van...
- Aszondja... Bekapok egy Mekfarmot... Meg nmégegyet.. Aztán sültkrumpli... Ki a kijáraton és... Á! Ha már így kikentük magunkat, ne menjünk táncolni?
- Tudtam, hogy még hasznát veszem a társastáncnak! - mosolygott Lienna.
- Akkor ezt megvakeráltuk.
Fél hatot ütött az óra, mire annyira megtömték magukat, és annyit csevegtek semmiségekről, hogy képesek lettek továbbállni. Az autó útrakészen várta őket.
- És tudsz helyet, ahol táncolhatunk? - érdeklődött Lienna.
- Naná! - csillant fel Esther szeme - A Swanheart klub. Egyszer már voltam ott. Érdekes zenék, tökéletes hangulat, oda kell mennünk!
- És a neve is milyen szép...
- Igen, a Nightwish egyik dalának is ez a címe... - mosolygott a fekete hajú lány.
- Tudod, hogy a kedvencem.

Öt perccel később egy előkelő épület előtt fékezett az autó, a két lány pedig gyorsan kiugrott, és belevetették magukat a tömegbe. Fények, zene, hangulat... Álomszerű, mint az élet.
- Erről jut eszembe... Még válaszolnom kell Ocean Soulnak - töprengett Raist.
Ocean Soul egy férfi volt. Csak ennyit lehetett tudni róla. Valódi neve, életkora - mind misztérium. Esther mégis levelezni kezdett a rejtélyes férfival, s hamar rájött, hogy az illetőt csak neki találták ki. Kreatív volt, kiváló poéta, megértő, határozott... Minden, amit csak egy pasiról ömlengeni lehetett.

’Nincs ocsmányabb dolog, mint a hűtlenség! Oké, a rovarok, de tényleg csak annyi...’ - hangoztatta gyakran Esther. Így minden férfi egyed felkérésére egy ’Nem’ és egy ’Bocs’ volt a válasz, így többnyire vagy a svédasztal mellet ácsorgott, vagy Liennával táncolt. De Raistlin magányos, meremgő lány volt, aki többnyire szerrette, ha békén hagyják, így mindig a vécén olvasott - Még jó, hogy az amerikai lakásokban többb mellékhelyiség is található.
Lienna eközben táncolt. Nem értette, barátnője miért olyan magányos, hiszen ő javasolta a programot. Közben feltűnt néhány rajongó is, de tánc közben nem sok ideje volt az autógrammokra.

’Most nem dolgozok, hagyjanak!’ - gondolta vidáman, de azért minden szembejövő jóképű sráccal táncolt egy sort. Közben támadt egy hirtelen ötlete. Kisietett a vécére, és kezébe vette mobilját, hogy felhívja a tudakozót a város legjobb cukrázdája telefonszámáért.
Raist gyanútlanul dúdolgatott a sarokban. Éppen legújabb regényén, a Csendárnyékon merengett. Egyszercsak a semmiből előtűnt Lienna, a kezében egy hatalmas gyümölcsöstortával, amin volt zselé, hab, cukormáz, meg minden, ami kell.

- Hepi börzdéj tú júúúú... - kezdte énekelni gyönyörű hangján Lienna - Az apád egy borjúúú, az anyád egy marhaaa, te meg menj a francbaaa!
Raist elnevette magát és barátnője nyakába borult (minek következtében szép habos lett az új nadrágja, de ez különösebben nem zavarta).
- Imádlak, te csajszee! - nevetett.
- Egy évben csak egyszer van bestsellered... - mosolygott Lienna. - És te is nagyon szép ünnepséget rendeztél az első platinalemezem felavatására...
- Arra gondolsz, amikor vettem neked egy leárazott hajsütővasat és kitettem a szobád falára egy levakarhatatlan Britney-posztert?
- Igen, és ebből kifolyólag most kétszer akkora tengerpartra néző ablakú szobám van - vigyorgott Lienna - Szóval akkoris én nyertem. De jól áll neked ez a hab...
- Hát izé köszönöm - mondta komolynak szánt hangon Esther. Lienna a köréjük gyűlt emberekhez fordult:
- Tapsot a Zafír hatalma írójának! - kiáltotta, és széttárta karját. Esther pironkodva nézett fel, de közben vigyorgott - Ugye, - folytatta Lienna, - hogy a Zafír hatalma a világ legizgalmasabb fantasyregénye?

A legtöbb ember tapsolt, és éjenzett. A fentebb említett könyv legalább annyira elterjedt volt, mint akár a Gyűrűk ura, vagy a Harry Potter.
- Szóval.. Ezt a nyuszis hálóinget - emelt fel Esther órákkal később egy pirosat, amin fehér kiscicák rohangásztak - Vagy EZT a nyuszisat?
- Ha rám hallgatsz, inkább mesztelenül aludj, mint ezekben a borzalmakban... - hebegte Lienna.
Hajnali három felé járta az átmulatott éjszaka után, és Raist egy fehér törülközőbe csavarva tépelődött a legideálisabb hálóöltözet megtalálásán.
- Bár, most bíbor kedvemben vagyok... - húzott elő egy bíborszín selyemkombinét - De az kényelmetlen, szóval azt hiszem egy sárgát választok...
- Jaj, az Istenekre, döntsd már el! - kacagott a baldachinos ágyán csücsülő Lienna.
- A méregzöldet veszem, amiben a ZH utolsó sorait írtam - döntött Esther, és miután magára húzta az egyszerű szabású hálóinget, elővette a laptopját, Drea mellé csücsült és a ’Beérkező üzenetek’ mappára kattintott.

3 db *megnyit*
Ocean Soul (oceansoul83@hotmail.com) Tárgy: You miss me
Ocean Soul (oceansoul83@hotmail.com)Tárgy: Where are you...?
Ocean Soul (oceansoul83@hotmail.com)Tárgy: Re: Fwd: Re: Palacsintás malacok

- Ez a pasi megőrül érted - vonta le a következtetést Lienna.
- És? - vont vállat Esther - Sokra megyek vele, ha azt se tudom ki ő...
- Gondolj bele, lehet, hogy itt lakik tőlünk pár kilóméterre. Gondolj bele, lehet, hogy tök jó pasi, csak próbáld már meg elintézni, hogy találkozzatok, vagy mondjon magáról valamit!
- Tök jó pasi - morogta a lány - Nem érdekel, hogy jó pasi-e... Persze neked csak ez számít...
- Jajj, Raist...
- Nem mond semmit, hiába kérdezem. Azt írta, hogy egyszer biztosan meg fogom tudni ki ő...
- Hát nézzük csak... Ki lehet? - ráncolta a homlokát Lienna.
- Egyszerű ember, úgyse tudod, hiába gondolkozol rajta.
- Pedig már kezdtem remélni, hogy George Bush-hoz van szerencséd... - vigyorodott el a szőke hajú lány.
- Az aztán király lenne! - vigyorgott Raist - Nem, tényleg tök kúl pasi... Lírai meg minden, de... Nem akarok beleszeretni egy ’arctalan’ pasiba. És találkozásszervezésben nem vagyok jó...

- Ezt vegyem célzásnak? - kacagott föl Drea, pontosan emlékezve arra az esetre, mikor mindketten azonos időben jelen voltak a talin... Mégis sikerült elkerülniük egymást. Raist akkor vette az első Rangers bakancsát.
- Úgy nem bírom, hogy nem hajlanmdó elárulni, ki ő... - szontyolodott el Esther - Pedig tényleg iiimádnivaló! Mintha csak nekem találták volna ki! De az én szívem még mindig Tuomasé...
- Jaj ne, ne, ne... - fogta be a fülét Drea - Most jön az áradozás!
- De ő olyan szexy meg okos meg ügyes meg intelligens meg kreatív meg...
- Meg pont olyan mint Ocean Soul.
- Az igaz - gondolkodott el Raist. - Ezt lekopogom. - lekopogta még lakásban is viselt Rangers bakancsa orrán, majd kényesen elnyújtózott és kikapcsolta a gépet. - Alszunk egy ágyban? Még mindig félek a sötétben...
- Na mássz ide... - húzódott félre Liennna - De vedd le a cipőt...
Raist ledobta a lábbelit, magához ölelte plüssmaciját és barátnőjét, majd -lábbal- lekapcsolta a villanyt. Álmában Ocean Soullal találkozott, aki nem egy ifjú lányokat interneten átverő, hetvenes éveiben járó pasi volt, hanem egy jóképű álomférfiú.