Késő

Sosem gondoltam,hogy ennyire nehéz lesz.Igazából eszembe se jutott,hogy igy végzödhet.
Két ember aki ennyire szeretett,az hogy tudja igy megutálni egymást?!
Láttam filmekben,hallottam zenékben,de sosem hittem.Mindenki azt mondja
akkor van a legnagyobb baj,ha a remény is elvész.Nekem az már nagyon rég eltünt,
de a hitem csak most veszett el....

Odament a lányhoz;ajkai remegtek,szeméböl csendesen folyt a könny:Szeretlek.
-mondta.Kellesz nekem értsd meg.
De a lány kegyetlen hidegséggel elküdte.Senki nem értette:tudták,hogy szeretik
egymást,mégis az egyik mindig kibújt a kapcsolatból.Az év minden napján hivták
egymást,beszéltek.Sokan még irigyelték is őket,pedig nem kellet volna.A lány maga
se tudta miért teszi ezt,hiszen vele akart élni,de túl fiatal volt,és félt,hogy pont ezzel
rontja el.Végülis mindegy volt,talán így volt megírva,talán nem:mindegy hogy mit tesz elrontja...

Mire észbe kapott már nem beszéltek,hiszen nem csak hogy elküldte őt,de mindig mással volt.
Jogosan haragudott meg rá a fíú...haragból vagy szerelemből összejött mással,boldog volt vele.
Elégtétel vett a lányon:minden lehetséges módon.Aki egy hét után romokban hevert ,minden napot
végig zokogott,végig sírt.Bocsánatért esedezett,de ugyanazt kapta,amit adott.Összeszedte magát,
és érezvén,hogy kiegyenlitődött az állás,komolyan akart beszélgetni.De nem tudott.A férfiak olyan furcsák.
-Szeretlek könyörgöm,értsd meg.Hibáztam,de most próbálom helyrehozni,adj egy esélyt-de szavai süket
fülekre találtak.Csak ennyit kapott válaszul:-Menj keress mást,tedd azt,amit én,és felejts el végre.
Még nagyobb keménységben és ridegsében volt része,mint amilyet ö adott.A fíú flegmasága,
közönyéségge nagyon zavarta.Nem bírta tovább,besokallt.Véget akart vetni a kínlódásnak.De kicsi volt még,
csupán 16 éves.Nem tudta,milyen hatása van a gyógyszereknek:elbúcsúzott "kedvesétől" és bevette öket.De
nem történt semmi.Viszont másnap mikor találkozott a barátaival,arra kellett rájönnie,hogy mindenki tud a
dologról.Alattomosan becsapták.Mindent elmondott,mindenkinek-tudta már.Elárulva érezte magát.És mégis,
aznap is bocsánatért esedezett,és megint falakba ütközött.

Eltelt egy hét,és nem bírta tovább:a gépen keresztül újra beszélni próbált a fíúval,persze ugyan olyan
sikertelenül,mint eddig,mégis most valahogy békében váltak el.Megnyugodott a szíve,ha késöbb is,
de esélyt látott a békülésre.Beleélte magát.Bár ne tette volna.Eljött egy újabb szombat,és a drága párt,
akit annyira gyülni akart és mégis szeretett,újra látta.Egy dolog vigasztalja ilyenkor egy fiatalt:az alkohol.
Ivott hát rendesen és nem is emlékezet rá,másap hogy mi történt.De azt tudta,hogy semmi rosszat nem csinál,
tartotta magát.

Mégis a gépen más üzenet jött a fíútól-állítólag kavart valamit annak párkapcsolatában.Sértő szavakat olvasott
és hiába kérlelte higgyen neki,nem mondott semmit ... Megint sírt.Nem azér mert újból ok nélkül bántják,ahhoz már hozzászokott.
Elvesztette a hitét.
Ha valaha is kibékülhetek volna,az most biztos megborult.Nem biztak többé egymásban,és nem is a hibák miatt amiket
elkövettek,hanem a pletykák,kavarások miatt.Soha nem tudja magát tisztára mosni,pedig nem is tett semmit;csak későn jött rá,
hogy viszontszeret.De legalább rájött.

Most mégis egyedül ül.Szomorúan és magányosan.Remény és hit nélkül.Még mindig szereti a fiút,de most már ugy van vele,hogy
mindegy,késő.Teljesen feladta.Már később sem akar békülni.Örülne ha egyszer végre túl lenne a dolgon.Sosem lépne bele újra
vagy mégis... Még ezek után sem tudja...