A palóc kocsmáros és a rabló

A palóc kocsmáros és a rabló? - palóc mese

folytatás
- Nesze itt van száz pengő és menj békével. Ha én adom szabad akarattal, akkor senki sem fog üldözni majd, nem kell félni. Egy hónapig biztos elég lesz mindenre még finom sörre is.
- Te tinó buta paraszt! Ha elveszted az életed, akkor mit fogsz majd csinálni az összes pénzeddel, gondolkozz csak egy picit!? - mit szól majd a családod, ha meghalsz?
- Csak száz pengőt adhatok pajtás - mondta higgadtan a Pali bácsi, mert észrevette, hogy lehet vele vitázni is, és ez növelte kissé a fölényét - a többi nem az enyém?! Tessék itt van száz forint ez a tiéd lehet most, becsületemre mondom.

A Pali bácsi sokszor vitázott már ezelőtt a kocsmában még az ittas emberekkel is, akik el voltak keseredve valamiért. Rábeszélni őket, hogy nyugodjanak meg azt jól tudta, hogyan kell csinálni de azok palócok voltak és hamar lecsendesedtek, de ez? Egyszerűen békecsináló volt Pali bácsi, ha kiütött ott valami balhé, ami ugye nem volt ritkaság a szorgos palócföldön sem. Legtöbbször szerelmi ügyek.

De a palócok azonban nagyra értékelték a becsületet akkoriban. Amit ígértek és kezet fogtak rá, az úgy is volt. Nem kellett semmilyen írásos nyavalya mindenre két tanúval aláírva - ilyen cifraságot el sem hitték volna, hogy létezik, hacsak nem a pestiek találták ki volna. De honnan tudja ezt ez a rabló, ö nem volt palócföldi, ami észrevehető volt a tájszólásán. Akkoriban váltakozott a tájszólás még faluról falura is, mint a népviselet, de ezt tájszólást nem ismerte fel Pali bácsi sem mert... de hagyjuk ezt most. Csak hírből halotta, hogy furcsán buta emberek laknak itt a palócföldöm, hiszékenyek, mint a liba és hisznek a babonában. Hogy honnan származott azt én sem tudom.

A rabló, ha nem más, akkor kicsinyesen ugyan, de rafinált volt. A buta rablók élete nagyon rövid gondolta és ezt már megtanulta jól a börtönben. Nem is olyan buta ez a paraszt - gondolta, de nem bízott meg a Pali bácsi szavaiban, és így majd mégis üldözőbe vehetik, kutyákkal, mint ezelőtt és mivel szaladni már nem bír annyira megeshet, hogy elkapják.

Szó ami szó, de mennyit ér a szó, mint ígéret egy rablóhoz? De ha a Pali bácsi saját maga rakja be a pénzt a zacskójába ? gondolta - akkor azt mondhatja, hogy ő, a buta palóc, saját maga rakta bele. Így nem lehet szó rablásról - nem?. Azért hogy megijedt a fegyvertől az az Ö dolga, gondolta a rabló erről ö nem tehet.

Azért rakta bele a pénzt, mert gyáva volt. Hiszen a fegyveremben nincs töltelék sem, mitől kellene itt úgy megijedni? Tehát még egyszer ráparancsolt:

- Buta kövér paraszt! és ehhez káromkodott is egyet, amit itt nem lehet leírni sem, mert magát az Istent szidta emiatt. Utoljára mondom, hogy minden pénzedet a fiókból rakd ide a zacskóba. Értetted!

De a Pali bácsi értette, hogy hogyan kell kezelni a felvadult helyzeteket. Olyat, hogy saját maga betegye a pénzt a zacskójába, mint becsületes embernek eszébe sem került. Úgyis meghalok, ha Isten akarja - gondolta - itt most legjobb lecsendesíteni a rablót.

- Persze, hogy értettem, de az angyalom azt mondja hogy ne tegyem, ez nem volna helyes, mert itt a pénz ami a fiókban van már nem az enyém és a kezébe tartotta a száz pengőt. Itt az ideje, hogy befizessem a gyárnak, ahonnan a sör jött, ami ízlelt neked is, és csak körülbelül száz pengőm marad itt amit most neked akarok adni. Mindenemet odaadom most neked nem érted? Mit akarsz még? Most az volt a fontos hogy sokat beszélhessen. De a rabló közbevágott.
- Csak pénzt akarom és az öszesset!!! - mondta a rabló határozottan és még egyszer megismételte a Pali bácsi által még nem ismert káromkodó harangot.
- De az anyalom azt mondja, hogy nem tehetem mert a pénz nem az enyém, már útba is vannak érte és beszedik a következő szállításnál. Már az Aszódon vannak lovaskocsival új szállítmánnyal Budapestről, mondja az anyalom.
- Mostmár elfogyott a türelmem és nem akarok hallani többet ezekről a butaságokról! Te buta babonás paraszt! Én nem látok itt semmilyen angyalt és engem ne próbálj ilyen mesékkel szórakoztatni. Mint gondolsz mindenki olyan buta, mint te, hogy bevesz ilyeneket?!

A rabló természetesen nem értesült arról, hagy palócföldön voltak igazi házi angyalok, akik őrködtek ház lakói felett. A Pali bácsi tehát nem hazudott.
De ez nem számít Ö nem hazudott volna még egy rablónak sem. Ha tűzvész lett a faluban, akkor a házi angyalok feladata volt például kiengedni a jószágot, nehogy bent égjenek.
Akkoriban nem voltak motorok sem, hanem gyalog közlekedtek az emberek vagy lovas kocsival, akiknek módjukban állt. Lovagolni lóháton az nem volt szokás itt palócföldön. Ezekről a házi angyalokról persze csak a palócok tudtak, mert ők ismerték őket személyesen. Mások azt hitték, hogy ez csak valami babona. Nem csoda tehát, hogy a rablót egyre felbosszantották az ilyen "mesék".
Azt hitte most, hogy a Pali bácsi csak át akarja ejteni őt, mint bolondot. Ezért még jobban felgerjedt.

folytatás következik

mvh

acsai