Történetek

A második állomás a tolmácsok kiképzése volt, ezt a Boszporusziak fejlett idegen civilizáció révén hamar megoldották; alig négy nap leforgása alatt előhoztak egy kis opálos kockát, ami választékosan vartyogott angolul, mandarin-kínaiul és spanyolul, majd miután értesültek a felháborodásról rá egy napra franciául és németül is...

A férfi óvatosan először csak ez, majd két ujjával kényeztette a lányt, majd pár perc múlva, Nicol lézése hirtelen felgyorsult, teste megfeszült, és a gyönyör csúcsáig repült. Mindketten tudták, hogy ez a gyorsaság részben azért volt, mert Nicol még soha nem volt férfival, részben mindkettejük - érthető – idegessége, nehogy elrontsanak valamit...

Nem hitt a szemének. Minden ember halálos némasággal, és hihetetlenül vérfagyasztó csöndben nézett egyetlen pont felé. Tommy a pillanat törtrésze alatt leizzadt, és a halálsápadt arcok láttán ő is kényszeredetten az emberek által figyelt irány felé fordította tekintetét. De akkorra a hatalmas kamion a busz oldalához ért, és iszonyú erővel robbantotta be annak oldalát...

Imádom élő egyenes adásban átélni a sötétség és a világosság örökös csatáját. A küzdelem kezdetéről azonban sokszor lemaradok. Pedig magához bilincselő érzés látni miként a Nap sugarai felveszik a kesztyűt a feketeséggel. Az életet adó csillagunk kezdetben csupán előőrsöket bocsát a mindent letakaró éj ellen. Az olykor még erőtlen fénynyalábok bátortalanul boncolgatják az uralkodó erőt, de a Nap egyre népesebb csapatokat mozgósít...

Soulness le sem tagadhatta volna tettét, fel sem merült számára hogy esetleg valaki bejön hozzá. A férfi meglepettségében az ajtót nyitva hagyta, Soulness kapva kapott az alkalmon, rohanni kezdett, azt tervezte, hogy majd kicsusszan a férfi lábai között, a férfi viszont nem törődve azzal mennyit ér a fiú, megfogta a karját, és kicsavarta. - A bitang!
Soulness felordított, egy óriási reccsenést hallott és vége. Sajgó karral feküdt a földön ismét könnyezve. Eltört a keze.
-...

Julia, miután ismét hazament, el sem tudta hinni, hogy egy ilyen mesébe illő kalandon van túl. Kezdte úgy érezni, mióta megismerte Rosa nénit, életében egy új szakasz kezdődött. El tudta választani azt a Julia Clyme – ot, aki Rosa Pupper –el beszélget, és szinte varázsol, másik énjétől, aki teljesen normálisan élte egy átlagos tizenhét éves lány életét. Mindkettő más volt, másért volt jó, és rossz. De mégis, mindkettő ő volt. Azzal pedig, hogy iskolájában hajtotta végre azt a „mágikus...

Bátortalanul fogott bele mondókájába... hogy most jött ki a börtönből, éhes, szomjas, de nincs pénze és ha tudom segítsem ki néhány forinttal...
Volt valami különös melegség a hangjában, ahogy hozzám szólt, s természetes alázat, ahogy kért...
Én ösztönösen nyúltam a táskámba a pénztárcámért és egy pillanatig sem gondoltam, hogy nem mond igazat.
Kivettem a pénzt és szótlanul odaadtam neki...

Gépies mozdulatokkal csatolod ki az övedet. Arcodon semmi érzelem. Visszafojtom a lélegzetemet, hallgatom a vihar tombolását, csendesen imádkozom az Istenekhez, hogy óvjanak meg, mert valakinek meg kell védenie, félek, rettegek, remegek...

A férfi nyitott volt mindenféle izgatásra, kényeztetésre, játékra. Nem tudni miért, de ő nem kezdeményezett és nem talált ki játékokat, nem követelte vágyait. Furcsa volt: nem lehetett eldönteni, hogy kéjúrként elvárja a szexuális szórakoztatást, vagy várja a lány egyre fantáziadúsabb játékait és csak arra reagál, vagy egész egyszerűen el volt telve magától és természetesnek vette, hogy minden őérte történik...

- Már régen meg akartam kérdezni. - szólt Alex, miközben utat engedett az egyik kuktának. - Neked milyen képességeid vannak?
- Tulajdonképpen nem tudom, nem minddel találkoztam. - szagolt bele Juliet a mellettük lévő edénybe, amiben íncsiklandó paradicsommártás gőzölgött.
- Nem minddel találkoztál??
- Úgy, ahogy mondom. Vannak furcsa tulajdonságaim. Néha akarva-akaratlanul csinálok ezt vagy azt, lebegek álmomban, vagy épp gyújtogatok, meg például teljesen véletlenül felrobbantottam...