Most először... 1.

Nicol csendben lépett be a szobába, kedvese csendben aludt még az ágyban. Leült mellé, és csak nézte… Apró mosoly futott át arcán, amikor Georg haján az apró fények táncát meglátta. Ebben a percben olyan boldognak, nyugodtnak és angyalinak látszott, mint még soha. Óvatosan odabújt a fiúhoz, és lassan ő is elaludt… Délután, a pajkos napsugarak ébresztették fel. Georg pedig az ágy mellett várta, egy finom ebéddel.
- Szervusz kedvesem.
- Szia. Mikor keltél fel?
- Öt perce, anyum szólt, hogy még reggel jöttél… Ne haragudj, csak nagyon fáradt voltam.
- Semmi baj… Mint látod, én is elaludtam.
Az ebéd és a lustálkodás megtette hatását, mert pár perc múlva, már vidáman párnacsatáztak és nevetgéltek.
- Megyek zuhanyzom egyet, ha nem bánod – mondta Nicol, és pajkosan párjára kacsintott.
- Rendben van, de akkor én is jövök ám… - mosolygott Georg, majd átölelte a lányt és hosszú forró csókkal nyomatékosította az iménti kijelentést. Nicol fülig pirult.
- Na jó… Sipirc! – nevetett a fiú.

A lány mosolyogva ment fürdeni, majd 20 perc elteltével drága párja nyitott be hozzá.
- Oh, ne haragudj, azt hittem, már végeztél. – mentegetőzött.
- Semmi gond, gyere nyugodtan, azért még nem futok ki a világból, mert törölközőben látsz…
- Ehhe, szívesebben látnálak nélküle, de szerintem, ezt te is tudod… - nevetett, majd biztosította a lányt, hogy semmit sem fognak elsietni, és csak akkor közeledik komolyan felé, ha megengedi. Nicol felvett egy könnyű nyári szoknyát és egy ujjatlan pólót, majd kiment kedvese után a teraszra.
- Csodálatos idő van, nem? Nincs kedved sétálni egyet?
- Részemről mehetünk, egy pillanat és hozom a kulcsot.

Elindultak sétálni, vagyis, inkább „az orruk után”… mert igazán célja nem volt a sétának, csak viccelődtek és élvezték a nyári napsütést. Estefelé mentek csak vissza haza, megnéztek egy-két aranyos filmet, aztán lefeküdtek aludni… legalábbis, míg a paplan alá nem kerültek, azt hitték, hogy aludni fognak…
A férfi átölelte Nicolt, gyengéden, de úgy, hogy a lány érezze, mennyire felizgatta a jelenléte. Ekkor megfordult, odabújt Georg-hoz és szenvedélyesen megcsókolta. Lassan, elbűvölve vetkőztették egymást… Mikor már semmi sem maradt rajtuk, a puha paplanon kívül, a férfi megkérdezte a lánytól:
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
- Igen. Ennél biztosabb nem is lehetnék. – felelte, majd elkezdte harapdálni Georg fülcimpáját.

A férfi ekkor végigcsókolta Nicol nyakát, vállát, majd elidőzött melleinél, amelynek hatására a lány fülig vörösödve kijelentette, hogy sajna messze nem néz ki olyan jól, mint szeretne. Barna bőrén látszott, hogy imádja a napsütést és a bikiniben való napozást… Viszonylag nagy körte alakú mellei, mint két sértődött gyerek, elfordultak egymástól, de a férfit ez egyáltalán nem zavarta, sőt… ő egyenesen gyönyörűnek találta őket. Mellesleg ő maga is szerette volna, ha jobban nézett volna ki, de Nicol nagyon sokszor tréfálkozott, hogy ha ennél is jobban nézne ki, nem tudná levakarni róla a csajokat.

Georg szép lassan visszafektette a lányt és egy gyengéd csókkal jelezte, hogy számára ő így tökéletes. Majd kezével is birtokba véve a lány hasát és fenekét, ajkával elkalandozott a lány combja, majd a meredező csiklója felé. Nicol a hirtelen rátörő gyönyörtől felnyögött, simogatni kezdte kedvese tarkóját, kezét. A férfi óvatosan először csak ez, majd két ujjával kényeztette a lányt, majd pár perc múlva, Nicol lézése hirtelen felgyorsult, teste megfeszült, és a gyönyör csúcsáig repült. Mindketten tudták, hogy ez a gyorsaság részben azért volt, mert Nicol még soha nem volt férfival, részben mindkettejük - érthető – idegessége, nehogy elrontsanak valamit.

Georg átölelte kedvesét, gondolván neki még időre van szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon, ám ekkor a lány rámosolygott, hátradöntötte, és érzéki csókkal jelezte: most ő jön. Harapdálni kezdte a szeretett férfi fülcimpáját, nyakát, végigcsókolta a hasát, mellyel szinte őrületesen felizgatta, majd kőkemény férfiasságát kezdte először csak óvatosan csókolgatni, azután a szájába vette és ajkaival, nyelvével, valami isteni játékot játszott rajta. Georg közben a lány tarkóját és hátát simogatta. A férfi fátyolos hangon szólalt meg:
- Kicsim… mindjárt… mindjárt… - majd valami érthetetlen mormogás következett, és a férfi is eljutott a gyönyör legszentebb csúcsára. Nicol becsukta a szemeit, és az utolsó cseppi lenyelte az édes nedűt, majd magában - kissé gyerekesen - meg is állapította, hogy nem olyan szörnyű, mint gondolta.

Fáradtan bújtak egymáshoz, mindössze apró simogatásaik jelezték: ennek még nincs vége…
Lassan mindketten izgalomba jöttek újra, ekkor George biztos ami biztos alapon, elővett egy csomag óvszert, amit az ágy melletti asztalra tett le. A lány egyszer csak felült, kezébe vette a csomagot, érzékien végigsimította a férfi péniszét és kibontotta a csomagot. George gyakorlott mozdulatokkal a helyére illesztette a gumit, s egy forró csók kíséretében visszafektette a lányt, majd lassan, óvatosan belehatolt a lány viszonylag szűk vaginájába. Nicol felszisszent, amely után a férfi picit mozdulatlanul maradt, míg a fájdalom teljesen elmúlt, s ezután először csak finoman, majd egyre szenvedélyesebben mozgott a lányban. Bár nem mindig sikerült egyszerre mozdulniuk, és eleinte teljesen ütemtelenül mozogtak, Nicol hamarosan ráérzett, és megállíthatatlanul közeledett a csúcs felé…
Georg lassított a tempón, nehogy fájdalmat okozzon kedvesének. Majdnem egyszerre repültek, előbb a férfi, utána szinte ez lélegzetvételnyi idő után a lány is.
Fáradtan rogyott le kedvese mellé George, átölelte és csak annyit mondott:
- Szeretlek!
Nicol csillogó szemekkel nézett rá, megcsókolta és fülig pirulva a fülébe súgta:
- Én is szeretlek… Minden porcikádat szeretem!

Összebújtak, s lassacskán el is aludtak, az álmok édes mezején folytatva a szeretkezést. A hold és a csillagok őrködtek fejük felett, míg fel nem váltotta őket a hajnali fény.
Bizony, az ember hajnalban is nagyon sok dologra képes, sőt néha még szenvedélyesebb, mint éjjel. De ez, már egy másik történet…