Történetek

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait, a hó és a jég készítették, csábító derekát lelógó szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd Teaházba hívott Assamba!

Az újjászülető Kyr birodalom Yneven, és az Északi népek megpecsételt sorsa, a kék hold újbóli fényessége, tündöklése, borzalmai.

Sziasztok! Ezt a történet részletet szeretném majd kiadni regényként is! Kérlek titeket, hogy írjátok le a véleményeteket, hogy milyennek találjátok!
Előre is köszönöm: Enimé Enimei

"A tartály folyik

Fekete ruha mint a körme

Ez teljesen ki van zárva

No látja uram"

Bhárata országa barátságosan fogadott - finom gyapjúszálakból font szavanna ruhát öltött, vállára teacserjét tűzött, dús, csúcsos haját a nap sugarai meg a szél fodrai fésülték, hullámait, a hó és a jég készítették, csábító derekát lelógó szikrázó selyemszalag díszítette, a Brahmaputra vize hímezte - majd Teaházba hívott Assamba!

Reflection - Tükörkép: Jelen pillanatban ezen dolgozom, és eddig egész jól haladok vele. A történet középpontjában egy lány áll, aki hétköznapi életet él, annak ellenére, hogy ő az első számú Lange /saját kitalált lény/, akinek kezébe kell vennie saját világának irányítását. Azonban nem minden olyan egyszerű. Rá kell ébrednie, hogy neki tabu a szerelem, illetve, hogy legjobb barátnőjének a családja a szívére vadászik. El kell fogadnia, hogy akit eddig a családjának hitt, hazudtak neki,...

Arról szól a történetem, hogyan vetődtem Samoára az óceániai szigetvilág e gyöngyszemére. Ártatlan utazásnak indult, eltűnt kincsek felkutatására. Közben szenvedélyes női szívek építettek körém zátonyokat. Hajóm hosszan kalandozott e szirtek között, közben szirének csábító éneke irányította az utat. Először az angyali szeretet nyújtott menedéket, majd a féktelen vágyakozás rejtegetett, végül a csábos fiatalság vetett ágyat. Az utazás végén azt üzenem: a kincs, amire vágyakozunk nincs,...

- Hogy mondják azt az embert, aki mások halálából él meg… Dögevő? – Fordult felém Éva álmosan, kissé filozofikus hangulatban elmélkedve létezésem értelmén.
Hajnali kettő volt, épp csak elhallgatott a mobilom. A szokásos történet, már Éva is ismerte, pedig még csak két hete, ha együtt voltunk. A mobil a legváratlanabb időpontokban szólal meg, akkor mindent dobni kell és rohanni. Akármit is csináltam éppen. Ezt persze Évi rühellte. Azt még inkább, amiért. De végtére is ilyen egy „bűnügyi...

- Üdvözlöm, jöjjön be, egy pillanat, odaég a vacsora!
És kiviharzott a konyhába. Levettem a kabátomat és keresztülmentem az előszobán, be a nappaliba… Bevallom, kemény embernek tartom magamat, elég hullát láttam már, időset, fiatalt, nőt, férfit, frisset és oszladozót, teljes választékot áttanulmányoztam már, de van valami, ami engem is kiborít: egy gyerek halála, vagy nyomora. A szoba sarkában egy kortalan kisgyermek ült tolókocsiban. A tehetetlen düh kerített hatalmába. Ilyenkor...

Mary: rendben. Barátokkal buliztam. Pia, tánc. Egyszer csak úgy éreztem, megfulladok, kimentem a kertbe. Hideg téli éjszaka volt. Megláttam egy alakot kint. Megkérdeztem, hogy nincs-e egy cigije. Seraf volt, adott. A részegek bátorságával megkérdeztem tőle, hogy fázom és nem ölelne-át? Odalépett hozzám és megkérdezte, hogy igazán akarom-e. Azt mondtam neki, hogy menjen a fenébe, vagy öleljen át és ne kérdezzen semmit, szükségem van valakire, aki átölel, szükségem vagy egy férfira, hogy...