Történetek

Hagrid az ajtóhoz lépett, majd benyomta. Odabent törmelékek súrolták a padlót. Ahogy belépett a nappaliba, vissza is fordult volna, amikor meglátta James élettelen testét a padlón. Behunyta a szemét, amiből újra könnyek kezdtek el csorogni, majd kikerülve a holttestet gyors léptekkel elindult az emeletre. Volt már itt egyszer-kétszer, így tudta merre keresse a gyerekszobát. Az romokba állt. Itt érte a legnagyobb keserűség, amikor meglátta Lilyt, és a kis Harryt, aki sírva ott ült mellette,...

zóval többedmagammal ücsörögtünk, s közben azon törtük a fejünket, hogy vajon ki milyen munkát kap majd. Eszembe jutott az, amit Vektor mondott a buszon. Hogy milyen jó lesz, ha hozzá osztanak be. Azt persze nem mondta el, hogy pontosan mivel is foglalkozik, de ennek ellenére mégis azért szorítottam, hogy igaza legyen...

Minden ott történt, ahol születtem. Csupán egy határ választ el tőle, mégis olyan, mintha a világ másik felére kellett volna költözzek. Zakatolok hazafelé, vonattal. Könnyebb lenne repülővel, de arra nincs pénz, és így biztonságosabb. Nem tudom, miért kellett eljönnöm onnan, de rettenetesen fáj a haza hiánya...

- A helyzetünk súlyos, és holnap alighanem még súlyosabbra fordul. A barbár tankok számát úgy százra becsüljük, míg nekünk már alig néhány darab maradt. Most azonban, hogy kivertek minket a síkságról, nem is vennénk sok hasznukat. A harc Bogdányban folytatódik, ahol a barbárokat lelassítjuk majd – minden házat elbarikádoztunk, és remekül belőttük a tüzérséget a Rainwein-Garten dombon, a Friedhof-Ackeren és a Templomdombon is, ami a látszólag új főhadiszállást fedezi...

Rossz előérzete volt. Az ajtóhoz lépett. Odakint csend volt. Rémisztő csend, amit egy hirtelen kiáltás tört meg.
- Lily! Fog Harry és menekülj, Ő van itt, menjetek! - Lilyn végigfutott a rémület. Visszasietett, majd felkapta a fiút. Arra gondolt, hogy lesiet a lépcsőn, majd a konyhában ki tud menni, de ekkor oda lentről kegyetlen hang hallatszott fel...

- Gyerünk! Kapjuk el! – kiabálta az egyik testes férfi és leugrott az utolsó lépcsőfokról. Láthatólag máris megviselte az üldözés, izzadt homlokát futólag megtörölte, és tovább kocogott a metró irányába.
- Ha eléri a metrót, ott könnyen megléphet a strici! – üvöltötte a másik, igazi gorilla volt, hatalmas karját maga mellett lóbálta. – Még előtte el kell kapnunk! ...

Sajnos az idő vasfoga ezen sem segített. A tűz kihunyt, a kapcsolatunk végéhez ért. A varázs elszállt, valahova ahova a többi is. Az idő mindennek a gyilkosa, és közben mindennek a megoldója, orvosa is. Nem is tudom valójában az ember találta-e fel, vagy ő minket. De egyik sem lehetett jó ötlet...

- Igen, az volt – mondta Lily, aki a kis Harry két kezét fogta, és úgy tanította járni. Ha már az egyik kezét elengedte a kisfiú leült. James a kanapén ült és teát töltött ki az igazgatónak.
- Azért jöttem, hogy elmondjam, miből tudom, hogy veszélyben vannak. - Elővett egy papírt, majd átadta Jamesnek, aki hangosan felolvasta a szöveget...

Van, ami rossznak indul, van ami, rossz, és van, ami rosszul végződik, de mindenkinek vannak jó pillanatai az életben.
Ez egy igaz történet, ami bárkivel megtörténhet. Nincsenek benne tündérek, nincsenek benne gonosz élőlények, csupán az unalmas igazság...

Egy elég kényes témához írom most ezt a történetet vakmerő őszinteséggel... Tisztelem a hívők hadát, kik töretlen kedvvel hiszik, van ki vigyáz ránk, akik igazán érzik az élet nem hiábavaló és tudják küldetésünk van ezen a sárgolyón. Viszont bevallom más vélemény szülte íráskedvem. Van isten? A szokásos kérdés, hányszor meg hányszor elhangzik és válasz is van rá, nem egy...